Psalm 22
1 Auf den Siegesspender bei der Morgenröte, ein Lied, von David. Mein Gott, mein Gott, was hast Du mich verlassen, und stehst so ferne meinen Angst- und Klagerufen?
A karmesternek. A Hajnal szarvasünője azerint. Zsoltár Dávidtól. Istenem, Istenem, miért hagytál el engem, távol vannak segítségemtől kiáltásom szavai?
2 Mein Gott, am Tag erhebe ich den Ruf, und Du erhörst mich nicht, und also in der Nacht; Stillschweigen ist mir nicht vergönnt.
Istenem, nappal hívlak és nem felelsz, s éjjel, és nincs számomra csillapulás.
3 Und doch bist Du der Heilige Israels, Du schrecklich Thronender.
Pedig te szent v agy. lakozol Izraél dicsérő dalai közt;
4 Auf Dich vertrauten unsere Väter; sie hofften, und Du halfest ihnen.
te benned bíztak őseink, bíztak és te kiszabadítottad őket.
5 Sie schrieen auf zu Dir und fanden Rettung, und ihr Vertrauen auf Dich ward nicht getäuscht.
Hozzád kiáltottak és megmenekültek, benned bíztak és nem szégyenültek meg.
6 Ich aber bin ein Wurm, kein Mann, der Leute Spott, verachtet von dem Pöbel.
De én féreg vagyok és nem férfi, emberek esúfja a népnek megvetettje.
7 Mich höhnt, wer mich nur sieht, verzieht den Mund und schüttelt mit dem Kopf.
Mind a kik 1átnak, gúnyolódtak rajtam, félrehúzzák az ajkat, fejet ráznak.
8 "Er freut sich an dem Herrn, der rette ihn! Der helfe ihm! Er ist sein Liebling."
Hárítsd az Örökkévalóra! Majd megszabadítja őt, megmenti, mert kedveli őt.
9 Du halfst mir aus der Mutter Schoß; Du bargst mich an der Mutter Brust.
Igen is, te vagy az, a ki anyaméhből kivontál, biztatóm anyámnak emlőin;
10 Auf Dich bin ich vom Mutterschoß her angewiesen; vom Mutterleibe an bist Du mein Gott.
te reád vettettem születéstől fogva, anyám méhétől fogva Istenem vagy.
11 Bleib mir nicht fern! Die Not ist nah, und niemand hilft.
Ne légy távol tőlem, mert közel a szorongatás, mert nincs, a ki segít.
12 Der Farren viele stehen um mich her, und mich umringen Basanstiere.
Környékeztek engem tulkok, sokan, Básán bikái hekerítottek engem;
13 Sie sperren gegen mich die Rachen auf, wie Löwen, die vor Mordlust brüllen.
fölnyitották reám szájuhat, akár széttépő és ordító oroszlán.
14 Wie Wasser bin ich hingegossen; all meine Glieder haben sich gelöst. Mein Herz ist mir wie Wachs geworden, in meinem Busen hingeschmolzen.
Mint a. víz, öntettem ki, szétváltak mind a csontjaim; olyan lett szívem, mint a viasz, elolvadt belsőmben.
15 Vertrocknet ist wie Lehm mein Schlund; am Gaumen haftet mir die Zunge, und wie mit Todesfarbe überzieht es mich.
Kiszáradt mint cserép az erőm, nyelvem oda tapasztva szájkapcsaimhoz: halál porába fektetsz engemet.
16 Denn Hunde haben mich umringt, der Frevler Rotte mich umgeben; sie machen Löcher mir an Händen und an Füßen.
Mert környékeztek engem ebek, gonosztevők hordája körülfogott engem, mint oroszlán, kezeimen és lábaimon;
17 Ich spüre Pein in allen meinen Gliedern; sie schauen zu und weiden sich an mir.
megazámlálhatom mind a csontjaimat: ők tekintenek, néznek reám.
18 Sie teilen meine Kleider unter sich und werfen über mein Gewand das Los.
Szétosztják maguk közt ruháimat, és öltözetemre sorsot vetnek.
19 Herr, sei nicht fern! Zu Hilfe, meine Stärke; schnell!
Te pedig, Örökkévaló, ne légy távol, én erősségem, segítségemre siess!
20 Errette vom Verderben meine Seele, aus der Gewalt der Hunde jetzt mein Leben!
Mentsd meg a kardtól lelkemet, ebnek hatalmától magános lelkemet.
21 Entreiße mich der Löwen Rachen! Rett aus den Hörnern der Wildochsen mich!
Segíts meg engem oroszlán szájából és rémek szarvaitól – vajha meghallgatnál!
22 Dann kündige ich meinen Brüdern Deinen Ruhm und preise Dich in der Gemeinde also:
Hadd beszéljem el nevedet testvéreimnek, gyülekezet közepette dicsérlek téged.
23 "Die ihr den Herrn fürchtet, preiset ihn! Von Jakobs Stamm ihr alle, ehret ihn! Von Israels Geschlecht ihr alle, fürchtet ihn!
Istenfélők ti, dícsérjétek őt, Jákób egész magzatja, tiszteljétek őt és remegjetek tőle, Izraél egész magzatja!
24 Denn er verachtet und verschmäht es nicht, den Armen zu erhören, verhüllt sein Antlitz nicht vor ihm, und wenn er zu ihm ruft, erhört er ihn."
Mert nem vetette meg és nem utálta meg a nyomorúnak nyomorát és nem rejtette el arczát előle, és mikor fohászhodott hozzá, hallgatott rá.
25 Dann trag ich meine Dankesschuld in großer Volksgemeinde ab; ich bringe dann gelobte Opfer dar vor denen, die ihn fürchten.
Tőled való dicsérő dalom nagy gyülekezetben, fogadásaímat megfizetem azok előtt, kik őt félik.
26 Dann sollen satt die Armen werden, den Herrn rühmen, die ihn suchen: "Auflebe euer Herz für immer!"
Egyenek az alázatosak és lakjanak jól, dicsérjék az Örökkévalót, kik őt keresik éledjen fel szívetek mindétig!
27 Dann kehren sich zum Herrn die Erdenenden alle, und alle Heidenstämme beten vor Dir dann an, bedenkend,
Megemlékeznek róla és megtérnek az Örökkévalóhoz mind a föld szélei, és leborulnak előtted mind a nemzetek családjai.
28 daß nur dem Herrn das Königtum gebührt, und daß er auch den Heiden Herrscher ist.
Mert az Örökkévalóé a. királyság, s ő uralkodik a nemzeteken.
29 Nur ihn allein beten auf Erden alle an. Ihm beugt sich, wer zur Grube fährt und dessen Seele nicht mehr lebenskräftig.
Ettek és leborúltak mind a föld kövérjei; előtte letérdelnek mind a porba sülyedők, és a ki lelkét nem tartotta fönn.
30 Die Nachwelt derer, die ihm dienen, sie rühmt den Herrn dem kommenden Geschlecht,
Ivadék fogja őt szolgální, elbeszélnek majd az Lrról a nemzedékneh;
31 und kündet einem nachgeborenen Volke seine Liebeund was er ihm getan.
jönnek majd és hirdetik igazságát a születendő népnek, hogy ő cselekedte!
