< Psalm 94 >

1 Herr! Als der Rache Gott, als Gott der Rache zeige Dich!
Megtorlásnak Istene, Örökkévaló, megtorlásnak Istene, jelenj meg!
2 Erhebe Dich als Erdenrichter! Vergilt den Stolzen nach Verdienst!
Emelkedjél, birája a földnek, hárítsd vissza tettüket a gőgösökre.
3 Wie lange sollen Frevler, Herr, wie lange sollen Frevler noch frohlocken
Meddig fognak a gonoszok, oh Orökkévaló, meddig fognak a gonoszok újjongani?
4 und geifernd so Vermessenes reden und alle Übeltäter so sich brüsten
Bugyogtatnak, beszélnek daczosat, kérkednek mind a jogtalanságot cselekvők.
5 Sie treten, Herr, Dein Volk. Die ewig Deinen quälen sie,
Népedet, Örökkévaló, zúzzák, és birtokodat sanyargatják;
6 erwürgen Fremdlinge und Witwen und morden Waisen, sprechend:
özvegyet és jövevényt ölnek és árvákat gyilkolnak.
7 "Der Herr sieht's nicht; nicht merkt es Jakobs Gott."
S azt mondták Nem látja Jáh s nem ügyel rá Jákób Istene.
8 Ihr Albernen im Volke werdet klug! Ihr Törichten! Wann wollt ihr das begreifen?
Ügyeljetek, ti oktalanok a nép közt, s ti balgák, mikor tértek észre?
9 Nicht hören sollte, der das Ohr erschafft? Nicht sehen, der das Auge hat gebildet?
Vajon a ki fület plántál, nem hall-e, avagy a ki szemet alkot, nem 1át-e?
10 Nicht strafen sollte, der die Heidenvölker züchtigt? Er, der den Menschen Einsicht schenkt?
Vajon a ki nemzeteket fenyít, nem büntet-e, ő, ki az embert tudásra tanítja?
11 Die menschlichen Gedanken kennt der Herr, wie sie so eitel sind. -
Az Örökkévaló tudja az ember gondolatait, hogy hiábavalóság azok.
12 Dem Manne Heil, den Du erziehst, o Herr, aus Deiner Lehre ihn belehrst,
Boldog a férfi, kit megfenyítsz, Jáh, és tanodra taníted;
13 ihn ob des Bösen Glück beruhigend, bis daß gegraben ist die Grube für den Frevler:
hogy nyugtot adj neki bajnak napjaitól, míg megásatik a gonosznak a verem.
14 "Der Herr verstößt sein Volk nicht ganz, verläßt die ewig Seinen nicht.
Mert nem veti el népét az Örökkévaló, s birtokát nem hagyja el.
15 Noch immer sitzt er zu Gericht; ihm fallen alle frommen Herzen zu."
Mert igazsághoz tér vissza az ítélet, és utána mennek mind az egyenesszívüek.
16 Wer steht mir gegen Bösewichter bei? Wer tritt für mich den Übles Tuenden entgegen?
Ki támad mellém a gonosztevők ellen, ki áll oda mellém a jogtalanságot cselekvők ellen?
17 Wenn nicht der Herr mein Beistand wäre, dann läge meine Seele bald im Reich der Stille.
Hogyha nem volna az Örökkévaló segítségül nekem, kevés híján sír csendjében lakott volna a lelkem.
18 Obschon ich wähnte, daß mein Fuß gewankt, so hält mich dennoch Deine Gnade aufrecht, Herr.
Ha azt mondtam: megingott a lábam – szereteted, oh Örökkévaló támogat engem.
19 Und streiten sich in meinem Innern die Gedanken, so labt an Deinen Tröstungen sich meine Seele.
Mikor sok a tépelődés én bennem, a te vigasztalásaid vidámítják föl lelkemet.
20 Hat schon des Unrechts Stuhl der aufgestellt, der Unheil dem Gesetz bereitet?
Vajon társul-e veled a veszedelmek trónja, az a ki bajt alkot a törvény ellenére?
21 Sie klagen fromme Seelen an; unschuldig Blut verdammen sie. -
Összecsődülnek az igaznak lelke ellen, s az ártatlan vért kárhoztatják.
22 Doch eine Burg sei mir der Herr, mein Gott, mein Zufluchtsfels!
De nekem az Örökkévaló mentsvárul lett, és Istenem menedékem sziklájává;
23 Er lohne ihnen auch ihr Unrecht; er tilge sie in ihrer Bosheit! Der Herr vertilge sie, er, unser Gott.
s visszahárította rájuk gazságukat s rosszaságukban megsemmisíti őket, megsemmisíti őket az Örökkévaló, a mi Istenünk.

< Psalm 94 >