Psalm 73
1 Ein Lied, von Asaph. - Gewiß! Das höchste Gut für Israel ist Gott, für die, die reinen Herzens sind.
Aszáf zsoltára. Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta szívűek.
2 Ich wäre fast mit meinem Fuß gestrauchelt; fast hätte einen Fehltritt ich getan.
De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak.
3 Denn ich beneidete die Übermütigen und gaffte bei der Frevler Wohlergehen.
Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét.
4 Denn ihre Sklaven brauchen keine Fesseln, und kerngesund ist ihr Gesinde.
Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az ő erejök állandó.
5 Sie teilen nicht der Menschen Leid und werden nicht wie andere geplagt.
A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak.
6 Drum ist ihr Halsgeschmeide Übermut; Gewalttat heißt das Kleid, das sie umhüllt.
Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erőszak borítja őket.
7 Ihr Auge quillt aus Fett hervor; ausschweifend sind des Herzens Süchte.
A kövérség miatt kinn ülnek az ő szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak.
8 Sie reden boshaft, voller Hohn, und drohen mit Gewalt von oben her.
Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással.
9 Mit ihrem Munde tasten sie den Himmel an, und ihre Zunge herrscht durchs ganze Land-
Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet.
10 "Fürwahr! Dahin hat er sein Volk gebracht, daß sie nicht Wasser zur Genüge fanden."
Azért fordul az ő népe ide, hogy tele pohár vizet szürcsölnek;
11 Sie sprechen: "Ach, wie weiß denn Gott? Gibt's denn ein Wissen bei dem Höchsten?"
És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?
12 Ja, diese sind so frevelhaft und glücklich in der Welt, vermehren sie ihr Hab und Gut.
Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyűjtenek!
13 So hielt ich denn vergeblich rein mein Herz und wusch in Unschuld meine Hände?
Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet;
14 Den ganzen Tag bin ich geplagt, und meine Züchtigung ist jeden Morgen da.
Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!
15 Nähm ich mir aber vor, also zu sprechen: "So geht es dem Geschlechte Deiner Kinder", so wär's von mir vermessen.
Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el.
16 Wenn ich's nachsinnend will verstehen, da wird's in meinen Augen erst ein Jammer,
Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben.
17 bis ich in Gottes heilige Pläne dringe. Da erst begreife ich ihr Ziel:
Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát.
18 Du stellst sie auf gar schlüpferigen Boden, daß Du sie ins Verderben stürzest.
Bizony síkos földön helyezted el őket; pusztaságokra vetetted ki őket.
19 Wie plötzlich gehen sie zugrunde! Wie schrecklich werden sie dahingerafft, vertilgt!
Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől.
20 Wie beim Erwachen einen Traum der Wachende verachtet, so tust Du's, Herr, mit ihrem Schatten.
Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, úgy veted meg képöket.
21 Wenn voll von Bitternis das Herz mir wäre, und schnitte durch die Nieren mir der Schmerz,
Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim:
22 dann wäre ich ein Tier, ganz unverständig, ein unvernünftig Tier vor Dir.
Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad.
23 Doch immer bleibe ich Dir treu, wenn Du mich bei der Rechten fassest
De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet.
24 und leitest mich nach Deinem Rat und nimmst zuletzt mich noch zu Besserm mit.
Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem.
25 Wen habe ich im Himmel? Und wenn ich Dich besitze, brauche ich auf dieser Welt nichts mehr.
Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön!
26 Vergeht mein Fleisch, mein Herz, so bleibt doch meines Herzens Hort, mein Anteil Gott in Ewigkeit.
Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!
27 Wer sich von Dir entfernt, kommt um. Jedweden tilgst Du, der Dir Treue kündigt.
Mert ímé, a kik eltávoznak tőled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tőled.
28 Für mich ist's Seligkeit, mich Gott zu nahen. Ich setze meine Hoffnung auf den Herrn, den Herrn, daß ich verkünden kann, was immer Du verheißen hast.
De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.
