Psalm 22
1 Auf den Siegesspender bei der Morgenröte, ein Lied, von David. Mein Gott, mein Gott, was hast Du mich verlassen, und stehst so ferne meinen Angst- und Klagerufen?
Az éneklőmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára. Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.
2 Mein Gott, am Tag erhebe ich den Ruf, und Du erhörst mich nicht, und also in der Nacht; Stillschweigen ist mir nicht vergönnt.
Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.
3 Und doch bist Du der Heilige Israels, Du schrecklich Thronender.
Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.
4 Auf Dich vertrauten unsere Väter; sie hofften, und Du halfest ihnen.
Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad őket.
5 Sie schrieen auf zu Dir und fanden Rettung, und ihr Vertrauen auf Dich ward nicht getäuscht.
Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.
6 Ich aber bin ein Wurm, kein Mann, der Leute Spott, verachtet von dem Pöbel.
De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.
7 Mich höhnt, wer mich nur sieht, verzieht den Mund und schüttelt mit dem Kopf.
A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:
8 "Er freut sich an dem Herrn, der rette ihn! Der helfe ihm! Er ist sein Liebling."
Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne!
9 Du halfst mir aus der Mutter Schoß; Du bargst mich an der Mutter Brust.
Mert te hoztál ki engem az anyám méhéből, és biztattál engem anyámnak emlőin.
10 Auf Dich bin ich vom Mutterschoß her angewiesen; vom Mutterleibe an bist Du mein Gott.
Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétől fogva te voltál Istenem.
11 Bleib mir nicht fern! Die Not ist nah, und niemand hilft.
Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.
12 Der Farren viele stehen um mich her, und mich umringen Basanstiere.
Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.
13 Sie sperren gegen mich die Rachen auf, wie Löwen, die vor Mordlust brüllen.
Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.
14 Wie Wasser bin ich hingegossen; all meine Glieder haben sich gelöst. Mein Herz ist mir wie Wachs geworden, in meinem Busen hingeschmolzen.
Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között.
15 Vertrocknet ist wie Lehm mein Schlund; am Gaumen haftet mir die Zunge, und wie mit Todesfarbe überzieht es mich.
Erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.
16 Denn Hunde haben mich umringt, der Frevler Rotte mich umgeben; sie machen Löcher mir an Händen und an Füßen.
Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.
17 Ich spüre Pein in allen meinen Gliedern; sie schauen zu und weiden sich an mir.
Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s bámulnak rám.
18 Sie teilen meine Kleider unter sich und werfen über mein Gewand das Los.
Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.
19 Herr, sei nicht fern! Zu Hilfe, meine Stärke; schnell!
De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre.
20 Errette vom Verderben meine Seele, aus der Gewalt der Hunde jetzt mein Leben!
Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből.
21 Entreiße mich der Löwen Rachen! Rett aus den Hörnern der Wildochsen mich!
Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.
22 Dann kündige ich meinen Brüdern Deinen Ruhm und preise Dich in der Gemeinde also:
Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.
23 "Die ihr den Herrn fürchtet, preiset ihn! Von Jakobs Stamm ihr alle, ehret ihn! Von Israels Geschlecht ihr alle, fürchtet ihn!
Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek őt! Jákób minden ivadékai dicsőítsétek őt, és féljétek őt Izráel minden magzata!
24 Denn er verachtet und verschmäht es nicht, den Armen zu erhören, verhüllt sein Antlitz nicht vor ihm, und wenn er zu ihm ruft, erhört er ihn."
Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az ő orczáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.
25 Dann trag ich meine Dankesschuld in großer Volksgemeinde ab; ich bringe dann gelobte Opfer dar vor denen, die ihn fürchten.
Felőled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok előtt, a kik félik őt.
26 Dann sollen satt die Armen werden, den Herrn rühmen, die ihn suchen: "Auflebe euer Herz für immer!"
Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik őt keresik. Éljen szívetek örökké!
27 Dann kehren sich zum Herrn die Erdenenden alle, und alle Heidenstämme beten vor Dir dann an, bedenkend,
Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul előtted a pogányok minden nemzetsége.
28 daß nur dem Herrn das Königtum gebührt, und daß er auch den Heiden Herrscher ist.
Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.
29 Nur ihn allein beten auf Erden alle an. Ihm beugt sich, wer zur Grube fährt und dessen Seele nicht mehr lebenskräftig.
Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; ő előtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.
30 Die Nachwelt derer, die ihm dienen, sie rühmt den Herrn dem kommenden Geschlecht,
Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak.
31 und kündet einem nachgeborenen Volke seine Liebeund was er ihm getan.
Eljőnek s hirdetik az ő igazságát az ő utánok való népnek, hogy ezt cselekedte!
