Psalm 69
1 Auf den Siegesspender, für den öffentlichen Gottesdienst, von David. Gott! Rette mich! Bis an die Kehle geht mir das Gewässer.
A karmesternek. Liliomok szerint. Dávidtól. Segíts engem Isten, mert lélekig hatoltak a vizek.
2 Ich sinke ohne Halt in tiefen Schlamm hineingeraten in die Wassertiefen; mich überströmen Strudel.
Belesülyedtem a mélység iszapjába, s nincs megállhatás; bejutottam vizek mélyeibe és áradat sodort el engem.
3 Vom Rufen bin ich müde, heiser ist mir meine Kehle, und meine Augen nehmen ab vom Schaun nach meinem Gott. -
Elfáradtam kiáltásomban, kihevült a torkom, elepedtek szemeim, várván Istenemre.
4 Die ohne Grund mich hassen, mehr als meines Hauptes Haare sind sie. Zuviel für meine Kräfte sind, die mich für nichts befehden. Erstatten soll ich, was ich nie geraubt.
Többen vannak fejem haj szálainál, kik ok nélkül gyülölöim, számosak a megsemmisítőim, kik hazugul ellenségeim; a mit el nem raboltam, azt kell megtérítenem.
5 Du wußtest, Gott, von meiner Torheit, und meine Schuld entging Dir nicht.
Isten, te ismered oktalanságomat, és bűneim előtted nincsenek eltitkolva.
6 Laß meinetwegen nicht zuschanden werden, die auf Dich harren, Herr, Du Herr der Heeresscharen! Nicht meinetwegen laß in Schmach geraten, die nach Dir suchen, Du Gott Israels!
Ne szégyenűljenek meg általam a téged remélők, Uram, Örökkévaló, seregek ura; ne piruljanak el általam a téged keresők, Izraél Istene.
7 Denn Deinetwegen habe ich erduldet Schmach, hat Scham mein Angesicht bedeckt.
Mert éretted viseltem gyalázatot, boritotta szégyen arczomat;
8 Selbst meinen Brüdern bin ich fremd geworden, ein Fremdling meiner Mutter Söhnen.
elidegenítve lettem testvéreimnek, isméretlenné anyám fiainak.
9 Denn mich verzehrt der Eifer für Dein Haus; der Geifer Deiner Schmäher fällt auf mich.
Mert a házadért való buzgólkodás megemésztett engem, és gyalázóid gyalázásai én reám estek.
10 Wenn ich durch Fasten mich kasteie, so wird es mir zum Schimpf.
Bőjtben sírtam lelkemből, gyalázássá lett nekem;
11 Und mache ich zu meinem Kleid das Bußgewand, dann bin ich ihnen zum Gespött.
öltözetemmé zsákot tettem: lettem nekik példabeszéddé.
12 Die an den Toren sitzen, reden über mich, in Liedern voller Spott tun es die Zecher.
Szólnak rólam a kapuban ülők és a borivóknak danái.
13 Ich aber bete, Herr, zu Dir um eine Gnadenzeit. In Deiner reichen Huld erhöre mich, o Gott, durch Deine treue Hilfe!
De én – hozzád van az imádságom, Örökkévaló, a kegy idején; Isten, nagy szeretetedben hallgass meg engem üdvöd igazságával.
14 Befrei mich aus dem Schlamm, daß ich nicht sinke! Daß ich befreit von meinen Hassern werde, aus der Wassertiefe!
Ments ki engem a sárból, s ne engedj elsülyednem; hadd menekülök meg gyűlölőimtől s vizek mélyeiből.
15 Die Flut laß nicht mich überströmen und nicht die Tiefe mich verschlingen! Der Brunnen schließe seinen Schlund nicht über mir!
Ne sodorjon el a viz áradata s ne nyeljen el a mélység, s ne zárja rám száját a verem.
16 Erhör mich, Herr, nach Deiner Huld, der köstlichen! Und wende Dich mir zu nach Deiner reichen Liebe!
Hallgass meg, Örökkévaló, mert jó a szereteted, nagy irgalmad szerint fordulj hozzám.
17 Verhüll Dein Angesicht vor Deinem Knechte nicht! Mir ist so bang. Erhör mich eilends!
S ne rejtsd el arczodat szolgádtól; mert megszorultam, gyorsan hallgass meg.
18 Herbei zu meiner Seele! Sie erlöse! Um meiner Feinde willen rette mich!
Közeledj lelkemhez, váltsd meg azt, ellenségeim okából válts ki engem.
19 Du kennst ja meine Schmach und Schande und meinen Schimpf bei allen meinen Drängern.
Te ismered gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; előtted vannak mind a szorongatóim.
20 Die Schmach bricht mir das Herz, ich bin verzweifelt. Auf Mitleid hoffe ich, jedoch umsonst, auf Tröster, doch ich finde keinen.
Gyalázat törte meg szívemet és sínylődtem; reméltem megszánást, de nincs, vigasztalókat, de nem találtam.
21 Sie mischen Galle mir ins Essen und geben Essig mir für meinen Durst.
Étkemül adtak mérget és szomjamra itattak velem eczetet.
22 Daß ihre Tafel ihnen eine Falle werde, für sie zur Schlinge ihr Gelage!
Legyen asztaluk előttük tőrré és a bátorságosaknak csapdává.
23 Daß ihre Augen finster werden und nichts sehen mehr! Laß ihre Hüften wanken immerdar!
Sötétűljenek el szemeik, hogy ne lássanak, és derekukat mindig tántorogtasd meg.
24 Gieß Deinen Grimm doch über sie, und Deine Zornglut packe sie!
Öntsd ki rájuk haragvásodat, és föllobbant haragod érje utól őket.
25 Verödet sei ihr Lager und ihre Zelte unbewohnt!
Legyen tanyájuk elpusztult, sátraikban ne legyen lakó.
26 Denn sie verfolgen, den Du schlägst, und fügen zu dem Schmerze Deiner Wunden neuen.
Mert a kiket te megvertél, üldözték, és megöltjeid fájdalmáról beszélnek.
27 Schuld füg zu ihrer Schuld hinzu, daß sie nicht schuldlos vor Dir werden!
Tégy bűnt a bűnükre s ne jussanak be igazságodba.
28 Sie seien aus dem Buch der Lebenden getilgt, nicht aufgezeichnet mit den Frommen!
Törültessenek ki az élők könyvéből és igazakkal együtt be ne irassanak.
29 Mich, der ich arm und leidend bin, beglücke Deine Hilfe, Gott!
Én pedig szegény és szenvedő vagyok; segítséged, oh Isten, ótalmazzon engem.
30 In Liedern preise ich den Namen Gottes und ehre ihn gar hoch durch Lobgesang.
Hadd dicsérem Isten nevét énekkel és nagynak mondom őt hálaszóval,
31 Denn dies gefällt dem Herrn viel mehr als Rinder, mehr als gehörnte und behufte Stiere:
az jobban tetszik az Örökkévalónak ökörnél, szarvas-patás tuloknál.
32 Schaut her, ihr frommen Dulder! Und werdet froh, ihr Gottessucher! Und euer Herz leb wieder auf!
Látták az alázatosak, örülnek; Istent keresők ti, éledjen föl szívetek!
33 Der Herr erhört die Armen, verschmäht die Seinen nicht in Banden.
Mert hallgat a szűkölködőkre az Örökkévaló, s az ő foglyait nem vetette meg.
34 Der Himmel und die Erde preise ihn, das Meer und alles, was darin sich regt!
Dicsérjék őt ég és föld, tengerek s mind a mi mozog bennök:
35 Denn Gott hilft Sion wieder auf; läßt Judas Städte wiederum ersteh'nals Wohnstatt und als Erbe.
mert Isten megsegíti Cziónt s fölépíti Jehúda városait, hogy lakjanak ott. és birtokba vegyél;
36 Und seiner Diener Stamm nimmt's in Besitz: Die seinen Namen lieben, wohnen drin.
és szolgáinak magzata örökli azt, a kik nevét szeretik, lakoznak benne.
