Job 19
1 Darauf erwidert Job und spricht:
Felele pedig Jób, és monda:
2 "Wie lange peinigt ihr mich noch, zermartert mich mit euren Worten?
Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?
3 Wohl dutzendmal versuchtet ihr, mir eine Niederlage zu bereiten. Ihr schämt euch nicht, zum Angriff gegen mich zu schreiten.
Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem?
4 Ist's wahr, daß wirklich ich geirrt und daß im Irrtum ich verharre?
Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.
5 Wollt ihr gar groß tun gegen mich, so müßt ihr meine Schande mir beweisen.
Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett?
6 So seht doch ein, daß Gott mir Hindernisse legt! Er hat mich in sein Netz verstrickt.
Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül.
7 Ich schreie: 'Ha, Gewalttat'; niemand hört's. Ich rufe, und mein Recht bleibt aus.
Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.
8 Er hat mir meinen Weg verbaut, und meinen Pfad in Finsternis gehüllt.
Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.
9 Der Ehre hat er mich beraubt, die Krone mir vom Haupt gerissen,
Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé.
10 zerschmettert mich, daß ich zerfahren und reißt, wie einen Baum, so mir das Hoffen aus.
Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.
11 Sein Zorn ist wider mich entbrannt; er achtet mich als seinen Feind.
Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.
12 All seine Scharen rücken an, erbauen einen Damm gerade auf mich zu und lagern rings sich um mein Zelt.
Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.
13 Mich lassen meine Brüder; Vertraute gehen von mir.
Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim egészen elidegenedtek tőlem.
14 Nachbarn und Freunde bleiben aus, und meines Hauses Schützlinge vergessen mich.
Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam.
15 Die Mägde achten mich für einen Fremden; ein Unbekannter bin ich ihnen.
Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem előttök.
16 Der Knecht hört nicht, wenn ich ihn rufe; ich muß ihn buchstäblich aufsuchen.
Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.
17 Und für mein Weib ist meine Zuneigung ein Ekel und meine Zärtlichkeiten meinen eigenen Kindern.
Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt.
18 Sogar die Buben, sie verachten mich; sie spotten meiner, wenn ich mich erhebe.
Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.
19 Die Mindesten aus meinem Kreis verabscheun mich; es wenden, die ich gerngehabt, sich gegen mich.
Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.
20 An meiner Haut, an meinem Fleisch klebt mein Gebein; mit meinen Narben bin ich einzig da.
Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.
21 Erbarmet euch! Erbarmet euch, ihr meine Freunde! Denn Gottes Hand hat mich getroffen.
Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!
22 Warum verfolgt ihr mich wie Gott? Habt ihr an mir noch nicht genug?
Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?
23 Ach, möchten meine Worte aufgezeichnet und in ein Buch geschrieben werden,
Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!
24 auf Blei mit Eisenstift, auf ewig in den Fels gehauen!
Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének!
25 Ich weiß bestimmt, für mich lebt ein Verteidiger, und schließlich tritt er doch auf Erden auf.
Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.
26 Dann ändert sich mein Körper hier; ich schaue Gott in meinem Leibe.
És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.
27 Den ich für mich ersehne, den sehe ich allein und niemand sonst; mag auch das Herz mir in der Brust hinschwinden.
A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;
28 Ihr sprechet ja: 'Womit nur wollen gegen ihn wir vorgehen, da doch der Hauptgrund jetzt bei ihm gefunden ist?'
Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk őt üldözni! látva, hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.
29 Nur hütet euch vor der Verleumdung! Verleumdung ist ja Gift und Sünde, daß ihr erfahrt, was richten heißt."
Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!
