Psalm 37
1 Von David. - Ereifere dich nicht der Bösewichte wegen! Beneide nicht die Übeltäter!
Dávidé. Ne bosszankodjál az elvetemültekre, ne irígykedjél a gonosztevőkre.
2 Sie welken schnell wie Gras, verdorren wie das grüne Kraut.
Mert hirtelen levágattatnak, mint a fű, s mint a gyönge növény elfonnyadnak.
3 Vertrau dem Herrn! Tu Gutes! Verbleib im Land, dich redlich nährend!
Bízzál az Úrban és jót cselekedjél; e földön lakozzál és hűséggel élj.
4 Wie ein verwöhntes Kind komm zu dem Herrn! Er gibt dir, was dein Herz sich wünscht.
Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit.
5 Befiehl du deinen Weg dein Herrn! Auf ihn vertrau! Er wird's schon machen.
Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti.
6 Er bringt ans Licht, daß du gerecht, und an den Tag, daß du im Recht.
Felhozza a te igazságodat, mint a világosságot, és a te jogodat, miként a delet.
7 Und schweig zum Herrn und harre sein! Ereifere über den dich nicht, der sich Erfolg erzwingt, nicht über einen Mann, der Schwindel treibt!
Csillapodjál le az Úrban és várjad őt; ne bosszankodjál arra, a kinek útja szerencsés, se arra, a ki álnok tanácsokat követ.
8 Gib auf den Ärger! So ereifere dich nicht, daß selbst du Böses tätest!
Szünj meg a haragtól, hagyd el heveskedésedet; ne bosszankodjál, csak rosszra vinne!
9 Denn ausgerottet werden Übeltäter; die auf den Herrn vertrauen, bleiben im Besitz des Landes.
Mert az elvetemültek kivágattatnak; de a kik az Urat várják, öröklik a földet.
10 Noch kurze Zeit! Dann ist der Bösewicht dahin! Du schaust nach seiner Stätte. Er ist nicht mehr.
Egy kevés idő még és nincs gonosz; nézed a helyét és nincsen ott.
11 Die Dulder bleiben im Besitz des Landes an reichem Glücke sich erlabend.
A szelidek pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek nagy békességben.
12 Dem Frommen plant zuleid der Frevler Arges und fletscht die Zähne wider ihn.
Fondorkodik a gonosz az igaz ellen, és fogait csikorgatja rá:
13 Der Herr lacht seiner; schon sieht er seinen Tag sich nahen.
Az Úr neveti őt, mert látja, hogy eljő az ő napja.
14 Die Frevler zücken zwar ihr Schwert und spannen ihren Bogen, um Elende und Arme zu erlegen und hinzuwürgen, die geraden Wandels.
Fegyvert vonnak a gonoszok; felvonják ívöket, hogy a szegényt és nyomorultat elejtsék, és leöljék az igazán élőket;
15 Allein ihr Schwert dringt in ihr eigen Herz, und ihre Bogen splittern.
De fegyverök saját szívökbe hat, és ívök eltörik.
16 Das Wenige bekommt dem Frommen besser, als Frevlern großer Reichtum.
Jobb a kevés az igaznak, mint a sok gonosznak az ő gazdagsága.
17 Zerbrochen werden ja der Frevler Arme; die Frommen aber stützt der Herr.
Mert a gonoszok karja eltörik, de az igazakat támogatja az Úr.
18 Der Herr sorgt für die Tage lauterer Menschen, und ihr Besitztum dauert immerfort.
Jól tudja az Úr a feddhetetleneknek napjait, és hogy örökségök mindörökké meglesz.
19 Sie werden nicht in böser Zeit zuschanden; sie werden satt in Hungertagen.
Nem szégyenülnek meg a veszedelmes időben, és jóllaknak az éhség napjaiban.
20 Denn nur die Frevler gehn zugrunde, des Herrn Feinde gleich der Auen Pracht; sie schwinden hin wie Rauch; sie schwinden.
De a gonoszok elvesznek, és az Úrnak ellensége, mint a liget ékessége, elmúlik, füstként múlik el.
21 Der Frevler borgt, kann's aber nicht zurückerstatten; freigebig, milde kann der Fromme sein.
Kölcsön kér a gonosz és meg nem fizet, de az igaz irgalmas és adakozó.
22 Denn die von ihm Gesegneten verbleiben im Besitz des Landes; doch die von ihm Verfluchten werden ausgerottet.
Mert a kiket ő megáld, öröklik a földet, és a kiket ő megátkoz, kivágattatnak azok.
23 Sind eines Mannes Schritte recht im Hinblick auf den Herrn, dann kümmert dieser sich um seinen Weg.
Az Úr szilárdítja meg az igaz ember lépteit, és útját kedveli.
24 Und wankt er auch, so stürzt er nicht; ihn stützt der Herr mit seiner Hand.
Ha elesik, nem terül el, mert az Úr támogatja kezével.
25 Ich war ein Jüngling, ward ein Greis; doch ganz verlassen habe ich den Frommen nie gesehen, noch sein Geschlecht um Nahrung betteln.
Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, a magzatja pedig kenyérkéregetővé.
26 Stets milde, leiht es allezeit; zum Segen sät es aus.
Mindennapon irgalmatoskodik és kölcsön ad, és az ő magzatja áldott.
27 Dem Laster gram, der Tugend hold, so bleibst du immerdar.
Kerüld a rosszat és jót cselekedjél, és megmaradsz mindörökké.
28 Der Herr liebt ja das Recht; von seinen Frommen läßt er nicht. Sie sind für alle Zeit geschützt; der Frevler Brut wird ausgerottet.
Mert az Úr szereti az ítéletet, és el nem hagyja az ő kegyeseit; megőrzi őket mindörökké, a gonoszok magvát pedig kiirtja.
29 Den Frommen wird das Land zu eigen, sie bleiben ewiglich darin.
Az igazak öröklik a földet, és mindvégig rajta lakoznak.
30 Des Frommen Mund spricht Weises; nur Rechtes redet seine Zunge.
Bölcseséget beszél az igaznak szája, és a nyelve ítéletet szól.
31 Im Herzen trägt er seines Gottes Lehre, und seine Schritte schwanken nie.
Istenének törvénye van szívében, lépései nem ingadoznak.
32 Der Frevler lauert auf dem Frommen, begierig, ihn zu morden.
Leselkedik a gonosz az igazra, és halálra keresi azt;
33 Doch überläßt der Herr ihn nimmer seiner Hand, läßt vor Gericht ihn nicht verdammen.
De az Úr nem hagyja azt annak kezében, sem nem kárhoztatja, mikor megítéltetik.
34 Dem Herrn vertrau! Halt dich an seinen Weg! Dann gibt er dir das Land zu eigen; der Frevler Untergang erlebst du noch.
Várjad az Urat, őrizd meg az ő útját; és fölmagasztal téged, hogy örököld a földet; és meglátod, a mikor kiirtatnak a gonoszok.
35 Ich habe einen Frevler voller Trotz gesehen, so kahl gemacht wie Gras im Felde.
Láttam elhatalmasodni a gonoszt és szétterjeszkedett az, mint egy gazdag lombozatú vadfa;
36 Man schaute um; er war nicht mehr. Ich suchte ihn; er war nicht mehr zu finden.
De elmult és ímé nincsen! kerestem, de nem található.
37 Merk auf die Lauteren! Schau auf die Redlichen, wie's jedem gut am Ende geht!
Ügyelj a feddhetetlenre, nézd a becsületest, mert a jövendő a béke emberéé.
38 Die Missetäter aber werden all vertilgt; der Frevler Zukunft wird vernichtet.
De a bűnösök mind elvesznek; a gonosznak vége pusztulás.
39 Der Frommen Heil dagegen kommt vom Herrn; er ist ihr Schutz zur Zeit der Not.
Az igazak segedelme pedig az Úrtól van; ő az ő erősségök a háborúság idején.
40 Der Herr steht ihnen bei und rettet sie; er schirmt und schützt sie vor dem Bösen; denn sie vertraun auf ihn.
Megvédi őket az Úr és megszabadítja őket; megszabadítja őket a gonoszoktól és megsegíti őket, mert ő benne bíznak.
