Psalm 92

1 Ein Lied, ein Gesang, für den Sabbattag. Gar köstlich ist's, dem Herrn zu danken und Deinem Namen, Höchster, Lob zu singen,

Zsoltár. Ének a szombat napjára. Jó hálát mondani az Örökkévalónak és zengeni a te nevedet, Legfelső,

2 des Morgens Deine Huld zu künden und in den Nächten Deine Treue

hirdetni reggel a te szeretetedet és hűségedet az éjszakákon:

3 zum Psalter mit zehn Saiten und zur Harfe, zum Saitenspiele auf der Zither.

a tizhúron és a lanton, zeneszóval a hárfán.

4 Du, Herr, erfreust mich durch Dein Tun; ich juble über Deiner Hände Werk.

Mert megörvendeztettél, oh Örökkévaló, cselekvéseddel, kezeid művein ujjongok.

5 Wie groß sind Deine Werke, Herr, und Deine Pläne tief!

Mi nagyok a te műveid, Örökkévaló, nagyon mélységesek a gondolataid!

6 Der Törichte bemerkt es nimmer; der Tor beachtet's nicht.

Oktalan ember nem tudja, és balga nem érti ezt:

7 Wenn Frevler blühn, so ist's wie mit dem Gras. Die Übeltäter sprossen alle nur, damit sie ewig untergehen.

mikor virúlnak a gonoszok, mint a fű, és virágoznak mind a jogtalanságot cselekvők – hogy megsemmisüljenek mindenkorra.

8 Du aber bist der Höchste, Herr, in Ewigkeit.

Te pedig örökké a magasban vagy, oh Örökkévaló!

9 Denn Deine Feinde kommen um, Herr, Deine Feinde; die Übeltäter werden allesamt zerstreut.

Mert íme ellenségeid, oh Örökkévaló, mert íme ellenségeid elvesznek, elszélednek mind a jogtalanságot cselekvők.

10 Dem wilden Stiere gleich wächst meine Kraft; gleichwie von Öl, so ist mein Alter frisch.

De magassá tetted mint a rémét szarvamat, kenve vagyok friss olajjal.

11 Mein Auge sieht mit Lust auf meine Gegner; mit Freuden hört mein Ohr von meiner Widersacher Niederlagen.

Nézdegéli szemem a meglesőimet; az ellenem támadókat, a gonosztevőket elhallgatják füleim.

12 Der Fromme sproßt wie eine Palme, und wächst wie eine Zeder auf dem Libanon,

Az igaz mint a pálmafa virúl, mint czédrus a Libánonban nagyra nő;

13 ins Haus des Herrn verpflanzt und in den Höfen unseres Gottes grünend,

elültetve az Örökkévaló házában, Istenünk udvaraiban virítanak.

14 sie tragen noch im Alter Früchte, beständig grün und markig bleibend,

Még gyümölcsöt teremnek a vénségben, üdék és zöldelők lesznek;

15 zur Kunde, daß der Herr gerecht, daß er mein Hort ist ohne Tadel.

hogy hirdessék, hogy egyenes az Örökkévaló, sziklám, és nincs benne jogtalanság.