Job 36
1 Elihu fuhr nun weiter fort:
És folytatá Elihu, és monda:
2 "Ein wenig warte noch, daß ich dich unterweise! Denn noch spricht manches auch für Gott.
Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.
3 Ich muß nur meinen Vortrag weiter ausdehnen; doch werde ich mein Tun rechtfertigen.
Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtőmnek igazat adok.
4 Denn nimmer sollen meine Worte dich enttäuschen, die ich an dich, Rechthaber, richte.
Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású ember áll melletted.
5 Sieh, Gott ist fest und widerspricht sich nicht; er ist durchaus von festem Sinn.
Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az ő lelkének ereje.
6 Er schenkt dem Frevler nicht das Leben; dem Armen aber gibt er Recht.
Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.
7 Von Frommen zieht er nicht die Augen ab; sogar mit Königen läßt er auf dem Thron sie sitzen, in Pracht und Herrlichkeit, und werden sie dann stolz,
Nem veszi le az igazról szemeit, sőt a királyok mellé, a trónba ülteti őket örökre, hogy felmagasztaltassanak.
8 so legt man sie in Ketten, und sie werden so gefesselt in des Elends Stricken.
És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:
9 Dann hält er ihnen vor ihr Treiben, ihre Sünden, daß sie stolz geworden.
Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak rajtok.
10 Und so tut er ihr Ohr der Warnung auf und heißt sie umkehren von Sünden.
Megnyitja füleiket a feddőzésnek és megparancsolja, hogy a vétekből megtérjenek:
11 Gehorchen sie in Unterwürfigkeit, dann fließen ihre Tage in Glückseligkeit, in Wonne ihre Jahre hin.
Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az ő esztendeiket gyönyörűségekben.
12 Doch wenn sie nicht gehorchen, rennen sie ins Dunkle und sie sterben in Verblendung.
Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.
13 Ruchlose Leute aber wecken Zorn und rufen nicht um Hilfe, wenn er sie fesselt.
De az álnok szívűek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi őket.
14 Hin stirbt so in der Jugendfrische ihre Seele, ihr Leben in der Vollkraft.
Azért ifjúságukban hal meg az ő lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.
15 In seinem Elend rettet er den Armen, dieweil er in der Not ihr Ohr eröffnet.
A nyomorultat megszabadítja az ő nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket.
16 Er lockt auch dich aus der Bedrängnis Rachen. An ihre Stelle träte Freiheit, unbeengt, und deines Tisches Schüssel würde voll von Fett.
Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezőre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva;
17 Bist du von frevelhaftem Urteil aber voll, dann trifft auch dich gerechtes Urteil.
De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.
18 Denn Zorn verführe dich nicht zu dem Übermaße, der Streit um Lösung soll dich nicht verleiten.
Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el.
19 Wird's dein Geschrei in Ordnung bringen? Unnötig sind ja all die Kraftanstrengungen.
Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erőfeszítésre!
20 Nicht wünsche dir die Nacht herbei! An ihre Stelle treten Unruhen.
Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökből.
21 Nimm dich in acht und kehre nimmer dich dem Frevel zu! Du hast dazu mehr Lust als zu dem Leiden.
Vigyázz! ne pártolj a bűnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.
22 Sieh, Gott ist groß in seiner Macht. Wer ist ein Lehrer gleich wie er?
Ímé, mily fenséges az Isten az ő erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint ő?
23 Wer stellt ihn über seinen Weg zur Rede? Wer sagt nur: 'Du hast schlecht gehandelt'?
Kicsoda szabta meg az ő útjait, vagy ki mondhatja azt: Igazságtalanságot cselekedtél?
24 Bedenk, daß du sein Tun des Irrtums zeihst, das andere in Lobliedern besingen!
Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az ő cselekedetét, a melyről énekelnek az emberek!
25 Und alle Menschen haben ihre Lust daran; die Sterblichen betrachten es seit fernsten Zeiten.
Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.
26 Sieh, Gott ist alt, weit über unsere Begriffe, und unerforschlich seiner Jahre Zahl.
Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük őt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.
27 Er zählt die Wassertropfen ab, daß sie in seinen Nebel hin als Regen sickern,
Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködéből mint eső cseperegnek alá,
28 den Wolken rieseln lassen, auf viele Menschen niederträufelnd.
A melyet a fellegek özönnel öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.
29 Wer vollends hätte Einsicht in der Wolken Weite, in das Gedröhne seines Wohngezeltes,
De sőt értheti-é valaki a felhő szétoszlását, az ő sátorának zúgását?
30 wenn er darin sein Rollen weithin tönen läßt und dann des Meeres Quellen niederrinnen?
Ímé, szétterjeszti magára az ő világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.
31 Denn damit gibt er Völkern Nahrung, stellt Speise her in großer Menge.
Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bőségesen.
32 Er birgt den Blitzstrahl in den Händen, befiehlt ihm, wo er einzuschlagen hat.
Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.
33 Er zeigt ihm seinen Freund; den Frevler aber läßt er ihn durchbohren."
Az ő dörgése ad hírt felőle, mint a barom a közeledő viharról.
