< Psalm 147 >

1 Lobpreist den Herrn! Weil er so gut, ist unser Gott des Lobes wert; weil er so liebevoll, des Ruhmes würdig.
Dicsérjétek az Urat! Hiszen Istenünkről énekelni jó; hiszen őt dicsérni gyönyörűséges és illendő dolog!
2 Der Herr erbaut Jerusalem; er sammelt die Zerstreuten Israels.
Az Úr építi Jeruzsálemet, összegyűjti Izráelnek elűzötteit;
3 Er heilet die gebrochenen Herzen und lindert ihre Schmerzen
Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.
4 Der Sterne Zahl hat er bestimmt und ruft sie all mit Namen auf.
Elrendeli a csillagok számát, és mindnyájokat nevéről nevezi.
5 Ja, unser Herr ist groß, gewaltig, und seine Weisheit unbeschreiblich.
Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, s bölcseségének nincsen határa.
6 Der Herr hebt die Gebeugten auf; die Frevler aber beugt er in den Staub. -
Megtartja az Úr a nyomorultakat; a gonoszokat földig megalázza.
7 So dankt dem Herrn in Wechselchören! So singet auf der Zither unserm Gott,
Énekeljetek az Úrnak hálaadással, pengessetek hárfát a mi Istenünknek!
8 ihm, der den Himmel deckt mit Wolken und so der Erde Regen schafft, der Gras auf Bergen sprossen läßt,
A ki beborítja az eget felhővel, esőt készít a föld számára, és füvet sarjaszt a hegyeken;
9 und der dem Wilde Futter gibt, den jungen Raben das, wonach sie rufen!
A ki megadja táplálékát a baromnak, a holló-fiaknak, a melyek kárognak.
10 Er hat nicht Lust an Rosses Stärke; nicht achtet er des Mannes Kraft.
Nem paripák erejében telik kedve, nem is a férfi lábszáraiban gyönyörködik;
11 Dem Herrn gefallen, die vor ihm sich fürchten, und wer auf seine Gnade harrt. -
Az őt félőkben gyönyörködik az Úr, a kik kegyelmében reménykednek.
12 Lobpreis den Herrn, Jerusalem! Lobsinge, Sion, deinem Gott!
Dicsőitsd Jeruzsálem az Urat! Dicsérd, oh Sion, a te Istenedet!
13 Er festigt deiner Tore Riegel und segnet darin deine Söhne,
Mert erősekké teszi kapuid zárait, s megáldja benned a te fiaidat.
14 und wieder gibt er deinen Grenzen Frieden und sättigt dich mit feinstem Weizen.
Békességet ád határaidnak, megelégít téged a legjobb búzával.
15 Zur Erde sendet er sein Wort, und schnell läuft sein Befehl.
Leküldi parancsolatát a földre, nagy hirtelen lefut az ő rendelete!
16 Wie Wolle gibt er Schnee und streut den Reif wie Asche.
Olyan havat ád, mint a gyapjú, és szórja a deret, mint a port.
17 Er wirft sein Eis wie Brocken hin; vor seiner Kälte bleibt das Wasser stehen.
Darabokban szórja le jegét: ki állhatna meg az ő fagya előtt?
18 Dann sendet er sein Wort; er macht sie schmelzen. Er gibt mir leis Befehl, und sie zergehn in Wasser.
Kibocsátja szavát s szétolvasztja őket; megindítja szelét s vizek folydogálnak.
19 Er, der sein Wort läßt Jakob hören, Gesetz und Rechte Israel.
Közli igéit Jákóbbal, törvényeit s végzéseit Izráellel.
20 So hat er keinem Heidenvolk getan, seine Gebote lehrte er sie nicht. Alleluja!
Nem tesz így egyetlen néppel sem; végzéseit sem tudatja velök. Dicsérjétek az Urat!

< Psalm 147 >