Psalm 61

1 Auf den Siegesspender, mit Saitenspiel, von David. "Hör, Gott, mein Rufen! Vernimm mein Flehen!

A karmesternek. Hárfajátékra. Dávidtól. Halljad Isten fohászomat, figyelj imádságomra!

2 Ich rufe von des Landes Grenze zu Dir in meiner Herzensnot: Auf einen Felsen führe mich, der sonst für mich zu hoch!"

A föld végéről hozzád kiáltok föl, mikor szívem elborul; sziklára, mely magas nekem, vezérelj engem.

3 Denn Du bist meine Zuversicht, ein fester Turm vorm Feinde.

Mert menedék voltál nekem, erős torony ellenség elől.

4 In Deinem Zelte laß mich ewig weilen, mich bergen in dem Schatten Deiner Flügel! (Sela)

Hadd időzöm sátradban örökké, keresek menedéket szárnyaid rejtekében. Széla.

5 Wenn du auf mein Gelübde hörest, Gott, und denen ihr Begehr erfüllst, die Deinen Namen fürchten,

Mert te, Isten, hallgattál fogadásaimra, megadod neved tisztelőinek örökségét.

6 dann füg des Königs Tagen viele andere zu! Dann seien seine Jahre lang, wie nur in der Geschlechterreihe!

Napokat tégy hozzá a király napjaihoz, évei annyi mint nemzedék meg nemzedék!

7 Er throne ewiglich vor Gottes Angesicht! Und Lieb und Treue mögen ihn beschützen!

Székeljen örökké Isten előtt, szeretet és hűség, rendeld, hogy megóvják!

8 Dann will ich Deinem Namen immerdar lobsingenund mein Gelübde Tag für Tag einlösen.

Ekképen hadd zengem nevedet mindétig, hogy megfizessem fogadásaimat napról napra!