< Job 21 >
1 Hiob antwortete und sprach:
Felele pedig Jób, és monda:
2 O höret, höret einer Rede zu, und möge darin euer Trösten bestehn!
Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok helyett.
3 Vergönnt mir, daß ich spreche, und wenn ich geredet, magst du höhnen.
Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.
4 Ergeht denn über Menschen meine Klage? oder warum sollte ich nicht ungeduldig sein?
Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?
5 Schaut her zu mir und erstarrt und legt die Hand auf den Mund!
Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.
6 Ja, wenn ich daran denke, so werde ich bestürzt, und Schauder erfaßt meinen Leib.
Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.
7 Warum bleiben die Frevler am Leben, werden alt, ja erstarken an Kraft?
Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak?
8 Ihr Nachwuchs gedeiht vor ihnen in ihrer Gemeinschaft, und ihre Sprößlinge vor ihren Augen.
Az ő magvok előttök nő fel ő velök, és az ő sarjadékuk szemeik előtt.
9 Ihre Häuser sind wohlbehalten, sonder Schrecknis, und Gottes Rute trifft sie nicht.
Házok békességes a félelemtől, és az Isten vesszeje nincsen ő rajtok.
10 Sein Stier bespringt und nicht vergebens, seine Kuh kalbt leicht und thut keine Fehlgeburt.
Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.
11 Wie eine Herde lassen sie ihre Buben hinaus, und ihre Kinder hüpfen einher.
Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az ő magzataik.
12 Sie singen laut bei Paukenschall und Zither und freuen sich am Klange der Schalmei.
Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.
13 Sie verbringen in Glück ihre Tage und in einem Augenblicke steigen sie hinab zur Unterwelt; (Sheol )
Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba; (Sheol )
14 und sprachen doch zu Gott: “Bleib uns fern - deine Wege zu kennen begehren wir nicht!
Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!
15 Was ist's mit dem Allmächtigen, daß wir ihm dienen sollten, und was könnte es uns nützen, ihn bittend anzugehn?”
Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte?
16 Fürwahr, ihr Glück steht nicht in ihrer Hand - der Gottlosen Gesinnung liegt mir fern!
Mindazáltal az ő javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
17 Wie oft erlischt denn der Gottlosen Leuchte, und überfällt sie ihr Verderben? Wie oft teilt er die Lose aus in seinem Zorn,
Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jő rájok az ő veszedelmök! Hányszor osztogatja részöket haragjában.
18 werden sie wie der Strohhalm vor dem Winde und wie Spreu, die der Sturm entführt hat?
Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.
19 “Gott spart seinen Kindern sein Unheil auf.” Er vergelte ihm selber, daß er's fühle!
Isten az ő fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.
20 Seine eigenen Augen mögen sein Unheil sehen, und er selbst vom Grimme des Allmächtigen trinken!
Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.
21 Denn was kümmert ihn sein Haus nach seinem Tode, wenn seiner Monde Zahl beendet ist?
Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az ő hónapjainak száma letelt?!
22 Will man Gotte Weisheit lehren, ihn, der die Himmlischen richtet?
Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz ő ítéli meg a magasságban levőket is!
23 Der eine stirbt im vollen Glück, vollkommen ruhig und wohlgemut;
Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;
24 seine Kufen sind mit Milch gefüllt, und das Mark seiner Gebeine wird getränkt.
Fejőedényei tejjel vannak tele, csontjainak velője nedvességtől árad.
25 Und der andere stirbt in bittrem Unmut, ohne daß er je vom Glück genossen.
Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.
26 Gemeinsam liegen sie im Staube, und Gewürm bedeckt sie beide.
Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket.
27 Ich kenne eure Gedanken wohl und die Anschläge, mit denen ihr Unrecht gegen mich verübt.
Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;
28 Wenn ihr sagt: “Wo blieb das Haus des Tyrannen, und wo das Zelt, in dem die Gottlosen wohnten?”
Mert ezt mondjátok: Hol van ama főembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?
29 so fragt doch nur die des Wegs Vorüberziehenden, - ihre Beweise werdet ihr nicht verkennen -
Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik sokat utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?
30 daß am Unglückstage der Böse verschont wird, am Tage der Zornesfluten sie hinweggeleitet werden!
Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.
31 Wer hält ihm seinen Lebenswandel vor? Er hat's gethan! - wer will es ihm vergelten?
Kicsoda veti szemére az ő útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?
32 Zur Gräberstätte wird er hingeleitet und hält noch über dem Hügel Wacht.
Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.
33 Süß sind ihm des Thales Schollen, und alle Welt zieht ihm nach, wie ihm Unzählige vorangegangen.
Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok mentek el előtte.
34 Wie mögt ihr mich da so eitel trösten, und eure Antworten - da bleibt nichts als Bosheit!
Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.