Psalm 38

1 Ein Lied; von David, zum Erlernen. Bestraf mich nicht in Deinem Zorne, Herr! In Deinem Grimme züchtige mich nicht noch mehr!

Zsoltár Dávidtól. Emlékeztetésül. Őrökkévaló, ne a te haragodban büntess engem, és ne hevedben fenyíts engem!

2 Denn Deine Pfeile sind gar tief in mich gedrungen, und Deine Hand liegt schwer auf mir.

Mert nyílaid belém sülyedtek és reám sülyedt a kezed.

3 An meinem Fleische ist nichts heil ob Deinem Zorn, nichts unversehrt an meinem Leib ob meiner Sünde.

Nincs épség húsomban haragvásod miatt, nincs egészség csontjaimban vétkem miatt.

4 Denn meine Sünden übersteigen mir das Haupt, sind mir zu schwer, wie eine ungeheure Last.

Mert bűneim túlhaladtak fejemen, nehéz teherhént nagyon is nehezek nekem.

5 Und eiternd faulen meine Wunden um meiner Torheit willen.

Megbűzhödtek, senyvedtek sebeim oktalanságom miatt.

6 Ich winde mich und krümme mich so heftig und allzeit gehe ich betrübt einher.

Lehorgadtam. meggörnyedtem felette nagyon, egész nap elbúsultan jártam.

7 In meinem Innern wühlt der Brand; an meinem Leib ist nichts Gesundes.

Mert ágyékaim telve vannak üszöggel és nincsen épség húsomban.

8 Ich bin gelähmt, zermalmt und stöhne; mir klopft das Herz.

Megdermedtem és megtörődtem felette nagyon, ordítottam szívem sohajtásától.

9 Vor Dir liegt jeder meiner Wünsche offen, Herr; mein Seufzen ist Dir nicht verborgen.

Uram, előtted minden hivánságom, és nyögésem nincs elrejtve előled.

10 Mir pocht das Herz und steht mir still, und meine Kraft, mein Augenlicht versagen mir den Dienst.

Szívem hánytorog, elhagyott erőm, szemeim világossága – az sincs meg nálam.

11 Die Freunde und Gefährten treten zurück vor meiner Plage; fern stehen die Verwandten mir.

Barátaim és társaim csapásommal szemben félre állanak, és a hozzám közel levők messzünnen álltak meg.

12 Die auf mein Leben lauern, legen Schlingen, und die mein Unglück suchen, drohen mit Verderben und schmieden täglich Ränke.

Tőrt vetettek, kik életemre törnek, és a kik bajomat keresik, veszedelmeket beszélnek, és csalásokat szólnak egész nap.

13 Und ich? Ich bin wie taub und höre nichts, bin wie ein Stummer, der den Mund nicht öffnet,

De én akár a süket nem hallok és akár a néma, a ki nem nyitja föl száját.

14 bin wie ein Mensch, der nichts versteht und keinen Widerspruch im Munde führt.

Olyan lettem mint férfi, a ki nem hall, s a kinek szájában nincsenek ellenvetések.

15 Denn ich vertraue, Herr, auf Dich; Du Herr, mein Gott, wirst Rede stehen,

Mert reád, Örökkévaló, várakoztam, te felelsz majd Uram, Istenem.

16 Weil ich mir sag, sie dürfen meiner nimmer spotten, und glitte aus mein Fuß, nicht über mich frohlocken.

Mert azt mondtam: csak ne örüljenek rajtam, midőn lábam megtántorodott, fenhéjáztak ellenem.

17 Schon bin ich ja dem Falle nah, stets meiner Schwäche mir bewußt.

Mert én bukásra vagyok elkészülve, és fájdalmam mindég előttem van.

18 Denn ich bekenne meine Schuld und gräme mich um meine Sünde.

Mert jelentem bűnömet, aggódom vétkem miatt.

19 Doch zahlreich sind, die unverschuldet mich befeinden, und viele, die mich grundlos hassen,

De ellenségeim életben vannak, hatalmasak, és sokan vannak, kik engem hazugul gyűlölnek:

20 und die mit Bösem Gutes mir vergelten, mich lästern, daß ich nach dem Guten strebe.

s a kik rosszal fizetnek jóért, megvádolnak azért, hogy jóra törekedtem.

21 Verlaß mich nicht, o Herr! Mein Gott, entfern Dich nicht von mir!

Ne hagyj el, Örökkévaló; Istenem, ne légy távol tőlem.

22 Zu meinem Schutze schnell herbei! Zu Hilfe, Herr!

Siess segítségemre, Uram, segedelmem!