2 Samuel 22
1 David richtete an Jahwe die Worte dieses Lieds zu der Zeit, als Jahwe ihn aus der Hand aller seiner Feinde und aus der Hand Sauls errettet hatte.
És elmondta Dávid az Örökkévalónak ez ének szavait, amely napon megmentette őt az Örökkévaló mind az ellenségei kezéből meg Sául kezéből.
2 Er sprach: Jahwe ist mein Fels in meiner Drangsal und der mir Rettung schafft.
Mondta: Oh Örökkévaló, szirtem és váram és megszabadítóm nekem.
3 Mein Gott ist mein Hort, bei dem ich Zuflucht suche, mein Schild und mein Heilshorn, meine Burg und meine Zuflucht, mein Befreier, der du von Gewaltthat mich befreist.
Isten, sziklám, kihez menekülök; pajzsom, üdvöm szaruja, mentsváram és menedékem, segítőm, erőszaktól megsegítesz.
4 Den Preiswürdigen rufe ich, Jahwe, so werde ich von meinen Feinden befreit.
A dicséretest szólítom, az Örökkévalót, és elleneimtől megsegíttetem.
5 Denn umringt hatten mich Wasserwogen, tückische Bäche schreckten mich;
Mert körülfogtak halálnak hullámai, vésznek árjai ijesztettek;
alvilágnak kötelei környékeztek, elémkerültek halálnak tőrei. (Sheol h7585)
7 Da mir angst ward, rief ich Jahwe an und zu meinem Gotte schrie ich: Er erhörte aus seinem Palaste meine Stimme und mein Geschrei drang zu seinen Ohren.
Szorultságomban szólítom az Örökkévalót és Istenemhez kiáltok: hallotta templomából szavamat, fohászom eljutott füleibe.
8 Er blickte her - da wankte die Erde; des Himmels Grundfesten erbebten und schwankten hin und her, weil er ergrimmt war.
Megingott, megrezgett a föld, az ég alapjai megreszkettek, meginogtak, mert haragra lobbant.
9 Rauch stieg auf in seiner Nase, und Feuer fraß aus seinem Munde, glühende Kohlen brannten von ihm aus.
Füst szállott föl orrából és tűz emésztett a szájából, parázs izzott belőle.
10 Er neigte den Himmel und ließ sich herab, während Dunkel unter seinen Füßen war.
Meghajtotta az eget és leszállt, ködhomály lábai alatt.
11 Er bestieg einen Kerub und flog dahin und schwebte einher auf den Fittigen des Windes.
Kérubra ült és repült, megjelent szélnek szárnyain.
12 Er umgab sich mit Finsternis als einer Hütte, mit Wasserdunkel, dichte Wolken.
Sötétséget tett maga köré sátorrá, vizek tömegét, fellegek sűrűjét.
13 Vom Glanze vor ihm brachen hervor Hagel und Feuerkohlen;
A fényből őelőtte tűzparazsak izzottak.
14 es donnerte vom Himmel Jahwe und der Höchste ließ seine Stimme erschallen.
Égből dörög az Örökkévaló, s a legfelsőbb adja a hangját.
15 Er schleuderte Pfeile und zerstreute sie, blitzte Blitze und scheuchte sie.
Küldött nyilakat és szétszórta őket, villámot és megzavarta.
16 Da wurden sichtbar die Betten des Meeres, bloßgelegt die Grundfesten des Erdkreises vor dem Schelten Jahwes, vor dem Schnauben des Odems seiner Nase.
Meglátszottak tengernek medrei, feltárultak a világ alapjai, dorgálásától az Örökkévalónak, orra fuvallatának leheletétől.
17 Er langte herab aus der Höhe, ergriff mich, zog mich aus großen Wassern.
Lenyúl magasból, megfog engem, kihúz engem nagy vizekből.
18 Er entriß mich meinem starken Feinde, meinen Hassern, weil sie mir zu mächtig waren.
Megment hatalmas ellenemtől, gyűlölőimtől, mert erősebbek nálam.
19 Sie überfielen mich an meinem Unglückstage, aber Jahwe ward meine Stütze.
Elémtörtek balsorsom napján, de az Örökkévaló támaszom volt.
20 Er führte mich heraus in freien Raum, riß mich heraus, weil er Wohlgefallen an mir hatte.
Kivezetett engem tágas térre, kiragadt; mert kedvelt engem.
21 Jahwe erweist mir nach meiner Gerechtigkeit, nach der Reinheit meiner Hände vergilt er mir.
Cselekszik velem az Örökkévaló igazságom szerint, kezeim tisztasága szerint viszonoz nekem.
22 Denn ich hielt inne die Wege Jahwes und frevelte nicht gegen meinen Gott.
Mert megőriztem az Örökkévaló útjait és nem tértem el gonoszul Istenemtől;
23 Denn alle seine Rechte sind mir gegenwärtig, und seine Satzungen schob ich nicht beiseite.
mert ítéletei mind előttem vannak és törvényei – nem térek el tőlük.
24 Ich war redlich gegen ihn und hütete mich vor meiner Verschuldung:
Gáncstalan voltam előtte: őrizkedtem bűnömtől.
25 Da vergalt mir Jahwe nach meiner Gerechtigkeit, nach der Reinheit meiner Hände vor seinen Augen.
S viszonzott nekem az Örökkévaló igazságom szerint, tisztaságom szerint, mely szemei előtt volt.
26 Gegen die Liebreichen zeigst du dich liebreich, gegen die Redlichen zeigst du dich redlich.
Kegyessel kegyesen bánsz, gáncstalan vitézzel gáncstalanul;
27 gegen den Lauteren zeigst du dich lauter und gegen den Verkehrten zeigst du dich verdreht.
megtisztulttal tisztán bánsz, fonákkal ferdén.
28 Und du schaffst Hilfe gedrücktem Volke, aber die Augen aller Hoffärtigen erniedrigst du.
S a szegény népet megsegíted, szemeid a büszkék ellen, hogy lealázzad.
29 Denn du bist mein Leuchte, Jahwe, und Jahwe erhellt meine Finsternis.
Mert te vagy mécsesem, Örökkévaló, s az Örökkévaló fénnyé teszi sötétségemet.
30 Denn durch dich zerbreche ich Mauern, mit meinem Gotte springe ich über Wälle.
Mert veled rohanok meg csapatot, Istenemmel ugrok föl falra.
31 Gottes Weg ist vollkommen! Das Wort Jahwes ist durchläutert: ein Schild ist er allen, die bei ihm Zuflucht suchen.
Az Isten – gáncstalan az útja, az Örökkévaló szava salaktalan, pajzsa ő mind a hozzá menekülőknek.
32 Denn wer ist Gott außer Jahwe, und wer ein Hort außer unserem Gott?
Mert ki Isten az Örökkévalón kívül, és ki a szikla Istenünkön kívül?
33 Dem Gott, der mich mit Stärke gürtet und meinen Weg eben macht;
Az Isten az én váram, erőm, fölszabadította akadálytól utamat.
34 der meine Füße den Hindinnen gleich macht und mich auf Höhen stellt;
Olyanná teszi lábaimat mint az őzök, állnom enged magaslataimon.
35 der meine Hände streiten lehrt, daß meine Arme den ehernen Bogen spannen.
Harcra tanítja kezeimet, hogy ércíjat fogjanak karjaim.
36 Und du gabst mir den Schild deines Heils und deine Herablassung machte mich groß.
Adtad nekem üdvödnek pajzsát, naggyá tesz a nyájasságod.
37 Du machtest weiten Raum für meinen Schritt, und meine Knöchel wanken nicht.
Kitágítod léptemet én alattam, hogy meg ne tántorodjanak a bokáim.
38 Ich verfolgte meine Feinde und holte sie ein und kehrte nicht um, bis ich sie vernichtet;
Üldözöm ellenségeimet és megsemmisítem, vissza se térek, míg el nem pusztítottam őket.
39 ich vernichtete und zerschmetterte sie, daß sie nicht mehr aufstanden und hinsanken unter meine Füße.
Elpusztítottam, szétzúztam, hogy föl nem kelnek, elhulltak lábaim alatt.
40 Du gürtetest mich mit Stärke zum Streit, beugtest meine Widersacher unter mich.
Felöveztél erővel a harcra, legörnyeszted támadóimat alattam.
41 Du ließest mein Feinde vor mir fliehen; meine Hasser - die rottete ich aus!
Ellenségeimet háttal fordítottad felém, gyűlölőimet, hogy kiirtsam.
42 Sie schrieen - aber da war kein Helfer, zu Jahwe - aber er antwortete ihnen nicht.
Felnéznek, de nincs segítő, az Örökkévalóhoz, de nem hallgatta meg őket.
43 Und ich zermalmte sie wie Staub auf dem Boden, wie Gassenkot zertrat ich sie, goß ich sie aus.
Szétmorzsolom őket, mint földnek porát, mint utcák sarát, letaposom, ellapítom.
44 Du errettetest mich aus Völkerfehden, setzest mich zum Haupte der Heiden: Leute, die ich nicht kannte, wurden mir unterthan.
Megszabadítottál népek küzdelmeitől, megtartasz nemzetek fejének, nem ismertem nép szolgál engem.
45 Aufs Hörensagen gehorchen sie mir, die Söhne der Fremde schmeicheln mir.
Külföldnek fiai hízelegnek énnekem, fülhallásra engednek nekem.
46 Die Söhne der Fremde schmachten dahin und zittern hervor aus ihren Schlössern.
Külföldnek fiai ellankadnak, remegve jönnek zárt helyeikből.
47 Es lebt Jahwe und gepriesen ist mein Hort, und hoch erhaben der Gott, der Fels meines Heils;
Él az Örökkévaló, áldva legyen a sziklám, magasztaltassék Isten, üdvöm sziklája;
48 der Gott, der mir Rache gab und die Völker unter mich that,
az Isten, ki nekem megtorlást enged és népeket ledönt alattam,
49 der mich herausnahm aus meinen Feinden, und über meine Widersacher erhöhtest du mich. Vor dem Manne voll Gewaltthaten errettetest du mich.
kiszabadít ellenségeim közül, és támadóim közül fölemelsz, erőszaknak emberétől megmentesz.
50 Darum will ich dich preisen, Jahwe, unter den Heiden und deinem Namen singen,
Azért dicsőítlek, Örökkévaló, a nemzetek között és dallok a nevednek.
51 der seinem Könige großes Heil verleiht und seinem Gesalbten Huld erweist, David und seinem Samen bis in Ewigkeit!
Segítség tornya a királyának és kegyet mivel fölkentjével Dáviddal, meg magzatjával örökké.
