Psalm 78
1 Ein Lehrgedicht, von Asaph. - Mein Volk! Hab acht auf meine Lehre! Zu meines Mundes Reden neiget euer Ohr!
Oktató dal. Ászáftól. Figyelj, népem, tanomra, hajtsátok fületek szájam beszédjeire!
2 Ich öffne meinen Mund zu einem Spruch. Ich künd Gesänge aus der Vorzeit Tagen,
Hadd nyitom meg példázattal szájamat, bugyogtatok rejtvényeket a hajdankorból.
3 die wir vernommen und jetzt wissen, die unsre Väter uns erzählt.
Miket hallottunk és megtudtuk és őseink elbeszélték nekünk:
4 Wir, ihre Kinder, wollen über sie nicht schweigen. Wir wollen künftigem Geschlecht des Herren Ruhmestaten künden und seine Macht und Wunder, die er tat.
nem titkoljuk el fiaiktól, az utóbbi nemzedéknek elbeszélve az Örökkévaló dicséreteit, hatalmát s csodás tetteit, melyeket mívelt.
5 Zum Brauch hat er's in Jakob eingesetzt, zur heiligen Pflicht in Israel gemacht. Denn unsern Vätern hat er anbefohlen, sie ihren Kindern kundzutun,
Fölállított bizonyságot Jákóbban, tant helyezett el Izraélben, melyeket megparancsolt őseinknek, hogy azokat tudassák fiaikkal;
6 auf daß ein späteres Geschlecht sie kenne, die Enkel, die geboren würden, sie ihren Kindern wiederum verkünden.
azért, hogy tudja az utóbbi nemzedék, a születendő fiak, keljenek föl és beszéljék el az ő fiaiknak:
7 Sie sollten Gott vertrauen und nicht vergessen Gottes Taten und seine Vorschriften befolgen
hogy Istenbe vessék bizalmukat, s ne felejtsék el Isten cselekedeteit és parancsolatait óvják meg,
8 und nicht, wie ihre Väter, werden ein widerspenstig, trotziges Geschlecht, solch ein Geschlecht von wankendem Gemüt und ungetreuem Herzen gegen Gott.
s ne legyenek mint őseik, makacskodó és engedetlen nemzedék, nemzedék, mely nem szilárdította szívét, s Istenhez nem volt hűséges a lelke.
9 Ganz unvernünftige Söhne, voller Trug, das Leben werfen sie hinweg und wenden sich am Trübsalstage ab;
Efraim fiai, fegyverkezett íjászok, megfordultak a harcznak napján.
10 sie halten Gottes Bündnis nicht und wollen nicht nach seiner Lehre wandeln.
Nem őrizték Isten szövetségét és vonakodtak tana szerint járni;
11 Und sie vergessen seine Werke gänzlich und seine Wunder, die er ihnen zeigt.
elfelejtették cselekményeit és csodatotteit, melyeket láttatott velük.
12 Vor ihren Vätern tat er Unvergleichliches, im Land Ägypten, im Gefild von Tanis.
Őseik előtt tett csodát Egyiptom országában, Czóan mezején.
13 Er spaltete das Meer und führte sie hindurch und ließ das Wasser dammgleich stehen.
Meghasította a tengert a átvonultatta őket, s megállította gátképpen a vizeket.
14 Er leitete bei Tag sie mit der Wolke, die ganze Nacht mit Feuerschein,
Vezette őket felhővel nappal, s egész éjjel tűz fényével.
15 und ließ die Felsen in der Wüste sprudeln und tränkte sie in Fülle wie mit Fluten.
Sziklákat hasított a pusztában, s itatta bőven mint mélységekből;
16 Aus Steinen ließ er Bäche quellen, wie Ströme Wasser sprudeln.
fakasztott folyó vizeket a szirtből, s aláeresztett folyamokként vizeket.
17 Allein sie sündigten noch weiter gegen ihn und widersetzten sich dem Höchsten in der Wüste.
De még tovább is vétkeztek ellene, engedetlenkedve a Legfelső iránt a sivatagban.
18 Und sie versuchten Gott in ihrem Herzen, für ihre Gelüste Speise heischend.
Megkísértették Istent szivükben, eledelt kérvén vágyuknak.
19 Sie sprachen gegen Gott und fragten: "Vermag es Gott, selbst in der Wüste einen Tisch zu decken?
Isten ellen beszéltek, mondták: Bír-e Isten asztalt teríteni a pusztában?
20 Den Felsen schlug er zwar; das Wasser floß, die Bäche strömten. Vermag er aber Brot zu geben und seinem Volke Fleisch zu spenden?"
Lám, ráütött a sziklára és vizek folytak és patakok ömlöttek: kenyeret is bír-e adni, avagy húst készíthet-e népének?
21 Der Herr vernahm's und wurde zornig; ein Feuer loderte in Jakob auf; ein Zorn erhob sich gegen Israel,
Azért, meghallván az Örökkévaló, fölgerjedt, és tűz gyuladt ki Jákób ellen s harag is szállt föl Izraél ellen;
22 weil sie an Gott nicht glaubten und nicht auf seine Hilfe bauten.
mert nem hittek Istenben és nem bíztak segítségében.
23 Doch er gebot den Wolken oben und tat des Himmels Pforten auf,
Megparancsolta tehát a felhőknek fölül és az ég ajtóit megnyitotta,
24 hernieder ließ er Manna auf sie regnen, um sie zu speisen, schenkte ihnen Himmelsbrot.
hullatott rájuk mannát, hogy egyenek, égi gabonát adott nekik;
25 Das Brot der Engel konnte jeder essen; er sandte ihnen Kost in Fülle.
menybeliek kenyerét ette az ember, eleséget küldött nekik jóllakásra.
26 Er ließ den Morgenwind am Himmel wehen; den Südwind führte er durch seine Macht herbei.
Keleti szelet indított az égen és hajtotta erejével a déli szelet;
27 Dann ließ er Fleisch wie Staub auf sie herniederregnen, wie Meeressand Geflügel.
hullatott rájuk húst, mint a por, s mint a tengerek fövenye, szárnyas madarat;
28 Er ließ es in ihr Lager fallen, um seine Wohnstatt ringsumher.
leesni engedte tábora közepébe, az ő hajlékai körül.
29 Sie aßen, wurden übersatt; was sie gewünscht, verlieh er ihnen.
Ettek és jóllaktak nagyon és a mire vágyódtak, elhozta nekik.
30 Noch war nicht ihre Lust gestillt, noch war die Kost in ihrem Munde,
El sem álltak vágyuktól, még szájukban volt ételük,
31 als Gottes Zorn sich gegen sie erhob, die Feisten unter ihnen würgte, die junge Mannschaft Israels zu Boden streckte.
és Isten haragja ellenük fölszállt, öldökölt kövéreik közt és Izraél ifjait legörnyesztette.
32 Bei all dem sündigten sie weiter und glaubten nicht an seine Wunderkräfte.
Mindamellett még vétkeztek és nem hittek csodatetteiben;
33 Da ließ er ihre Tage zwecklos schwinden und ihre Jahre in Enttäuschung.
így hiábavalóságban fogyatta el napjaikat és esztendeiket rémületben.
34 Zwar fragten sie nach ihm, wenn er sie würgte, verlangten wiederum nach Gott,
Ha ölte őket, keresték őt és újra fölkeresték Istent,
35 wohl eingedenk, daß Gott ihr Hort, der höchste Gott ihr Retter sei.
megemlékeztek, hogy Isten a sziklájuk s a legfelső Isten a megváltójuk.
36 Allein sie täuschten ihn mit ihrem Munde, belogen ihn mit ihrer Zunge.
És hitegették őt szájukkal, és nyelvükkel hazudtak neki;
37 Ihr Herz war unaufrichtig gegen ihn; mit seinem Bunde meinten sie's nicht ehrlich.
de szivük nem volt szilárd iránta s nem voltak hűségesek szövetségében.
38 Doch er, erbarmungsvoll, vergab die Schuld, vertilgte nicht; oft hielt er seinen Zorn zurück und ließ nicht seinen Grimm austoben,
De ő irgalmas, megbocsát bűnt és nem pusztít, sokszorta elfordítja haragját és nem ébreszti föl egész hevét.
39 wohl eingedenk, daß sie nur Fleisch, ein Windhauch, der verschwindet ohne Wiederkehr.
Megemlékezett, hogy bús ők; lehellet, mely elszáll és meg nem tér.
40 Wie oft erzürnten sie ihn in der Wüste und reizten ihn im Steppenland,
Hányszor engedetlenkedtek iránta a pusztában, búsították a sivatagban!
41 versuchten immer wieder Gott, erbitterten die Heiligen Israels,
Újra megkísértették Istent és Izraél szentjét felbőszítették,
42 gedachten nimmer seiner Macht, des Tages, da er vor dem Feinde sie gerettet,
nem emlékeztek meg kezéről, a napról, melyen kiváltotta őket a szorongatótól,
43 wie er vor den Ägyptern seine Zeichen tat, an dem Gefild von Tanis seine Wunder:
hogy Egyiptomban tette jeleit és csodáit Czóan mezején.
44 In Blut verwandelte er ihre Ströme; untrinkbar ward ihr fließend Wasser.
Vérré változtatta folyamaikat, hogy nem ihatták folyóvizeiket.
45 Er sandte Ungeziefer unter sie, das sie verzehrte, und Frösche ihnen zum Verderben.
Bocsátott rájuk gyülevész vadat és az emésztette őket, békát és az pusztította őket.
46 Der Raupe gab er ihre Früchte preis und ihre Arbeit der Heuschrecke.
A tücsöknek adta át termésüket és szerzeményüket a sáskának.
47 Er schlug mit Hagel ihren Weinstock und ihren Maulbeerbaum durch Reif.
Megölte jégesővel szőlőjüket, s vadfügefáikat jeges kővel.
48 Er gab ihr Vieh dem Hagel preis, den Blitzen ihre Herden.
Átszolgáltatta a jégesőnek a barmukat és jószágukat a villámoknak.
49 Er ließ die Hitze seines Zornes auf sie los, nur Grimm und Wut und Angst, von Unglücksboten eine Schar.
Bocsátotta rájuk föllobbant haragját: felindulást, haragvást és szorongatást, vészangyalok csapatját.
50 So ließ er seinem Zorne freien Lauf, verschonte ihre Seele mit dem Tode nicht. Er gab der Pest ihr Leben preis,
Ösvényt egyengetett haragjának, nem vonta meg a haláltól lelküket és éltüket kiszolgáltatta a dögvésznek;
51 und in Ägypten schlug er alle Erstgeburt, die Jugendblüte in den Zelten Chams.
megvert minden elsőszülöttet Egyiptomban, erők zsengéjét Chám sátraiban.
52 Er führte, Schäflein gleich, sein Volk heraus und lenkte sie wie in der Steppe eine Herde.
Elindította népét mint a juhokat és vezérelte mint a nyájat a pusztában;
53 Er leitete sie sicher, daß sie nichts zu fürchten hatten; das Meer bedeckte ihre Feinde.
vezette őket bizton és nem rettegtek, ellenségeiket pedig elborította a tenger.
54 Er brachte sie zu seinem heiligen Gebiete, zu jenem Berg, den seine Rechte sich erworben,
Elvitte őket szent határába, a hegyhez, melyet jobbja szerzett.
55 vertrieb vor ihnen weg die Heiden, verloste sie als erblichen Besitz und ließ die Stämme Israels in ihren Zelten wohnen.
Kiűzött előlük nemzeteket, juttatta azokat kiosztott birtokul és lakoztatta sátraikban Izraél törzseit.
56 Und doch versuchten sie und reizten Gott, den Höchsten, und hielten nimmer seine Satzungen.
De megkísértették és engedetlenkedtek Isten a Legfelső, iránt és bízonyságaít nem őrizték meg.
57 Wie ihre Väter wichen sie und fielen ab; sie wurden wie ein schlaffer Bogen.
Eltértek és hűtelenkedtek, mint őseik, megfordultak, mint a csalfa íj.
58 Sie reizten ihn zum Zorn durch ihre Höhen, zur Eifersucht durch ihre Götzenbilder.
Bosszantották magaslataikkal és faragott képeikkel ingerelték.
59 Gott hörte dies und wurde zornig, und Israel verwarf er völlig,
Hallotta Isten és fölháborodott és megvetette nagyon Izraélt.
60 verließ zu Silo seinen Sitz, das Zelt, in dein er unter Menschen wohnte;
Ott hagyta Síló hajlékát, a sátrat, ahol emberek közt lakozott.
61 gab seine Ehre in Gefangenschaft und seine Zier in Feindeshand
Fogságra adta hatalmát, és dicsőségét szorongatónak a kezébe.
62 und gab sein Volk dem Schwerte preis, entrüstet über dies sein Eigentum.
Átszolgáltatta népét a kardnak és fölháborodott birtoka ellen.
63 Die jungen Männer fraß das Feuer, und seine Jungfraun durften keine Totenklage halten.
Ifjait tűz emésztette, hajadonai pedig nászéneket nem értek.
64 Hinfielen seine Priester durch das Schwert, und seine Witwen weinten nicht dazu.
Papjai a kard által estek el, és özvegyei nem siratták.
65 Doch wie vom Schlaf erwachte da der Herr, gleichwie ein Held vom Weine jauchzend.
Ekkor fölébredt mint alvó az Úr, mint vitéz, ki felujjong bortól;
66 Im Rücken schlug er seine Feinde, belegte sie mit ewigem Schimpf.
s megverte szorongatóit, s meghátráltak; örök gyalázatot juttatott nekik.
67 Doch er verschmähte Josephs Zelt; den Stamm von Ephraim erkor er nicht.
De megvetette József sátrát s Efraim törzsét nem választotta;
68 Vielmehr erkor er Judas Stamm, den Sionsberg, der ihm so lieb.
hanem kiválasztotta Jehúda törzsét, Czión hegyét, melyet megszeretett.
69 Er baute Himmelshöhen gleich sein Heiligtum und gleich der Erde, die er ewig gründete.
És fölépítette, mint a magas eget, szentélyét, mint a földet, melyet örökre megalapított.
70 Und er erkor sich David, seinen Knecht, entriß ihn seiner Herde Hürden.
S megválasztotta szolgáját Dávidot s elvette őt a juhok aklai mellől;
71 Vom Milchvieh nahm er ihn hinweg, sein Volk zu weiden in Jakob, in Israel die ewig Seinen.
szoptatós juhok mögől hozta el őt, hogy legeltesse népét Jákóbot és Izraélt, az ő birtokát;
72 Mit frommem Sinne weidete er sie und führte sie mit kluger Hand.
legeltette is őket szívének gáncstalansága szerint, s kezei értelmességével vezette őket.
