Psalm 63

1 Ein Lied, von David, als er in der Wüste Juda war. Dich such ich, Gott, mein Gott; nach Dir lechzt meine Seele; nach Dir sehnt sich mein Fleisch. Wie in dem dürren, trocknen, wasserlosen Lande,

Dávid zsoltára, mikor a Júda pusztájában volt. Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize;

2 so schau ich aus nach Dir, um Deine Pracht zu sehen und Deine Majestät im Heiligtum.

Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsőségedet.

3 Denn köstlicher ist Deine Huld als Leben. Dich preisen meine Lippen.

Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged.

4 So preise ich Dich lebenslang; in Deinem Namen will ich regen meine Hände.

Áldanálak ezért életem fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet.

5 Gleichwie von Fett und Öl wird meine Seele satt; mit Jubellippen singt mein Mund,

Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam!

6 wenn ich auf meinem Lager Dein gedenke, in mitternächtiger Stunde sinne über Dich,

Ha reád gondolok ágyamban: őrváltásról őrváltásra rólad elmélkedem;

7 Du möchtest Schutz mir sein, daß ich im Schatten Deiner Flügel jauchze.

Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem.

8 An Dir hängt meine Seele; ich klammere mich an Deine Rechte.

Ragaszkodik hozzád az én lelkem; a te jobbod megtámogat engem.

9 Die meine Seele gerne in der Wüste wüßten, sie mögen in der Erde Tiefe fahren!

Azok pedig, a kik veszedelemre keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak.

10 Die sie dem Untergange überliefern wollen, die mögen der Schakale Beute werden!

Szablya martalékaiul esnek el, és a rókáknak lesznek eledelei.

11 Der König aber freue sich in Gott, und wer ihm Treue schwört, der jauchze! Der Lügner Mund wird zugestopft.

A király pedig örvendezni fog Istenben; dicséri őt mindaz, a ki ő reá esküszik; mert bedugatik a hazugok szája.