Psalm 50
1 Ein Lied, von Asaph. - Gott, Gott der Herr, soll reden; rufe er die Erde vom Aufgang bis zum Niedergang!
Asáf zsoltára. Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig.
2 Von Sion her, der Schönheit Krone, erstrahle Gott!
A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.
3 So komme wieder unser Gott und schweige nicht! Verzehrend Feuer schreite vor ihm her; gewaltig stürme es um ihn!
Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél.
4 Dem Himmel droben rufe er und dann der Erde mit den Worten:
Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:
5 "Versammelt mir jetzt meine Frommen, die einen Bund mit mir geschlossen!", daß sie sein Volk der Opfer wegen richten.
Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet!
6 Der Himmel lege Zeugnis dafür ab: "Er ist im Recht; er ist ein Gott des Rechtes." (Sela)
És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten biró. (Szela)
7 Mein Volk, gib acht und laß mich reden, Israel! Dich ermahn ich ernstlich: "Gott, dein Gott, bin ich.
Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.
8 Ich tadle dich nicht deiner Opfer wegen, und deine Brandopfer steht immer mir vor Augen.
Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak.
9 Doch brauche ich kein Rind aus deinem Hause, aus deinen Hürden keine Böcke.
De nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;
10 Denn mein ist alles Wild im Walde, auf Tausenden von Bergen das Getier.
Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.
11 Ich kenne alle Vögel im Gebirge; mir steht zu Diensten das, was sich im Felde regt.
Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam.
12 Und sollte je ich hungern, dir sagt' ich es nicht; mein ist die Welt und was sie füllt.
Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.
13 Will ich denn Fleisch von Stieren essen? Und trinke ich der Böcke Blut?
Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?
14 Bring Dank dem Herrn zum Opfer dar und löse so dem Höchsten dein Gelübde!
Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!
15 Und ruf am Tag der Not mich an. Dann werde ich dich retten. Aber danken sollst du mir."
És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.
16 Zum Frevler aber spreche Gott: "Was schwatzest du von meinen Satzungen und führst im Munde meinen Bund!
A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet?
17 Du hassest doch die Zucht, und meine Worte schlägst du in den Wind.
Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!
18 Kaum siehst du einen Dieb, so läufst du schon mit ihm. Mit Ehebrechern gehst du um
Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.
19 und lässest deinen Mund in Bosheit sich ergehen, und deine Zunge paarest du mit Trug.
A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző.
20 Da setzst du dich und redest gegen deinen Bruder, verleumdest deiner Mutter Sohn.
Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.
21 Das tust du, und ich sollte schweigen? Du dächtest dann, ich sei wie du. Zur Rede stelle ich dich jetzt und zeige deutlich dir den Unterschied-
Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom azokat.
22 Dies merkt, ihr Gottvergessenen! Sonst raffe ich euch rettungslos dahin.
Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:
23 Wer Dank darbringt, der gibt mir Ehre. Wer gutes Beispiel gibt, den laß' ich göttlich Heil erblicken."
A ki hálával áldozik, az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.
