Job 4
1 Da gab ihm Eliphaz aus Teman also Antwort:
Felelt a Témánbeli Elífáz és mondta:
2 "Hat man vor dich zur Prüfung je ein Ding gebracht, worüber du den Mut verloren hättest? Wer konnte je den Worten Einhalt tun?
ajjon ha szólni próbálnánk hozzád, terhedre volna-e; de visszatartani a szavakat ki bírja?
3 Fürwahr, so viele hast du selbst belehrt, so manchen schwachen Arm gestählt.
Íme, oktattál sokakat, és lankadt kezeket megerősítettél;
4 Den Strauchelnden hielt aufrecht deine Rede; die müden Kniee stärktest du.
a megbotlót fönntartották szavaid és görnyedező térdeket megszilárdítottál.
5 Jetzt kommt's an dich, da wirst du mutlos; wo dich's erfaßt, verzweifelst du.
Most hogy reád jött, terhedre van, hozzád ér, és megrémültél?
6 War deine Gottesfurcht nicht dein Vertrauen, und dein unsträflich Leben deine Hoffnung?
Nemde istenfélelmed a te bizodalmad, reményed pedig útjaid gáncstalansága!
7 Bedenke nur: Wer kommt je schuldlos um? Wo gehen Redliche zugrunde?
Gondolj csak rá: ki az, ki ártatlanul veszett el, és hol semmisültek meg egyenesek?
8 Die Unrecht pflügen, Böses säen, die ernten's auch. So weiß ich es.
A mint én láttam: kik jogtalanságot szántottak és bajt vetettek, azt aratják is;
9 Durch Gottes Odem gehen sie zugrunde; durch seinen Zornhauch sterben sie.
Isten leheletétől elvesztek, s haragja fuvallatától elenyésznek.
10 Der Löwen Stimmen selber, das Gebrüll der Leuen, der jungen Löwen Zähne werden ausgetilgt.
Oroszlán ordítása, vadállat üvöltése és az oroszlánkölykök fogai kitörettek.
11 Der Löwe geht zugrunde aus Beutemangel; der Löwin Junge müssen sich zerstreuen.
Oroszlán elvész ragadmány híján, s a nőstényoroszlán fiai szertezüllenek.
12 Zu mir drang ein verstohlen Wort; mein Ohr vernahm davon nur ein Geflüster.
De én hozzám egy ige lopódzott, és neszt fogott fel fülem belőle.
13 Im Wundertraum, bei Nachtgesichten, wenn Tiefschlaf auf die Menschen fällt,
Képzetek közt az éj látományaitól, mikor mély álom esik az emberekre:
14 da fuhr in mich ein Schrecken und ein Zittern, und Angst ließ mein Gebein erbeben.
rettegés lepett meg és remegés, és összes csontjaimat megrettentette.
15 Und über meinen Rücken lief es kalt; ein Schauder schüttelt' meinen Leib.
S egy szellem suhant el arczom mellett, borzadott testemnek hajaszála.
16 Das Unbekannte stand vor mir; vor meinem Auge schwebte her ein Schatten. - Ein Säuseln hörte ich und eine Stimme:
Ott áll, de nem ismerem meg ábrázatát, egy alak van szemeim előtt; suttogást meg hangot hallok:
17 'Ist gegen Gott ein Mensch gerecht; vor seinem Schöpfer einer rein?'
Igaznak bizonyul-e halandó az Isten előtt, vagy alkotója előtt tisztának-e a férfi?
18 Er traut dies seinen Dienern selbst nicht zu, und seinen Engeln flößt er Schrecken ein.
Lám, szolgáiban nem hisz és angyalaira vet gáncsot;
19 Nun vollends gar der Lehmhausmensch, der Sterbliche, aus Staub gebaut, noch leichter als die Motten zu zerdrücken!
hát még kik agyagházakban laknak, a kiknek a porban van alapjuk, összezúzzák őket hamarább molynál.
20 Vom Morgen bis zum Abend werden sie vernichtet; unwiderruflich gehen sie zugrunde.
Reggeltől estig összetöretnek, észrevétlenül elvesznek örökre.
21 Ja, wird denn nicht ihr Vorzug ihnen weggenommen? Durch Unvernunft nur sterben sie."
Nemde megszakad bennök kötelük, meghalnak, de nem bölcsességben!
