Psalm 69
1 Auf den Siegesspender, für den öffentlichen Gottesdienst, von David. Gott! Rette mich! Bis an die Kehle geht mir das Gewässer.
Az éneklőmesternek a sósannimra; Dávidé. Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.
2 Ich sinke ohne Halt in tiefen Schlamm hineingeraten in die Wassertiefen; mich überströmen Strudel.
Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.
3 Vom Rufen bin ich müde, heiser ist mir meine Kehle, und meine Augen nehmen ab vom Schaun nach meinem Gott. -
Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.
4 Die ohne Grund mich hassen, mehr als meines Hauptes Haare sind sie. Zuviel für meine Kräfte sind, die mich für nichts befehden. Erstatten soll ich, was ich nie geraubt.
Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyűlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törők, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!
5 Du wußtest, Gott, von meiner Torheit, und meine Schuld entging Dir nicht.
Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bűneim nyilván vannak te előtted:
6 Laß meinetwegen nicht zuschanden werden, die auf Dich harren, Herr, Du Herr der Heeresscharen! Nicht meinetwegen laß in Schmach geraten, die nach Dir suchen, Du Gott Israels!
Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!
7 Denn Deinetwegen habe ich erduldet Schmach, hat Scham mein Angesicht bedeckt.
Mert te éretted viselek gyalázatot, és borítja pironság az én orczámat.
8 Selbst meinen Brüdern bin ich fremd geworden, ein Fremdling meiner Mutter Söhnen.
Atyámfiai előtt idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénynyé.
9 Denn mich verzehrt der Eifer für Dein Haus; der Geifer Deiner Schmäher fällt auf mich.
Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.
10 Wenn ich durch Fasten mich kasteie, so wird es mir zum Schimpf.
Ha sírok és bőjtöléssel gyötröm lelkemet, az is gyalázatomra válik.
11 Und mache ich zu meinem Kleid das Bußgewand, dann bin ich ihnen zum Gespött.
Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.
12 Die an den Toren sitzen, reden über mich, in Liedern voller Spott tun es die Zecher.
A kapuban ülők rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.
13 Ich aber bete, Herr, zu Dir um eine Gnadenzeit. In Deiner reichen Huld erhöre mich, o Gott, durch Deine treue Hilfe!
Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hűségeddel.
14 Befrei mich aus dem Schlamm, daß ich nicht sinke! Daß ich befreit von meinen Hassern werde, aus der Wassertiefe!
Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől és a feneketlen vizekből;
15 Die Flut laß nicht mich überströmen und nicht die Tiefe mich verschlingen! Der Brunnen schließe seinen Schlund nicht über mir!
Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!
16 Erhör mich, Herr, nach Deiner Huld, der köstlichen! Und wende Dich mir zu nach Deiner reichen Liebe!
Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;
17 Verhüll Dein Angesicht vor Deinem Knechte nicht! Mir ist so bang. Erhör mich eilends!
És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!
18 Herbei zu meiner Seele! Sie erlöse! Um meiner Feinde willen rette mich!
Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.
19 Du kennst ja meine Schmach und Schande und meinen Schimpf bei allen meinen Drängern.
Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.
20 Die Schmach bricht mir das Herz, ich bin verzweifelt. Auf Mitleid hoffe ich, jedoch umsonst, auf Tröster, doch ich finde keinen.
A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.
21 Sie mischen Galle mir ins Essen und geben Essig mir für meinen Durst.
Sőt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.
22 Daß ihre Tafel ihnen eine Falle werde, für sie zur Schlinge ihr Gelage!
Legyen az ő asztalok előttök tőrré, és a bátorságosoknak hálóvá.
23 Daß ihre Augen finster werden und nichts sehen mehr! Laß ihre Hüften wanken immerdar!
Setétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak; és az ő derekukat tedd mindenkorra roskataggá.
24 Gieß Deinen Grimm doch über sie, und Deine Zornglut packe sie!
Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól őket.
25 Verödet sei ihr Lager und ihre Zelte unbewohnt!
Legyen az ő palotájok puszta, és az ő hajlékukban ne legyen lakos;
26 Denn sie verfolgen, den Du schlägst, und fügen zu dem Schmerze Deiner Wunden neuen.
Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tőled sujtottak fájdalmát szólják meg.
27 Schuld füg zu ihrer Schuld hinzu, daß sie nicht schuldlos vor Dir werden!
Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.
28 Sie seien aus dem Buch der Lebenden getilgt, nicht aufgezeichnet mit den Frommen!
Töröltessenek ki az élők könyvéből, és az igazak közé ne irattassanak.
29 Mich, der ich arm und leidend bin, beglücke Deine Hilfe, Gott!
Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!
30 In Liedern preise ich den Namen Gottes und ehre ihn gar hoch durch Lobgesang.
Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.
31 Denn dies gefällt dem Herrn viel mehr als Rinder, mehr als gehörnte und behufte Stiere:
És kedvesebb lesz az Úr előtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmű tuloknál.
32 Schaut her, ihr frommen Dulder! Und werdet froh, ihr Gottessucher! Und euer Herz leb wieder auf!
Látják ezt majd a szenvedők és örülnek; ti Istent keresők, elevenedjék a ti szívetek!
33 Der Herr erhört die Armen, verschmäht die Seinen nicht in Banden.
Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az ő foglyait nem veti meg.
34 Der Himmel und die Erde preise ihn, das Meer und alles, was darin sich regt!
Dicsérjék őt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban!
35 Denn Gott hilft Sion wieder auf; läßt Judas Städte wiederum ersteh'nals Wohnstatt und als Erbe.
Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt.
36 Und seiner Diener Stamm nimmt's in Besitz: Die seinen Namen lieben, wohnen drin.
És az ő szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az ő nevét.
