Psalm 139
1 Auf den Siegesspender; von David, ein Lied. - Herr, Du erforschest und erkennest mich.
A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Örökkévaló, átkutattál engem és megismertél.
2 Du weißt es, ob ich sitze oder stehe, durchschaust, was ich für ferne Zukunft plane.
Te ismered ültemet és keltemet, érted gondolatomat messziről.
3 Du spürest meinen Pfad, mein Lager aus; Dir sind vertraut all meine Wege.
Jártamat és fektemet meghánytad, s mind az útjaimat kitapasztaltad,
4 Dafür fehlt meiner Sprache selbst ein Wort. Doch Herr! Du weißt dies alles selber.
mert nincs szó nyelvemen; immár Örökkévaló, ismered azt egészen.
5 Von hinten und von vorne hältst Du mich umschlossen und hast mich ganz in Deiner Hand. -
Hátul és elől körülzártál engem és reám tetted kezedet.
6 O wunderbares, mir zu hohes Wissen! Ich kann es nimmer fassen.
Csodálatos nekem a megismerése, túlmagas, nem birom meg.
7 Wohin soll ich vor Deinem Geiste gehen, wohin vor Deinem Antlitz fliehen?
Hová menjek szellemedtől, s hová szökjem színed elől?
Ha felszállok az égbe, te ott vagy, s ha ágyat terítenék az alvilágban, ímhol vagy. (Sheol h7585)
9 Erwähle ich des Morgens Säume, und ging ich an das fernste Meer,
Venném hajnalnak szárnyait, laknám tengernek végén:
10 auch dort ergriffe Deine Hand mich und Deine Rechte faßte mich.
ott is kezed vezet engem, és megragad a te jobbod.
11 Und spräche ich: "Die Finsternis verhüllt mich sicher; das Licht wird um mich her zur Nacht",
Ha mondom: bizony, sötétség borit el engem és éjjellé válik a világosság körülöttem:
12 so wäre Dir die Finsternis selbst nicht zu finster. Dir leuchtet Nacht wie Tag und Finsternis wie Licht. -
a sötétség sem sötét neked, s az éjjel világít mint a nappal, akár sötétség akár világosság!
13 Du schufest meine Nieren und formtest mich im Mutterschoße.
Mert te szerzetted veséimet, szöttél engem anyám testében.
14 Ich danke Dir, daß ich so wunderbar bin ausgezeichnet. Ganz wunderbar sind Deine Werke, und meine Seele fühlt es gut.
Magasztallak azért, hogy félelmetesen csodás lettem; csodásak a műveid és lelkem tudja nagyon.
15 Mein ganzes Sein ist Dir nicht unbekannt, obgleich ich im Verborgenen geschaffen ward, gewirkt in Erdentiefen.
Nem volt rejtve előtted csontozatom, a hogy alkottattam titokban, himeztettem földnek aljaiban.
16 Gesehen haben Deine Augen meine umgeformten Glieder. Sie wurden alle in Dein Buch geschrieben, die Tage auch, wo sie sich formten, bevor noch eines davon war.
Idomtalan testemet látták szemeid; a könyvedben mind be vannak irva-e a napok, melyek alkotandók, midőn egy sem volt még közülök.
17 Wie wertvoll sind mir, Gott, doch Deine Pläne! Wie unschätzbar die wichtigsten von ihnen!
Nekem pedig mi drágák a gondolataid, oh Isten, mi tetemesek az összegeik!
18 Ich zählte eher noch des Meeres Sand als sie. Und wollte ich ihr Ende gar bestimmen, dann müßte meine Dauer Deiner gleichen. -
Megolvasnám – számosabbak a fövenynél; fölébredek és még veled vagyok.
19 Daß Du die Frevler niederstrecken wolltest, Gott! Ja, fort von mir, ihr Blutmenschen,
Vajha megölnéd, oh Isten, a gonoszt! És vérontás emberei ti, távozzatok tölem!
20 die Dir in Tücke widerstreben und hinterlistig Deine Städte zu gewinnen trachten!
Kik téged megemlítenek fondorlatnál, hamisan ejtették ki nevedet ellenségeid.
21 Soll ich nicht hassen, die Dich hassen, Herr, vor Deinen Gegnern keinen Abscheu haben?
Nemde gyűlölőidet, oh Örökkévaló, gyülölöm és az ellened támadóktól elundorodom.
22 Ich hasse sie mit unbegrenztem Hasse; sie gelten mir als Feinde.
Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek nekem!
23 Gott! Du erforsche mich! Mein Herz durchschau! Mit scharfem Blick prüf meinen Sinn!
Kutass át engem, Isten s ismerd meg szivemet; vizsgálj meg, s ismerd meg tépelődésemet!
24 Sieh zu, ob ich der Kränkung Pfad betreten! Zurück zum alten Weg mit mir!
S lásd, van-e bennem bosszantásnak útja, s vezess engem az örök útra!
