Psalm 18
1 Auf den Siegesspender, von des Herrn Knecht, von David, der dem Herrn zu Ehren dieses Lied gedichtet, als ihn der Herr aus der Gewalt aller seiner Feinde und besonders Sauls errettet hatte. Er sprach: "Ich liebe, Herr, Dich herzlich, meine Stärke." -
A karmesternek. Az Örökkévaló szolgájától, Dávidtól; a ki elmondta az Örökkévalónak ez ének szavait, a mely napon megmentette őt az Örökkévaló mind az ellenségei kezéből és Sául kezéből. Mondta: Szeretlek, Örökkévaló, én erőm!
2 Der Herr ist mir ein Fels und eine Rettungsburg; mein Gott, mein Hort, wo ich mich berge, mein Schild, mein sieghaft Horn und meine Feste.
Az Örökkévaló szírtem és váram és megszabadítóm, Istenem, sziklám, kiben menedékem van, paizsom, üdvöm szarúja, mentsváram!
3 "Gepriesen sei der Herr!" darf ich nur rufen und bin von meinen Feinden schon erlöst.
A dicséretest szólítom, az Örökkévalót, és elleneimtől megsegíttetem.
4 Schon hatten Todesfluten mich umgeben; mich schreckten des Verderbens Ströme.
Körülfogtak halálnak kötelei, vésznek árjai ijesztettek;
alvilágnak kötelei környékeztek, elém kerültek a halálnak tőrei. (Sheol h7585)
6 Da rief ich in der Not zum Herrn und schrie zu meinem Gott um Hilfe. Er hört in seinem Tempel meine Stimme, und mein Geschrei dringt ihm zu Ohren. -
Szorultságomban szólítom az Örökkévalót és Istenemhez fohászkodom; hallja templomából szavamat, fohászom eléje jut, füleibe.
7 Die Erde ward erschüttert und sie bebte; der Berge Festen zitterten; sie wankten. Denn er war ergrimmt.
Ingott, rengett a föld, a hegyek alapjai megreszkettek, meginogtak, mert haragra lobbant.
8 Aufquoll' aus seiner Nase Rauch; aus seinem Munde sprühte Feuer, und eine Glut ward von ihm ausgesprüht.
Füst szállott fel orrából és tűz emésztett a szájából, parázs izzott belőle.
9 Den Himmel neigte er und fuhr hernieder, ein tiefes Dunkel unter seinen Füßen.
meghajtotta az eget és leszállt, s ködhomály lábai alatt.
10 Er fuhr auf einem Cherub, flog einher, auf Windesflügeln schwebend.
Kérubra űlt és repült; suhant a szélnek szárnyain.
11 Zur Hülle nahm er Dunkel rings um sich und Wasserflut und dicht Gewölke.
Sötétséget tett rejtekévé, maga körül sátoráúl, vizek sötétjét, fellegek sűrűjét.
12 Am Glanze seiner Nähe haben seine Wolken entzündet Hagel, Feuerströme.
A fénytől őelőtte elvonúltak felhői – jégeső és tűzparazsak.
13 Der Herr im Himmel donnerte; der Höchste ließ die Stimme dröhnen; da gab es Hagelschauer, Feuergluten.
Égben dörgött az Örökkévaló, s a legfelsőbb adja hangját – jégesőt és tűzparazsat.
14 Und seine Pfeile schoß er ab nach allen Seiten und warf die Blitze hin in regelloser Wahl.
Küldte nyilait és szétszórta őket, villámokat lőtt és megzavarta őket.
15 Und Wasserströme zeigten sich; der Erde Gründe wurden bloßgelegt vor Deinem Drohen, Herr, vor Deinem Zornesschnauben. -
Meglátszottak a vizeknek medrei, feltárúltak a vi1ág alapjai, dorgálásodtól, oh Örökkévaló, orrod fuvallatának leheletétől.
16 Mich aber griff er aus der Höhe, faßte mich, und zog mich aus den mächtigen Gewässern,
Lenyúl a magasból, megfog engem, kihúz engem nagy vizekből.
17 entriß mich meinen argen Feinden und meinen überlegenen Hassern,
Megment hatalmas ellenemtől, és gyűlölőimtől, mert erősbek nálam.
18 die mich an meinem Unglückstage überfielen. So wurde mir der Herr zur Stütze.
Elém törtek balsorsom napján, de az Örökkévaló támaszom volt.
19 Er führte mich ins Freie hin, befreite mich, weil er an mir Gefallen fand,
Kivezetett engem tágas térre, kiragadott, mert kedvelt engem.
20 vergalt mir so nach meiner Rechtlichkeit und lohnte mir nach meiner Hände Reinheit.
Cselekszik velem az Örökkévaló igazságom szerint, kezeim tisztasága szerint viszonoz nekem.
21 Denn immer habe ich des Herren Wege eingehalten und nimmer gegen meinen Gott gefrevelt,
Mert megőriztem az Örökkévaló útjait és nem tértem el gonoszúl Istenemtől;
22 behielt ich doch vor Augen alle seine Rechte, und seine Satzungen ließ ich nie aus dem Sinn.
mert ítéletei mind előttem vannak, és törvényeit nem távolítom el magamtól.
23 Ich hatte mich ganz ungeteilt ergeben und suchte mich vor meiner Lieblingssünde zu bewahren.
Gáncstalan voltam ő vele: őrizkedtem bűnömtől.
24 Darum vergalt der Herr mir auch nach meiner Rechtlichkeit, nach der ihm wohlbekannten Reinheit meiner Hände. -
S viszonzott nekem az Örökkévaló igazságom szerint, kezeim tisztasága szerint szemei előtt.
25 Du bist dem Frommen hold, dem Treugesinnten treu gesinnt,
Kegyessel kegyesen bánsz, gáncstalan férfiúval gáncstalanúl;
26 verfährst mit Reinem rein, doch böse mit dem Bösen.
megtisztúlttal tisztán bánsz, fonákkal ferdén.
27 Dem armen Volke stehst Du bei, die stolzen Blicke schlägst Du nieder.
Mert te a szegény népet megsegíted és a büszke szemeket leslázod.
28 Du lässest ja mein Lichtlein leuchten, Du Herr, mein Gott, der meine Finsternis erhellt.
Mert te világíttatod mécsesemet, az Örökkévaló, én Istenem fénynyé teszi sötétségemet.
29 Mit Dir anrenne ich die Wälle; mit meinem Gotte überspringe ich die Mauern.
Mert veled rohanok meg csapatot, s Istenemmel ugrok fel falra.
30 Truglos ist Gottes Weg; geläutert ist das Wort des Herrn, ein Schild für alle, die zu ihm sich flüchten.
Az Isten – gáncstalan az útja, az Örökkévaló szava salaktalan, paizsa ő mind a benne menedéket keresőknek.
31 Denn wer ist Gott, wenn nicht der Herr? Wer sonst ein Hort als unser Gott?
Mert ki Isten az Örökkévalón kívűl, és ki a szikla Istenünkön kívűl.
32 Der Gott, der mich mit Stärke gürtet und meinen Weg gefahrlos macht,
Az Isten az, ki felövez engem erővel, és gáncstalanná tette útamat.
33 der meine Füße macht wie die der Rehe, mich sicher stellt auf meinen Höhen,
Olyanná teszi lábaimat, mint az őzök, állnom enged magaslataimon.
34 der meine Hände kämpfen lehrt und meine Arme eherne Bogen spannen läßt.
Karczra tanítja kezeimet, hogy érczíjjat ragadjanak karjaim.
35 Du reichst mir Deinen Siegesschild, und Deine Rechte stützt mich, und Deine Stärkung macht mich kräftig.
Adtad nekem üdvödnek paizsát, jobbod támaszt engem, és nagygyá tesz a nyájasságod.
36 Und meinen Schritten gibst Du weiten Raum, und meine Knöchel wanken nicht.
Kitágítod léptemet én alattam, hogy meg ne tántorodjanak a bokáim.
37 Ich setze meinen Feinden nach und greife sie und kehre nicht zurück, bis daß ich sie vernichtet.
Üldözöm ellenségeimet és útolérem, vissza se térek, míg el nem pusztítottam őket.
38 Ich schlage sie, daß sie sich nimmermehr erheben; sie liegen unter meinen Füßen.
Szétzúzom őket, hogy föl sem kelhetnek, elhullanak lábaim alatt.
39 Du gürtest mich mit Kraft zum Kampfe, und meine Gegner beugst Du unter mich.
Felöveztél erővel a karczra, legörnyeszted támadóimat alattam.
40 Und meiner Feinde Rücken zeigst Du mir, daß ich vertilge meine Hasser.
Ellenségeimet háttal fordítottad felém, gyűlölőimet, hogy megsemmítsem.
41 Sie rufen - niemand hilft - zum Herrn, er hört sie nicht.
Fohászkodnak, de nincs segítő, az Örökkévalóhoz, de nem hallgatta meg őket.
42 Und ich zermalme sie wie Staub vorm Winde, zerstampfe sie gleich Gassenkot.
Szétmorzsolom őket, mint port szél előtt, mint utczák sarát, kiürítem őket.
43 Du rettest mich vor Tausenden von Kriegervölkern; zum Haupt von Heiden machst Du mich, mir unbekannte Leute dienen mir.
Megszabadítottál népnek küzdelmeitől, teszel engem nemzetek fejévé, nem-ismertem nép szolgál engem.
44 Des Auslands Söhne schmeicheln mir; aufs Hörensagen leisten sie mir schon Gehorsam,
Fülhallásra engednek nekem, külföldnek fiai hízelegnek nekem.
45 und andere Fremdlinge verschwinden und sitzen zitternd in Verstecken. -
Külföldnek fiai ellankadnak, remegve jönnek zárt helyeikből.
46 Lebendig ist der Herr und hochgepriesen als mein Hort, steht hoch da als mein hilfereicher Gott. -
Él az Örökkévaló, áldva legyen a sziklám, magasztaltassék üdvöm Istene;
47 Gott, der Du mir verhilfst zur Rache und Völker mir zu Füßen legst,
az Isten, ki nékem megtorlást enged és népeket alám hódoltat,
48 der Du vor meinen Feinden mich errettest, Du machst mich meinen Gegnern fürder unerreichbar und rettest mich vor Wüterichen.
megszabadít ellenségeimtől, támadóim közül is fölemelsz, erőszaknak emberétől megmentesz.
49 Dafür lobpreise ich Dich bei den Heiden, Herr, und singe also Deinem Namen:
Azért magasztallak a nemzetek közt, oh Örökkévaló, és nevednek hadd dallok;
50 Heilvoller Turm für seinen König, der David, den er salbte, Huld erweist, und seinem Stamme ewiglich.
ki nagygyá teszi királyának segítségét és kegyet mível fölkentjével, Dáviddal és magzatjával örökké.
