Psalm 77

1 Auf den Siegesspender, für Zurückgezogene, von Asaph, ein Lied. Zu Gott erheb ich meiner Klage Stimme, zu Gott nur meine Stimme: "Du, mein Gott! Horch auf!"

Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár. Szavamat Istenhez emelem és kiáltok; szavamat Istenhez emelem, hogy figyelmezzen reám.

2 In meiner Notzeit suche ich den Herrn; mein Ringen währt ohn' Ende in der Nacht, und meine Seele läßt sich nimmer trösten.

Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.

3 Wenn Gottes ich gedenke, muß ich seufzen. Und überlege ich, verzagt mein Geist. (Sela)

Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. (Szela)

4 Die Augenlider bannst Du mir; verstört bin ich und ohne Sprache.

Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.

5 Ich überdenke alte Tage, die Jahre der Vergangenheit.

Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.

6 Bedenke ich des Nachts mein Leiden, erwäge ich's in meinem Sinn, dann forscht mein Geist:

Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:

7 "Verstößt der Herr denn ewiglich? Ist er denn niemals wieder gnädig?

Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?

8 Hat seine Huld für immer aufgehört? Hat die Verheißung ganz und gar ein Ende?

Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre?

9 Hat Gott das Gnädigsein verlernt? Hält er erzürnt sein Mitleid auf?" (Sela)

Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? (Szela)

10 Da sag ich mir: "Das ist mein Kummer, daß sich geändert hat des Höchsten Rechte."

És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.

11 Ich bin der Werke eingedenk des Herrn, betrachte jetzt Dein Wunderwalten in der Vorzeit

Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról;

12 und überlege all Dein Tun und sinne Deinen Taten nach.

És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.

13 Dein Weg ist heilig, Gott. Wer ist ein Gott, so groß wie Gott?

Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?

14 Du bist der Gott, der Wunder tut. So offenbare an den Völkern Deine Macht!

Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.

15 Erlös mit Macht Dein Volk, des Jakob und des Joseph Söhne. (Sela)

Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. (Szela)

16 Die Wasser seh'n Dich, Gott. Die Wasser sehen Dich und beben; selbst Meerestiefen zittern.

Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.

17 Ausströmen Wolken Wasser, und das Gewölke donnert, es fliegen Deine Pfeile hin und her.

A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.

18 Zu Deinem Donner, rollend, krachend, leuchten Deine Blitze. Der Erdkreis zittert und die Erde bebt.

Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.

19 Dein Weg geht durch das Meer, Dein Pfad durch große Wasser, doch unkenntlich ist Deine Spur.

Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg.

20 Du führst Dein Volk gleich einer Herdean Mosis und an Aarons Hand.

Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével.