Psalm 49
1 Auf den Siegesspender, von den Korachiten, ein Lied. Ihr Völker alle, hört! Ihr Weltbewohner all, merkt auf!
Az éneklőmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára. Halljátok meg ezt mind ti népek, figyeljetek mind ti, e világ lakói!
2 Gemeine Leute, Herrensöhne, ihr all zusammen, reich und arm!
Akár közemberek fiai, akár főemberek fiai, együtt a gazdag és szegény.
3 Mein Mund trägt Weisheit vor, und meines Herzens Dichtung ist voll Einsicht.
Az én szájam bölcsességet beszél, szívemnek elmélkedése tudomány.
4 Ich lausche einem Spruch, mein Lied mit Zitherspiel beginnend:
Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval nyitom meg mesémet.
5 Warum soll ich in Unglückstagen zagen, wo meiner Gegner Bosheit mich umgibt,
Miért féljek a gonoszság napjain, mikor nyomorgatóim bűne vesz körül,
6 die auf ihr Gut vertrauen, sich ihres großen Reichtums rühmen?
A kik gazdagságukban bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekesznek?
7 Nicht einer kann sich selbst loskaufen, nicht einer Gott für sich ein Lösegeld erlegen,
Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek.
8 zu teuer ist der Loskauf ihrer selbst und so für alle Zeit unmöglich,
Minthogy lelköknek váltsága drága, abba kell hagynia örökre;
9 daß er für immer lebe und nicht die Grube sehe.
Még ha örökké élne is és nem látná meg a sírgödört.
10 Da sieht man Weise sterben, wie Tor und Narr vergehn und andern ihr Vermögen hinterlassen.
De meglátja! A bölcsek is meghalnak; együtt vész el bolond és ostoba, és gazdagságukat másoknak hagyják.
11 Für immer ist ihr Grab ihr Haus, für alle Zukunft ihre Wohnstätte, sie, deren Namen Weltruf hatten.
Gondolatjok ez: az ő házok örökkévaló, lakóhelyeik nemzedékről-nemzedékre szállnak, nevöket hangoztatják a földön.
12 Der Mensch bleibt nicht im Ansehen, er gleicht den Tieren, die man würgt.
Pedig az ember, még ha tisztességben van, sem marad meg; hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.
13 Das ist ihr Lauf; das ist's, was ihrer wartet, und was nach ihrem Ende wird, das können selber sie erzählen. (Sela)
Ez az ő sorsuk bolondság nékik; de azért gyönyörködnek szavokban az ő követőik. (Szela)
14 Sie sind den Schafen gleich, die für die Unterwelt der Tod schon weidet; der führt sie unparteiisch bald hinab, zur Unterwelt, zu ihrer Wohnung, wo ihr Gespenst verschwindet. (Sheol h7585)
Mint juhok, a Seolra vettetnek, a halál legelteti őket, és az igazak uralkodnak rajtok reggel; alakjokat elemészti a Seol, távol az ő lakásuktól. (Sheol h7585)
Csak Isten válthatja ki lelkemet a Seol kezéből, mikor az megragad engem. (Szela) (Sheol h7585)
16 Sei unbesorgt! Wenn einer sich bereichert, wenn seines Hauses Überfluß sich mehrt,
Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megöregbül házának dicsősége;
17 beim Sterben nimmt er doch nicht alles mit; sein Reichtum folgt ihm nicht hinab.
Mert semmit sem vihet el magával, ha meghal; dicsősége nem száll le utána.
18 Er schätzte sich dann mit dem bloßen Leben glücklich, und priese glücklich dich, daß dir's noch gut ergeht.
Ha életében áldottnak vallja is magát, s ha dicsérnek is téged, hogy jól tettél magaddal:
19 Doch muß er zum Geschlechte seiner Väter gehen, die nimmermehr das Licht erblicken.
Mégis az ő atyáinak nemzetségéhez jut, a kik soha sem látnak világosságot.
20 Der Mensch bleibt nicht im Ansehen, er gleicht den Tieren, die man würgt.
Az ember, még ha tisztességben van is, de nincs okossága: hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.
