Psalm 78
1 Ein Lehrgedicht, von Asaph. - Mein Volk! Hab acht auf meine Lehre! Zu meines Mundes Reden neiget euer Ohr!
Aszáf tanítása. Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.
2 Ich öffne meinen Mund zu einem Spruch. Ich künd Gesänge aus der Vorzeit Tagen,
Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből.
3 die wir vernommen und jetzt wissen, die unsre Väter uns erzählt.
A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,
4 Wir, ihre Kinder, wollen über sie nicht schweigen. Wir wollen künftigem Geschlecht des Herren Ruhmestaten künden und seine Macht und Wunder, die er tat.
Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.
5 Zum Brauch hat er's in Jakob eingesetzt, zur heiligen Pflicht in Israel gemacht. Denn unsern Vätern hat er anbefohlen, sie ihren Kindern kundzutun,
Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felől megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;
6 auf daß ein späteres Geschlecht sie kenne, die Enkel, die geboren würden, sie ihren Kindern wiederum verkünden.
Hogy megtudja azokat a jövő nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék azokat fiaiknak;
7 Sie sollten Gott vertrauen und nicht vergessen Gottes Taten und seine Vorschriften befolgen
Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák.
8 und nicht, wie ihre Väter, werden ein widerspenstig, trotziges Geschlecht, solch ein Geschlecht von wankendem Gemüt und ungetreuem Herzen gegen Gott.
Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hű Isten iránt.
9 Ganz unvernünftige Söhne, voller Trug, das Leben werfen sie hinweg und wenden sich am Trübsalstage ab;
Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;
10 sie halten Gottes Bündnis nicht und wollen nicht nach seiner Lehre wandeln.
Nem őrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében;
11 Und sie vergessen seine Werke gänzlich und seine Wunder, die er ihnen zeigt.
Sőt elfelejtkeztek az ő tetteiről, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.
12 Vor ihren Vätern tat er Unvergleichliches, im Land Ägypten, im Gefild von Tanis.
Apáik előtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején.
13 Er spaltete das Meer und führte sie hindurch und ließ das Wasser dammgleich stehen.
Ketté választotta a tengert s átvitte őket; és felállította a vizeket fal gyanánt.
14 Er leitete bei Tag sie mit der Wolke, die ganze Nacht mit Feuerschein,
Vezette őket nappal felhőben, és egész éjen át tűznek világosságában.
15 und ließ die Felsen in der Wüste sprudeln und tränkte sie in Fülle wie mit Fluten.
Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből.
16 Aus Steinen ließ er Bäche quellen, wie Ströme Wasser sprudeln.
Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett:
17 Allein sie sündigten noch weiter gegen ihn und widersetzten sich dem Höchsten in der Wüste.
Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában;
18 Und sie versuchten Gott in ihrem Herzen, für ihre Gelüste Speise heischend.
És megkísérték Istent az ő szívökben, enni valót kérvén az ő kivánságuk szerint.
19 Sie sprachen gegen Gott und fragten: "Vermag es Gott, selbst in der Wüste einen Tisch zu decken?
És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?
20 Den Felsen schlug er zwar; das Wasser floß, die Bäche strömten. Vermag er aber Brot zu geben und seinem Volke Fleisch zu spenden?"
Ímé, megcsapta a kősziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az ő népének?
21 Der Herr vernahm's und wurde zornig; ein Feuer loderte in Jakob auf; ein Zorn erhob sich gegen Israel,
Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tűz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;
22 weil sie an Gott nicht glaubten und nicht auf seine Hilfe bauten.
Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az ő segedelmében,
23 Doch er gebot den Wolken oben und tat des Himmels Pforten auf,
És ráparancsolt a felhőkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.
24 hernieder ließ er Manna auf sie regnen, um sie zu speisen, schenkte ihnen Himmelsbrot.
És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.
25 Das Brot der Engel konnte jeder essen; er sandte ihnen Kost in Fülle.
Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel vetett nékik eleséget,
26 Er ließ den Morgenwind am Himmel wehen; den Südwind führte er durch seine Macht herbei.
Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet;
27 Dann ließ er Fleisch wie Staub auf sie herniederregnen, wie Meeressand Geflügel.
És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.
28 Er ließ es in ihr Lager fallen, um seine Wohnstatt ringsumher.
És leszállítá azokat az ő táboruk közepére, az ő sátoraikhoz köröskörül.
29 Sie aßen, wurden übersatt; was sie gewünscht, verlieh er ihnen.
Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik.
30 Noch war nicht ihre Lust gestillt, noch war die Kost in ihrem Munde,
Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala:
31 als Gottes Zorn sich gegen sie erhob, die Feisten unter ihnen würgte, die junge Mannschaft Israels zu Boden streckte.
Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és főbbjeik közül sokakat megöle, és Izráelnek ifjait levágá;
32 Bei all dem sündigten sie weiter und glaubten nicht an seine Wunderkräfte.
Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az ő csodadolgaiban.
33 Da ließ er ihre Tage zwecklos schwinden und ihre Jahre in Enttäuschung.
Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.
34 Zwar fragten sie nach ihm, wenn er sie würgte, verlangten wiederum nach Gott,
Ha ölte őket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.
35 wohl eingedenk, daß Gott ihr Hort, der höchste Gott ihr Retter sei.
És eszökbe vevék, hogy Isten az ő sziklájok, és a felséges Isten az ő megváltójok;
36 Allein sie täuschten ihn mit ihrem Munde, belogen ihn mit ihrer Zunge.
És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.
37 Ihr Herz war unaufrichtig gegen ihn; mit seinem Bunde meinten sie's nicht ehrlich.
De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hűségesek az ő szövetségéhez;
38 Doch er, erbarmungsvoll, vergab die Schuld, vertilgte nicht; oft hielt er seinen Zorn zurück und ließ nicht seinen Grimm austoben,
Ő azonban irgalmas és bűnbocsátó, nem semmisít meg, sőt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.
39 wohl eingedenk, daß sie nur Fleisch, ein Windhauch, der verschwindet ohne Wiederkehr.
Azért eszébe vevé, hogy test ők, és olyanok, mint az ellebbenő szél, a mely nem tér vissza.
40 Wie oft erzürnten sie ihn in der Wüste und reizten ihn im Steppenland,
Hányszor keserítették őt a pusztában, hányszor illették fájdalommal a kietlenben?!
41 versuchten immer wieder Gott, erbitterten die Heiligen Israels,
És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.
42 gedachten nimmer seiner Macht, des Tages, da er vor dem Feinde sie gerettet,
Nem emlékeztek meg az ő kezéről, sem a napról, a melyen megváltotta őket a nyomorgatótól;
43 wie er vor den Ägyptern seine Zeichen tat, an dem Gefild von Tanis seine Wunder:
Midőn kitűzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.
44 In Blut verwandelte er ihre Ströme; untrinkbar ward ihr fließend Wasser.
És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat.
45 Er sandte Ungeziefer unter sie, das sie verzehrte, und Frösche ihnen zum Verderben.
Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték őket, és békát, a mely pusztítá őket.
46 Der Raupe gab er ihre Früchte preis und ihre Arbeit der Heuschrecke.
Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának.
47 Er schlug mit Hagel ihren Weinstock und ihren Maulbeerbaum durch Reif.
Jégesővel pusztítá el szőlőjüket, s figefáikat kőesővel.
48 Er gab ihr Vieh dem Hagel preis, den Blitzen ihre Herden.
Odaveté barmaikat a jégesőnek, marháikat pedig a mennyköveknek.
49 Er ließ die Hitze seines Zornes auf sie los, nur Grimm und Wut und Angst, von Unglücksboten eine Schar.
Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét.
50 So ließ er seinem Zorne freien Lauf, verschonte ihre Seele mit dem Tode nicht. Er gab der Pest ihr Leben preis,
Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté.
51 und in Ägypten schlug er alle Erstgeburt, die Jugendblüte in den Zelten Chams.
És megöle minden elsőszülöttet Égyiptomban, az erő zsengéjét Khám sátoraiban.
52 Er führte, Schäflein gleich, sein Volk heraus und lenkte sie wie in der Steppe eine Herde.
Elindítá mint juhokat, az ő népét, s vezeté őket, mint nyájat a pusztában.
53 Er leitete sie sicher, daß sie nichts zu fürchten hatten; das Meer bedeckte ihre Feinde.
És vezeté őket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.
54 Er brachte sie zu seinem heiligen Gebiete, zu jenem Berg, den seine Rechte sich erworben,
És bevivé őket az ő szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az ő jobbkezével.
55 vertrieb vor ihnen weg die Heiden, verloste sie als erblichen Besitz und ließ die Stämme Israels in ihren Zelten wohnen.
És kiűzé előlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.
56 Und doch versuchten sie und reizten Gott, den Höchsten, und hielten nimmer seine Satzungen.
De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem őrizék meg bizonyságait;
57 Wie ihre Väter wichen sie und fielen ab; sie wurden wie ein schlaffer Bogen.
Elfordulának ugyanis és hűtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív.
58 Sie reizten ihn zum Zorn durch ihre Höhen, zur Eifersucht durch ihre Götzenbilder.
Haragra ingerelték őt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.
59 Gott hörte dies und wurde zornig, und Israel verwarf er völlig,
Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá.
60 verließ zu Silo seinen Sitz, das Zelt, in dein er unter Menschen wohnte;
És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között;
61 gab seine Ehre in Gefangenschaft und seine Zier in Feindeshand
Sőt fogságba viteté erejét, dicsőségét pedig ellenség kezébe.
62 und gab sein Volk dem Schwerte preis, entrüstet über dies sein Eigentum.
És fegyver alá rekeszté az ő népét; és az ő öröksége ellen felgerjede.
63 Die jungen Männer fraß das Feuer, und seine Jungfraun durften keine Totenklage halten.
Ifjait tűz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg.
64 Hinfielen seine Priester durch das Schwert, und seine Witwen weinten nicht dazu.
Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást.
65 Doch wie vom Schlaf erwachte da der Herr, gleichwie ein Held vom Weine jauchzend.
Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hős, a ki bortól vigadoz;
66 Im Rücken schlug er seine Feinde, belegte sie mit ewigem Schimpf.
És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok.
67 Doch er verschmähte Josephs Zelt; den Stamm von Ephraim erkor er nicht.
Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét;
68 Vielmehr erkor er Judas Stamm, den Sionsberg, der ihm so lieb.
Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret.
69 Er baute Himmelshöhen gleich sein Heiligtum und gleich der Erde, die er ewig gründete.
És megépíté szent helyét, mint egy magas várat; mint a földet, a melyet örök időre fundált.
70 Und er erkor sich David, seinen Knecht, entriß ihn seiner Herde Hürden.
És kiválasztá Dávidot, az ő szolgáját, és elhozá őt a juhok aklaiból.
71 Vom Milchvieh nahm er ihn hinweg, sein Volk zu weiden in Jakob, in Israel die ewig Seinen.
A szoptatós juhok mellől hozá el őt, hogy legeltesse Jákóbot, az ő népét, és Izráelt, az ő örökségét.
72 Mit frommem Sinne weidete er sie und führte sie mit kluger Hand.
És legelteté őket szívének tökéletessége szerint, és vezeté őket bölcs kezeivel.
