Psalm 104
1 Lobpreis den Herrn, du, meine Seele! Du, Herr, mein Gott, gar groß bist Du, mit Pracht und Herrscherwürde angetan.
Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Örökkévaló, én Istenem, felette nagy vagy, fenséget és díszt öltöttél.
2 Du hüllst Dich in das Licht wie in ein Kleid und spannst den Himmel aus wie ein Gezelt. -
Világosságba burkolózik, mint palástba, kiterjeszti az eget, mint a szőnyeget.
3 Auf Wasser baut er seinen Söller; zu seinem Wagen macht er Wolken und fährt auf Windesflügeln.
Aki vizekben gerendázta emeleteit, aki fellegeket tesz szekerévé, aki jár a szélnek szárnyain.
4 Zu seinen Boten macht er Stürme, zu seinen Dienern Feuerflammen.
Szeleket tesz követeivé, szolgáivá lobogó tüzet.
5 Die Erde gründet er auf ihre Pfeiler, daß sie in alle Ewigkeit nicht wanke.
Talapzataira alapította a földet, hogy meg ne inogjon mindörökké.
6 Du deckst den Ozean darüber wie ein Tuch, daß selbst auf Bergen Wasser stehen.
Vízárral, mint ruhával takartad be, a hegyeken vizek állnak;
7 jedoch vor Deinem Schelten fliehen sie; vor Deiner Donnerstimme eilen sie davon.
dorgálásodtól megfutamodnak, dörgésed hangjától szétsietnek –
8 Die einen bleiben auf den Bergen; die andern fließen in die Täler zu dem Ort, von Dir bestimmt
felemelkednek hegyek, alá sülyednek síkságok – arra a helyre, melyet alapítottál nekik.
9 Du setzest Grenzen, die sie nimmer überschreiten, und niemals decken sie die Erde wieder.
Határt vetettél, hogy át ne lépjék, hogy újra be ne borítsák a földet.
10 Du bist's, der Quellen in die Täler sendet; sie rieseln zwischen Bergen hin.
Aki forrásokat bocsát a völgyekbe, hegyek között folynak.
11 Sie tränken alles Wild des Feldes; da löschen Zebras ihren Durst.
Itatják minden vadját a mezőnek, vadszamarak a szomjukat oltják.
12 Des Himmels Vögel sitzen drüber und lassen sich aus dem Gebüsche hören.
Fölöttük lakozik az ég madara, a lombok közül hangot hallatnak.
13 Die Berge tränkest Du durch Deine Wunderwerke; an Deines Wirkens Frucht ersättigt sich die Erde.
Megitatja a hegyeket emeleteiből, műveid gyümölcséből jóllakik a föld.
14 Du lässest Gras den Tieren sprossen und Futter für des Menschen Arbeitstiere, um aus der Erde Brot zu ziehen,
Füvet sarjaszt a baromnak, meg növényt az ember munkája által, előhozván kenyeret a földből,
15 auch Wein, der froh der Menschen Herzen macht, und Öl, das glänzen macht das Angesicht, und Brot, des Menschen Lebensmark.
és bort, mely örvendezteti halandónak szívét, fénylővé tevén az arczot olajtól, a kenyér pedig erősíti a halandónak szívét.
16 Des Herren Bäume werden satt getränkt, die Zedern Libanons, die er gepflanzt,
Jóllaknak az Örökkévaló fái, Libánonnak czédrusai, melyeket ültetett;
17 darin die Vögel ihre Nester bauen, Zypressen, die dem Storch zum Nisten dienen,
ahol madarak fészkelnek, a gólya – cziprusfák a háza.
18 die hohen Berge, die den Gemsen, die Felsen, die der Dachse Zuflucht sind.
A magas hegyek a zergéknek valók, a sziklák menedékül a hegyi nyulaknak.
19 Du schufst den Mond zum Zeiteinteilen und lehrtest ihren Lauf die Sonne.
Teremtette a holdat ünnepek számára, a nap ismeri lementét;
20 Wenn Finsternis herab Du senkst und es wird Nacht, dann regt sich alles Waldgetier.
szerzesz sötétséget s lészen éjszaka, akkor mozog minden vadja az erdőnek.
21 Die jungen Löwen brüllen nach dem Fraß, von Gott die Nahrung heischend.
Fiatal oroszlánok ordítanak ragadmányért, így kérvén Istentől eledelöket.
22 Geht dann die Sonne auf, so schleichen sie zurück und strecken sich auf ihre Lager nieder.
Felsüt a nap visszahúzódnak és tanyáikba heverednek.
23 Dann geht der Mensch an seine Arbeit, geht an sein Werkeln bis zum Abend.
Dolgára kimegy az ember és munkájára egész estig.
24 Wie mannigfaltig, Herr, sind Deine Werke, so weise sind von Dir sie all geordnet! Wie ist die Erde voll von Deinen Schöpfungstaten!
Mily számosak a te műveid, Örökkévaló! Mindnyáját bölcseséggel teremtetted, telve van a föld szerzeményeddel.
25 Da ist das Meer, so groß und weit, zahlloses Seegetier darin, Geschöpfe klein und groß,
Emitt a tenger, nagy és széles határú: ott van csúszó-mászó és száma sincs, kicsiny állatok nagyokkal együtt.
26 sie ziehen hin und her wie Schiffe samt dem Leviatan, den Du erschaffen, um mit ihm zu spielen.
Ott hajók járnak, a leviátán, melyet alkottál, hogy játszadozzon abban.
27 Sie alle harren Deiner, daß Du zur rechten Zeit sie speisest.
Mindnyájan hozzád reménykednek, hogy megadjad eledelöket a maga idején. –
28 Und gibst Du ihnen etwas, lesen sie es auf, und wenn Du öffnest Deine Hand, so werden sie des Guten voll.
Adsz nekik szedegetnek; megnyitod kezedet: megtelnek jóval.
29 Doch wendest Du Dein Antlitz ab, dann faßt sie Grauen, und ziehst Du ihren Lebenshauch zurück, dann sterben sie und werden, was sie waren, Staub.
Elrejted arczodat: megrémülnek; visszavonod leheletüket: kimúlnak s porukhoz térnek vissza.
30 Du sendest Deinen Odem, andere entstehen, und so erneuerst Du der Erde Angesicht. -
Kibocsátod leheletedet: megteremtetnek; így újítod meg a föld színét.
31 Des Herrn Ruhm bestehe ewiglich! An seinen Werken freue sich der Herr,
Legyen az Örökkévaló dicsősége örökre, örüljön az Örökkévaló az ő művein!
32 der auf die Erde blickt, daß sie erzittert, und Berge anrührt, daß sie rauchen!
Aki letekintett a földre s az megrengett, megérinti a hegyeket és füstölögnek.
33 Ich sing dem Herrn. Solang ich lebe, singe ich dem Herrn und preise meinen Gott, solang ich bin.
Hadd énekelek az Örökkévalónak életemben, hadd zengek Istenemnek, amíg vagyok!
34 Mein Loblied möge ihm gefallen! Ich freue mich des Herrn.
Legyen kellemes neki beszédem; én örüljek az Örökkévalóban.
35 Ach, daß die Sünder von der Erde schwänden, daß keine Frevler mehr vorhanden wären! Lobpreis' den Herrn, du meine Seele! Alleluja!
Veszszenek a vétkesek a földről, s gonoszok ne legyenek többé! Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Halleluja!
