Job 20

1 Da antwortete Sophar von Naama und sprach:

Felele pedig a Naamából való Czófár, és monda:

2 "Mich bringen die Gedanken wieder auf den gleichen Punkt; mein Eifer wählt in mir.

Mindamellett az én gondolataim feleletre kényszerítenek engem, és e miatt nagy az izgatottság bennem.

3 Ich höre schmähliche Belehrung; mir antwortet ein Geist, für den ich kein Verständnis habe.

Hallom gyalázatos dorgáltatásomat, de az én értelmes lelkem megfelel majd értem.

4 Du weißt das nicht, daß schon von altersher, seit Menschen auf der Erde sind,

Tudod-é azt, hogy eleitől fogva, mióta az embert e földre helyheztette,

5 der Frevler Jubel gar nicht lange währt, die Freude des Verruchten höchstens einen Augenblick?

Az istentelenek vígassága rövid ideig tartó, és a képmutató öröme egy szempillantásig való?

6 Erhebt er sich bis in den Himmel und streckt sein Haupt bis in die Wolken,

Ha szinte az égig érne is az ő magassága, és a felleget érné is a fejével:

7 mit seinem Unterschlupf verschwindet er für alle Zeit. Die eben ihn gesehen, fragen, wo er sei.

Mint az emésztete, úgy vész el örökre, és a kik látták, azt mondják: Hol van ő?

8 Traumgleich zerfließt er, ohne Spuren, verschwindet wie ein Nachtgesicht.

Mint az álom, úgy elrepül és nem találják őt; eltünik, mint az éjjeli látomás.

9 Das Auge, das ihn sah, wird ihn nicht wieder schauen, und seine Heimat sieht ihn nimmer.

A szem, a mely rá ragyogott, nem látja többé, és az ő helye sem törődik már vele.

10 Ersatz den Armen seine Kinder leisten; die eignen Hände liefern seine Kinder ab.

Fiai a szegények kedvében járnak, és kezei visszaadják az ő rablott vagyonát.

11 Er stand in voller Lebenskraft; nun muß sie mit ihm in den Staub.

Csontjai, ha megtelnek is ifjú erővel, de vele együtt roskad az a porba.

12 Wenn ihm das Böse noch so süß im Munde schmeckt, und birgt er's unter seiner Zunge,

Ha édes az ő szájában a gonoszság, és elrejti azt az ő nyelve alá;

13 und spart er's auf und läßt's nicht los, behält es recht in seinem Gaumen,

És kedvez annak és ki nem veti azt, hanem ott tartogatja ínyei között:

14 dann ändert seine Speise sich in seinem Innern, wird Otterngift in seinem Leibe.

Az ő étke elváltozik az ő gyomrában, vipera mérgévé lesz a belében.

15 Er speit das Gut, das er verschlang; aus seinem Leibe treibt es Gott. -

Gazdagságot nyelt el, de kihányja azt, az ő hasából kiűzi azt az Isten.

16 Er saugt der Nattern Gift; der Viper Zunge tötet ihn. -

A viperának mérgét szopta és a siklónak fulánkja öli meg őt,

17 Er labt sich nicht an Strömen, an Bächen voll von Honig und von Milch.

Hogy ne lássa a folyóvizeket, a tejjel és mézzel folyó patakokat.

18 Er führt zwar sein Erworbenes zum Munde, verschluckt es aber nicht; so, wie's ihm sein Gewinn erlaubt, genießt er's nicht.

A mit másoktól szerzett, vissza kell adnia, nem nyelheti el, ép így az ő cserébe kapott vagyonát is, hogy ne örvendezhessen annak.

19 Weil er der Armen Hütten eingerissen, so darf er nichts auf dem geraubten Baugrund bauen.

Mert megrontotta és ott hagyta a szegényeket, házat rabolt, de nem építi meg azt.

20 Er kannte nie für seinen Bauch Zufriedenheit; in seiner Lust bekam er nie genug.

Mivel gyomra nem tudott betelni, nem is mentheti meg semmi drágaságát.

21 Wen zu verzehren er sich vorgenommen, der ist ihm nicht entgangen; drum ist sein Wohlstand nicht von Dauer.

Az ő falánksága elől semmi sem maradt meg, azért nem lesz tartós az ő jóléte.

22 In vollem Glück befällt ihn Angst; was Elende an Leid bedrückt, kommt über ihn.

Mikor teljes az ő bősége, akkor is szükséget lát, és mindenféle nyomorúság támad reá.

23 Wenn er sich anschickt, seinen Leib zu füllen, entsendet gegen ihn er seines Zornes Glut, und macht er sich ans Essen, beschießt er ihn von oben.

Mikor meg akarja tölteni a hasát, reá bocsátja haragjának tüzét, és azt önti rá étele gyanánt.

24 Vom eisernen Geschoß wird er durchbohrt; ihn trifft der eherne Bogen.

Mikor vasból csinált fegyver elől fut, aczélból csinált íj veri át.

25 Hinein dringt es und kommt heraus aus seinem Rücken. Ein Strahl von Galle fährt heraus; ein Schrecken lagert sich auf ihn.

Kihúzza és az kijön a testéből és kivillan az epéjéből; rettegés támad felette.

26 Den Seinigen, die er geborgen glaubt, ist alles Unheil aufgespart. Sie frißt ein Feuer, das von selber brennt. Wer noch in seinem Zelte übrig ist, dem geht es schlimm.

Mindenféle titkos sötétség van az ő vagyonán; fúvás nélkül való tűz emészti meg őt; elpusztíttatik az is, a mi sátrában megmaradt.

27 Die Himmel offenbaren seine Schuld; die Erde selbst erhebt sich wider ihn.

Megjelentik álnokságát az egek, és a föld ellene támad.

28 Hinschwinden seines Hauses Einkünfte und Ausgaben an seinem Zornestag.

Házának jövedelme eltünik, szétfoly az az ő haragjának napján.

29 Das ist des Frevlers Los vor Gott, des Widerspenstigen Geschick vom Höchsten."

Ez a gonosz ember fizetése Istentől, és az ő beszédének jutalma a Mindenhatótól.