Job 14

1 "Der Mensch, der Weibgeborene, kurzlebig ist er, voller Hast.

Az asszonytól született ember rövid életű és háborúságokkal bővelkedő.

2 Wie eine Blume blüht er und verwelkt, und wie ein Schatten fliegt er schnell vorbei.

Mint a virág, kinyílik és elhervad, és eltünik, mint az árnyék és nem állandó.

3 Ja, gegen einen solchen öffnest Du Dein Auge und ziehst mich ins Gericht vor Dich?

Még az ilyen ellen is felnyitod-é szemeidet, tennen magaddal törvénybe állítasz-é engem?

4 Wie könnte von dem Unreinen ein Reiner kommen? Nicht einer!

Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki.

5 Sind seine Tage ihm bestimmt, alsdann ist seiner Monde Zahl nur Dir bekannt. Du setzest ihm ein Ziel, unüberschreitbar.

Nincsenek-é meghatározva napjai? Az ő hónapjainak számát te tudod; határt vetettél néki, a melyet nem hághat át.

6 Blick weg von ihm! Laß ab, bis er die Tagesarbeit abgeliefert, dem Fröner gleicht!

Fordulj el azért tőle, hogy nyugodalma legyen, hogy legyen napjában annyi öröme, mint egy béresnek.

7 Ein Baum kann guten Trostes sein. Wird er gefällt, so sproßt er wieder; sein Wurzelsprößling bleibt nicht aus.

Mert a fának van reménysége; ha levágják, ismét kihajt, és az ő hajtásai el nem fogynak.

8 Wird seine Wurzel in der Erde alt und stirbt sein Stamm im Boden ab,

Még ha megaggodik is a földben a gyökere, és ha elhal is a porban törzsöke:

9 vom Wasserdunste sproßt er neu und treibt gleich einem jungen Reise Zweige.

A víznek illatától kifakad, ágakat hajt, mint a csemete.

10 Doch stirbt der Mann, so liegt er kraftlos da, und scheidet hin ein Mensch, wo ist er dann?

De ha a férfi meghal és elterül; ha az ember kimúlik, hol van ő?

11 In Menge mögen aus dem Meere Wasser fließen und Ströme ausgetrocknet werden und versiegen,

Mint a víz kiapad a tóból, a patak elapad, kiszárad:

12 der Mensch bleibt dennoch liegen und steht nicht wieder auf. Sie wachen nimmer auf, bis daß die Himmel schwinden. Sie werden aus dem Schlafe nicht erweckt.

Úgy fekszik le az ember és nem kél fel; az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek föl az ő álmukból.

13 Ach, daß Du mich doch in der Unterwelt verbärgest, verstecktest mich, bis sich Dein Zorn gestillt! Ach, daß Du mir doch eine Zeit bestimmtest und danach mein gedächtest! - (Sheol h7585)

Vajha engem a holtak országában tartanál; rejtegetnél engemet addig, a míg elmúlik a te haragod; határt vetnél nékem, azután megemlékeznél rólam! (Sheol h7585)

14 Wenn jemand stirbt, wird er nochmals lebendig? - Ich harrte gerne meine Dienstzeit aus, bis meine Ablösung erschiene.

Ha meghal az ember, vajjon feltámad-é? Akkor az én hadakozásom minden idejében reménylenék, míglen elkövetkeznék az én elváltozásom.

15 Du riefest, und ich gäbe Antwort Dir, wenn Du nach Deiner Hände Werk verlangtest!

Szólítanál és én felelnék néked, kivánkoznál a te kezednek alkotása után.

16 Dann zähltest Du wohl meine Schritte, auf meine Sünden nimmer achtend.

De most számlálgatod az én lépéseimet, és nem nézed el az én vétkeimet!

17 Dann würde fest versiegelt mein Vergehn in einem Beutel; mein Schuldregister klebtest Du dann zu.

Gonoszságom egy csomóba van lepecsételve, és hozzáadod bűneimhez.

18 Ein Berg stürzt ein, zerfällt; von seiner Stelle wird ein Fels gerissen.

Még a hegy is szétomlik, ha eldől; a szikla is elmozdul helyéről;

19 Alsdann zerreibt das Wasser diese Felsentrümmer, und starke Regegüsse lösen sie zu Erdenstaub. So ganz läßt Du des Menschen Hoffen auch zunichte werden.

A köveket lekoptatja a víz, a földet elsodorja annak árja: az ember reménységét is úgy teszed semmivé.

20 Du packst ihn an, daß er auf ewig geht, entstellst sein Antlitz, schickst ihn fort.

Hatalmaskodol rajta szüntelen és ő elmegy; megváltoztatván az arczát, úgy bocsátod el őt.

21 Die Kinder kommen auf; er weiß es nicht. Sie werden arm; ihn kümmert's nicht.

Ha tisztesség éri is fiait, nem tudja; ha megszégyenülnek, nem törődik velök.

22 Am eigenen Leid hat er genug; sein Schatten trauert für sich hin."

Csak őmagáért fáj még a teste, és a lelke is őmagáért kesereg.