Job 6
1 Da gab ihm Job zur Antwort:
Jób pedig felele, és monda:
2 "Wenn doch mein Gram, mein Leid gewogen würde auf einer Waage, ganz genau,
Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
3 so wär es schwerer als des Meeres Sand. Deshalb sind meine Worte unbedacht.
Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
4 Des Höchsten Pfeile kenne ich zu gut, mein Geist saugt doch ihr Gift in sich hinein. Die Gottesschrecken überfallen mich.
Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
5 Auf grüner Au, schreit da der Esel, und brüllt der Stier bei seinem Futter?
Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?
6 Kann man denn Fades ohne Salz genießen; besitzt das Eiweiß Wohlgeschmack?
Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
7 So widert es mich an, auch jenes anzurühren, dergleichen gilt mir wie ein Trauerbrot.
Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
8 Ach, daß mein Flehen Gnade fände, daß Gott erfüllte meinen Wunsch!
Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
9 Gefiel es Gott, mich zu zermalmen; zerschnitt er rasch in Großmut meinen Lebensfaden!
És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
10 Dies wäre noch ein Trost für mich; ich tanzte noch im schonungslosen Schmerze, weil ich mit Worten an den Heiligen nicht zurückgehalten.
Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
11 Was ist denn meine Kraft, daß ich noch hoffen, mein Zweck, daß ich mich noch gedulden soll?
Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!
12 Ist meine Körperkraft aus Stein? Ist denn mein Fleisch aus Erz?
Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?
13 Verdiene ich denn keinen Beistand mehr? Ist jede Hilfe mir zu nehmen?
Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!
14 Dem Leidenden gebührt von seinem Freunde Liebe, und muß er selbst die Gottesfurcht beiseite lassen.
A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
15 Die Brüder aber sind mir untreu wie die Bäche. - Sie zeigen nutzlos sich wie Wasserläufe,
Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
16 die durch die Kälte trauern und die der Schnee verbirgt,
A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben olvadt hó hömpölyög;
17 die ebenso, wenn sie durchglüht, verschwinden, wenn's heiß, getilgt von ihrem Orte sind,
Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.
18 und deren Wegeläufe ganz verkehrt. Sie steigen dann als Dunst hinauf und sind nicht mehr zu finden.
Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánok és elvesznek.
19 Die Karawanen Temas schauen danach aus; die Reisezüge Sabas rechnen drauf.
Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
20 Doch ihr Vertrauen täuschet sie; sie kommen hin und sind dann schwer betrogen. -
Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
21 Zu gar nichts nutze seid ihr freilich. Ihr seht das Unglück und verzaget.
Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
22 Ja, habe ich euch gesagt: 'Von Eurem gebt mir! Aus eurem mühevoll erworbenen Gute zahlt für mich!
Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit, és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
23 Befreit mich aus der Hand des Drängers! Vom harten Gläubiger erlöset mich!'
Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?
24 Belehrt mich eines Besseren, dann schweige ich. Zeigt mir doch meinen Irrtum!
Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
25 Wozu verhöhnt ihr offne Worte, und was beweist denn ein Beweis von euch?
Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
26 Ja, haltet ihr schon bloße Worte für Beweis, die Worte eines Armen aber nur für Wind?
Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
27 Laßt ihr auf Waisen etwas kommen, und sprecht ihr gegen euren Freund?
Még az árvának is néki esnétek, és sírt ásnátok a ti barátotoknak is?!
28 Nun aber wollet mit Verlaub mir zuhören! Ich täusche eure Aufmerksamkeit mitnichten.
Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
29 Hierher kehrt euch! Kein Unrecht laßt geschehen! Hierher kehrt euch! Im Rechte bin ich noch hierin.
Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
30 Ist denn auf meiner Zunge einzig Unrecht? Verstehe ich denn nicht, was Sünde ist?"
Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?
