Klagelieder 3
1 Ich bin der Mann, der Elend hat erfahren durch seines Grimmes Rute.
Én vagyok a férfi, ki látta a nyomort indulatának vesszéjével.
2 Mich drängte er und führte mich in Finsternis und tiefes Dunkel.
Engem hajtott és elvitt sötétségben és nem világosságban.
3 An mir erprobt er immer wieder seine Macht den ganzen Tag.
Bizony ellenem újra meg újra fordítja kezét egész nap.
4 Er rieb mir auf mein Fleisch und meine Haut, zerbrach mir mein Gebein.
Elenyésztette húsomat és bőrömet, összetörte csontjaimat.
5 Und eingeschritten ist er gegen mich mit Gift und Aufhängen,
Épített ellenem és közrefogott méreggel és fáradalommal.
6 versetzte mich in Finsternis wie ewig Tote.
Sötét helyeken lakoztatott, mint őskornak holtjait.
7 Er mauerte mich ein, ließ keinen Ausweg offen, beschwerte mich mit Ketten.
Körülfalazott engem, s nem mehetek ki, súlyosította bilincsemet.
8 Ob ich auch schreie, rufe, er weist mein Beten ab,
Ha kiáltok is és fohászkodom, elrekeszti imámat.
9 versperrt mit Pfählen meine Wege, verstört mir meine Pfade.
Elfalazta útjaimat faragott kővel, elgörbítette ösvényeimet.
10 Er ist mir wie ein Bär, der lauert, ein Löwe in dem Hinterhalt.
Leselkedő medve ő nekem, oroszlán a rejtekben.
11 Er kreist um meine Wege, umschließt mich, macht mich einsam,
Útjaimat eltérítette, szétvagdalt engem, pusztává tett.
12 dann spannt er seinen Bogen und stellt als Ziel mich auf für seine Pfeile.
Megfeszítette íjját s odaállított engem mint czélt a nyilnak.
13 Er schießt mir in die Nieren des Köchers Söhne.
Bevitte veséimbe tegzének fiait.
14 Ich wurde meinem ganzen Volke zum Gespött, ihr Spottlied für den ganzen Tag.
Nevetsége lettem egész népemnek, gúny daluk egész nap.
15 Mit Bitternissen machte er mich satt, berauschte mich mit Wermut,
Jóllakatott engem keserűségekkel, megittasított ürömmel.
16 zermalmen ließ er meine Zähne Kiesel und wälzte mich im Staube.
Megzúzta kaviccsal fogaimat, leszorított a hamuba.
17 Des Glücks beraubt ward meine Seele, daß ich des Heiles ganz vergaß
Letett a békéről lelkem, elfelejtettem a jólétet.
18 und sprach: "Dahin ist meine Lebenskraft und meine Hoffnung auf den Herrn."
S mondtam: Elveszett az életerőm és várakozásom az Örökkévalótól.
19 Ja, der Gedanke an mein Elend, meine Irrsale, ist Wermut mir und Gift.
Gondolj nyomoromra éa hontalanságomra; üröm és méreg!
20 Und doch denkt meine Seele dran und sinnt in mir.
Gondolva gondol rá és meggörnyed bennem a lelkem.
21 Und ich bedachte dies und schöpfte daraus meine Hoffnung.
Ezt veszem szivemre, azért várakozom.
22 Des Herren Huld ist nicht zu Ende und sein Erbarmen nicht erschöpft.
Az Örökkévaló kegyei bizony nem fogytak el, bizony nem lett vége irgalmának.
23 Neu ist's an jedem Morgen; ja: "Groß ist Deine Treue;
Újak reggelenként, nagy a te hűséged!
24 mein Anteil ist der Herr", spricht meine Seele; "drum hoffe ich auf ihn."
Osztályrészem az Örökkévaló, mondta lelkem, azért várakozom reá.
25 Der Herr ist denen gütig, die seiner harren, und einer Seele, die ihn sucht.
Jóságos az Örökkévaló az őt remélőkhez, a lélekhez, mely őt keresi.
26 Drum ist es gut, schweigend des Herren Hilfe zu erwarten.
Jó, midőn hallgatagon várakozik az Örökké való segedelmére.
27 Gar heilsam ist es für den Mann, das Joch in seiner Jugend schon zu tragen.
Jó a férfinak, midőn jármot visel, ifju korában!
28 Er sitze einsam da und schweige, weil er's ihm auferlegt!
Magánosan üljön és hallgasson, mert ő vetette rá.
29 Mit seinem Mund berühre er den Staub! Vielleicht gibt's dann noch Hoffnung.
Porba tegye száját – hátha van remény.
30 Er biete seine Wange jenem dar, der nach ihm schlägt, und lasse sich mit Schmach ersättigen!
Odaadja orczáját az őt ütőnek, lakjék jól gyalázattal.
31 Denn nicht auf ewig will der Herr verstoßen.
Mert nem vet el örökre az Úr.
32 Und fügt er auch Betrübnis zu, erbarmt er sich auch wieder seiner Gnadenfülle nach.
Mert ha bút okozott, majd irgalmaz kegyei bősége szerint.
33 Denn nicht aus Lust erniedrigt er und beugt die Menschenkinder,
Mert nem szíve szerint sanyargatta és búsította az ember fiait,
34 damit man mit den Füßen all die Gefangenen des Landes trete,
hogy valaki lesújtja lábai alá mind az ország foglyait,
35 daß man das Recht der Leute beuge, das sie beim Allerhöchsten haben.
hogy elhajlítja a férfi jogát a legfelsőnek színe előtt;
36 Daß jemandem sein Recht genommen wird, das kann der Herr nicht billigen.
hogy elgörbíti az embert pörében – nem látta volna az Úr?
37 Wer ist's, der sprach, und es geschah, und nicht befohlen hätte es der Herr?
Ki az, ki mondta, és lett, amit az Úr nem parancsolt volna?
38 Ja, kommt nicht aus des Höchsten Mund das Schlimme wie das Gute?
A Legfelsőnek szájából nem származik-e a rossz és a jó?
39 Was klagt ein Mensch im Leben, ein Mann ob seiner Sündenstrafe?
Hát mit panaszkodik az ember, míg él, a férfi az ő vétkei mellett?
40 Laßt uns doch unsern Wandel prüfen und erforschen und uns zum Herrn bekehren!
Kutassuk át utainkat s vizsgáljuk meg, bogy megtérjünk az Örökkévalóhoz!
41 Laßt uns die Herzen lieber als die Hände zu Gott im Himmel heben:
Emeljük fel szivünket kezeinkkel együtt Istenhez az égben!
42 "Gesündigt haben wir in Widerspenstigkeit; Du hast uns nicht vergeben.
Mi el pártoltunk és engedetlenkedtünk, te nem bocsátottál meg.
43 Du hast mit Zorn uns ganz bedeckt, verfolgt, gemordet mitleidlos.
Haragban elfödted magadat s üldöztél minket, öltél, nem sajnáltál.
44 Du hast Dich in Gewölk gehüllt, daß kein Gebet hindurch mehr dringe.
Elfödted magadat felhővel; hogy át nem hatott imádság.
45 Zu Kehricht und zum Auswurf hast Du uns gemacht inmitten jener Völker.
Szemétté és megvetéssé tettél minket a népek közt.
46 Weit rissen über uns den Mund all unsre Feinde auf.
Szájukat nyitották reánk mind az ellenségeink.
47 Zu Angst und Furcht ward uns Verwüstung und Verderben."
Rettegés és örvény jutott nekünk, a pusztulás és romlás.
48 Mein Auge weinte Wasserströme ob der Vernichtung, die getroffen meines Volkes Tochter.
Vizpatakoktól folyik szét szemem népem leányának romlása miatt.
49 Und ohne Ruhe fließt mein Auge und ohne Rasten,
Szemem elomlott s nem csillapodott, szünet nélkül,
50 bis daß herniederschaue und es sehe der Herr vom Himmel.
míg le nem tekint és nem látja az Örökkévaló az égből.
51 Mein Auge klagt ohn Ende ob all den Töchtern meiner Stadt.
Szemem bút okozott lelkemnek városomnak mind a leányai miatt.
52 Mich jagten hin und her wie einen Vogel, die mir so grundlos Feinde waren.
Vadászva vadásztak rám, mint madárra, ok nélkül való ellenségim.
53 Mein Leben wollten sie vernichten in der Grube; mit Steinen warfen sie auf mich.
Gödörbe szorították éltemet s követ hajítottak reám.
54 Dann strömte übers Haupt mir Wasser; ich sprach: "Ich bin verloren."
Vizek áradtak fejem fölé, azt mondtam: el vagyok veszve.
55 Da rief ich Deinen Namen, Herr, aus tiefster Grube an.
Szólítottam nevedet, Örökkévaló, mélységes gödörből.
56 Du hörtest meine Stimme: "Ach, verschließe meinem Rufen und meinem Seufzen nicht Dein Ohr!"
Szavamat hallottad, ne rejtsd el füledet, szabadulásom kedvéért, fohászom elől!
57 Du nahtest, als ich Dich gerufen; Du sprachst: "Sei nur getrost!"
Közel voltál, amely napon hívtalak, azt mondtad: ne félj!
58 Du führtest meine Sache, Herr; Du wahrtest mir das Leben.
Vitted, Uram, lelkem ügyeit, megváltottad éltemet.
59 Nun siehst Du, Herr: Bedrückt bin ich. Verhilf zu meinem Rechte mir!
Láttad, Örökkévaló, bántalmamat, szerezz jogot nekem!
60 All ihre Rachgier schauest Du, all ihre Pläne gegen mich,
Láttad minden boszúállásukat, mind az ő gondolataikat ellenem.
61 Du hörst ihr Schmähen, Herr, und all ihr Planen gegen mich,
Hallottad gyalázásukat, Örökkévaló, mind az ő gondolataikat ellenem.
62 die Reden meiner Widersacher, ihr stetes Trachten gegen mich.
Támadóim ajkai és elmélkedésük ellenem vannak egész nap.
63 Ihr Sitzen und ihr Aufstehn schau Dir an! Zum Spottlied bin ich ihnen.
Ültöket és keltöket tekintsd, én vagyok gúnydaluk.
64 Du lohnest ihnen, Herr, nach ihrer Hände Werk.
Viszonozd nekik tettüket, Örökkévaló, kezeik műve szerint!
65 Verblendung gibst Du ihrem Herzen, gibst ihnen Deinen Fluch.
Adjad nekik szívnek elborulását: átkodat nekik!
66 Im Zorn verfolgst Du sie und tilgst sie unterm Himmel, Herr.
Üldözd haragban és semmisítsd meg őket az Örökkévaló egei alól!
