Psalm 44

1 Auf den Siegesspender, von den Korachiten, ein Lehrgedicht. Wir wissen's, Gott, vom Hörensagen; uns haben unsere Ahnen es erzählt: das Werk, das Du in ihren Tagen, in alten Zeiten, ausgeführt.

Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása. Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.

2 Mit Deinem Arme hast Du Heidenvölker ausgetrieben; dann pflanztest andere Du ein und riebest Nationen auf, und andere hast Du ausgebreitet.

Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.

3 Nicht ihrem Schwerte haben sie das Land verdankt; ihr Arm hat ihnen nicht den Sieg gebracht. Nein, Deine Rechte und Dein Arm und Deines Angesichtes Leuchten; Du bist ihnen hold gewesen. -

Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.

4 Du bist mein König, und mein Gott, der Jakob Sieg entbietet.

Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!

5 Mit Dir nur stoßen wir die Gegner nieder, zertreten unsere Feinde nur in Deinem Namen.

Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.

6 Nicht meinem Bogen traue ich; den Sieg verschafft mir nicht mein Schwert.

Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;

7 Nur Du befreist uns von den Gegnern und machst zuschanden unsere Hasser.

Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.

8 Nur Gottes wollen wir uns allzeit rühmen und Deinen Namen preisen immerdar. (Sela)

Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. (Szela)

9 Nun hast Du uns verworfen, gar zuschanden uns gemacht: Du ziehst nicht mehr mit unsere Scharen aus.

Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.

10 Du läßt uns vor dem Gegner fliehen, und unsere Hasser holen Beute sich.

Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.

11 Du gibst uns hin wie Schlachtschafe, zerstreust uns unter Heiden, und die Nationen schütteln über uns den Kopf.

Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.

12 Verkaufst Dein Volk um nichts, Gewinn aus ihrem Kaufpreis ziehst Du nimmer,

Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.

13 Du machst uns unsern Nachbarn zum Gespött, zum Hohn und Schimpfe allen um uns her.

Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.

14 Zum Sprichwort für die Heiden machst Du uns, die Nationen alle schütteln über uns den Kopf.

Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.

15 Mein Schimpf steht täglich mir vor Augen, und Scham bedeckt mein Angesicht

Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.

16 bei dem Geschrei des Spötters und des Lästerers, vor Feinden und vor Rachegierigen. -

A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.

17 All das hat uns getroffen, obschon wir Deiner nicht vergessen, an Deinem Bunde nicht gefrevelt haben.

Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.

18 Doch unser Herz schreckt nicht zurück; nicht schwanken unsere Schritte ab von Deinem Pfade.

Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:

19 Obschon Du uns in Schrecken bringst an einer Stätte der Schakale, mit Todesschatten uns umhüllst,

Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.

20 Vergessen wir den Namen unseres Gottes? Und strecken wir nach einem fremden Gott die Hände aus?

Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:

21 Erforschte dies nicht Gott? Er kennt des Herzens Heimlichkeiten.

Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.

22 Nein! Deinetwegen mordet man uns täglich und achtet uns wie Schlachtschafe.

Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.

23 Erwache doch! Was schläfst Du, Herr? Wach auf! Verwirf uns nicht für immer!

Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké!

24 Warum verhüllst Du denn Dein Angesicht und denkst nicht mehr an unsere Pein und Not?

Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?

25 Gebeugt zum Staub ist unser Körper, zu Boden unser Leib gedrückt.

Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.

26 Auf jetzt zu unserer Hilfe! Erlöse uns um Deiner Gnade willen!

Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!