Psalm 34
1 Von David, als er seinen Verstand vor Abimelech verstellte und dieser ihn verjagte, worauf er sich entfernte. Lobpreisen will ich jederzeit den Herrn. Sein Lob sei stets in meinem Munde!
Dávidé, mikor elváltoztatta értelmét Abimélek előtt, és mikor ez elűzte őt és elment. Áldom az Urat minden időben, dicsérete mindig ajkamon van!
2 Es rühme meine Seele sich im Herrn! Die Armen sollen's hören und sich freuen!
Dicsekedik lelkem az Úrban; s hallják ezt a szegények és örülnek.
3 Verherrlichet den Herrn mit mir! Laßt uns gemeinsam seinen Namen preisen!
Dicsőítsétek velem az Urat, és magasztaljuk együtt az ő nevét!
4 Den Herrn such ich auf; er hört auf mich, befreit mich aus den Ängsten all.
Megkerestem az Urat és meghallgatott engem, és minden félelmemből kimentett engem.
5 Mich schauet an und strahlt vor Freude! Nie röte mehr sich euer Angesicht!
A kik ő reá néznek, azok felvidulnak, és arczuk meg nem pirul.
6 Hier ist ein armer Mensch, der einst gerufen. Der Herr vernahm's und half ihm aus den Nöten all.
Ez a szegény kiáltott, és az Úr meghallgatta, és minden bajából kimentette őt.
7 Des Herrn Engel lagert sich um jene, die ihn fürchten, er rettet sie.
Az Úr angyala tábort jár az őt félők körül és kiszabadítja őket.
8 So kostet und erfahrt, wie gut der Herr! Wie wohl dem Mann, der ihm vertraut!
Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, a ki ő benne bízik.
9 Vorm Herrn habt Furcht, ihr, seine Heiligen! Denn die ihn fürchten, leiden keinen Mangel.
Féljétek az Urat, ti szentjei! Mert a kik őt félik, nincs fogyatkozásuk.
10 Die Gottesleugner hungern darbend; doch denen, die den Herrn aufsuchen, mangelt nicht, was ihnen frommt.
Az oroszlánok szűkölködnek, éheznek; de a kik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek.
11 Her, Kinder, hört mir zu! Ich lehre euch die Furcht des Herrn.
Jőjjetek fiaim, hallgassatok rám, megtanítlak titeket az Úr félelmére!
12 Wer ist der Mann, der Lust zum Leben hat, der zum Genuß des Glückes leben möchte?
Ki az az ember, a kinek tetszik az élet, és szeret napokat, hogy jót láthasson?
13 Behüte vor dem Bösen deine Zunge, vor trügerischer Rede deine Lippen!
Tartóztasd meg nyelvedet a gonosztól, és ajkadat a csalárd beszédtől.
14 Vom Bösen laß und tu das Gute! den Frieden such! Ihm jage nach!
Kerüld a rosszat és cselekedjél jót; keresd a békességet és kövesd azt.
15 Des Herrn Augen achten auf die Frommen und seine Ohren auf ihr Flehen.
Az Úr szemei az igazakon vannak, és az ő fülei azoknak kiáltásán;
16 Des Herrn Antlitz wendet sich den Übeltätern zu und tilgt ihr Angedenken von der Erde.
Az Úr orczája pedig a gonosztevőkön van, hogy kiirtsa, emlékezetöket a földről.
17 Die Frommen schreien, und schon hört's der Herr und rettet sie aus aller Not.
Ha igazak kiáltnak, az Úr meghallgatja, és minden bajukból kimenti őket.
18 Der Herr ist nahe den zerknirschten Herzen; zerschlagenen Gemütern hilft er auf.
Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebhedt lelkeket.
19 In viel Gefahren ist der Fromme; aus ihnen allen rettet ihn der Herr.
Sok baja van az igaznak, de valamennyiből kimenti az Úr.
20 Er hütet jedes seiner Glieder; versehrt wird auch nicht eins davon.
Megőrzi minden csontját, egy sem töretik meg azokból.
21 Den Frevler rafft ein Unfall weg; des Frommen Hasser müssen es bereuen.
A gonoszt gonoszság öli meg, és meglakolnak, a kik gyűlölik az igazat.
22 Der Herr erlöst die Seele seiner Diener; wer auf ihn baut, bereut es nicht.
Az Úr kimenti az ő szolgái lelkét, és senki meg nem lakol, a ki ő benne bízik.
