Sprueche 9
1 Die Weisheit hatte sich ein Haus gebaut und sieben Säulensitze machen lassen.
Bölcseség megépítette az ő házát, annak hét oszlopát kivágván.
2 Sie schlachtete ihr Vieh und mischte ihren Wein und deckte ihre Tische.
Megölte vágnivalóit, kitöltötte borát, asztalát is elkészítette.
3 Sie sandte ihre Mägde aus, um auf erhöhten Plätzen in der Stadt zu rufen:
Elbocsátá az ő leányit, hivogat a város magas helyeinek tetein.
4 "Wer immer töricht ist, der pflege hier der Einkehr!" Wem's an Verstand gebricht, zu dem sag ich:
Ki tudatlan? térjen ide; az értelem nélkül valónak ezt mondja:
5 "Kommt her, genießt von meiner Speise und trinkt den Wein, den ich gemischt!
Jőjjetek, éljetek az én étkemmel, és igyatok a borból, melyet töltöttem.
6 Laßt von der Torheit, daß ihr lebet, und schlagt den Weg der Einsicht ein!"
Hagyjátok el a bolondokat, hogy éljetek, járjatok az eszességnek útán.
7 Wer einen Spötter schilt, der holt sich selber Schande, wer einen Frevler tadelt, eigene Schmach.
A ki tanítja a csúfolót, nyer magának szidalmat: és a ki feddi a latrot, szégyenére lesz.
8 So tadle nicht den Spötter, daß er dich nicht hasse! Doch tadle einen Weisen, dieser wird dich lieben!
Ne fedd meg a csúfolót, hogy ne gyűlöljön téged; fedd meg a bölcset, és szeret téged.
9 Belehre einen Weisen! Und er wird noch weiser. Den Frommen lehr! Er mehrt sein Wissen.
Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz; tanítsd az igazat, és öregbíti a tanulságot.
10 Der Weisheit Anfang ist die Furcht des Herrn; den Heiligen erkennen, das heißt Einsicht.
A bölcseségnek kezdete az Úrnak félelme; és a Szentnek ismerete az eszesség.
11 "Durch mich ja werden deiner Tage viele; die Lebensjahre werden dir sich mehren.
Mert én általam sokasulnak meg a te napjaid, és meghosszabbítják néked életednek esztendeit.
12 Bist du jetzt weise, bist du weise dir zum Besten; bist du ein Spötter, hast du es allein zu tragen."
Ha bölcs vagy, bölcs vagy te magadnak; ha pedig csúfoló vagy, magad vallod kárát.
13 Das Weib der Torheit schwatzt nur dummes Zeug; unwissend ist es.
Balgaság asszony fecsegő, bolond és semmit nem tud.
14 Sie sitzt an ihres Hauses Pforte, auf einem Sessel, fern dem Herzen ihrer Stadt,
És leült az ő házának ajtajába, székre a városnak magas helyein,
15 um denen zuzurufen, die des Weges ziehen und auf den Pfaden fürbaß schreiten:
Hogy hívja az útonjárókat, a kik egyenesen mennek útjokon.
16 "Wer immer töricht ist, der pflege hier der Einkehr!" Wem's an Verstand gebricht, zu dem möcht ich jetzt sagen:
Ki együgyű? térjen ide, és valaki esztelen, annak ezt mondja:
17 "Gestohlen Wasser, das ist fein; verboten Brot - ein süßes Brot!"
A lopott víz édes, és a titkon való étel gyönyörűséges!
