Job 11
1 Da fiel Sophar von Naama ein und sprach:
Felele a Naamából való Czófár, és monda:
2 "Soll dem Wortreichen keine Antwort werden? Soll wohl der Zungenheld obsiegen?
A sok beszédre ne legyen-é felelet? Avagy a csácsogó embernek legyen-é igaza?
3 Dummköpfe bringt zum Schweigen dein Geschwätz; da magst du Unsinn reden; da widerlegt dich keiner.
Fecsegéseid elnémítják az embereket, és csúfolódol is és ne legyen, a ki megszégyenítsen?!
4 Du sprachst: 'Es ist doch lauter meine Rede. In Deinen Augen bin ich rein!'
Azt mondod: Értelmes az én beszédem, tiszta vagyok a te szemeid előtt.
5 Wie aber, wenn Gott reden wollte, den Mund auftäte gegen dich
De vajha szólalna meg maga az Isten, és nyitná meg ajkait te ellened!
6 und dir in Weisheit zeigte, daß die geheimen Schändlichkeiten doppelt soviel ausmachen? So wisse: Von deinen Sünden sieht dir Gott noch manche nach.
És jelentené meg néked a bölcsességnek titkait, hogy kétszerte többet ér az az okoskodásnál, és tudnád meg, hogy az Isten még el is engedett néked a te bűneidből.
7 Ergründest du die Tiefen Gottes, und kennst du das vollkommene Bild des Allerhöchsten?
Az Isten mélységét elérheted-é, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-é?
Magasabb az égnél: mit teszel tehát? Mélyebb az alvilágnál; hogy ismerheted meg? (Sheol h7585)
9 und Breiteres als der Erde Breite und Weiteres als das weite Meer?
Hosszabb annak mértéke a földnél, és szélesebb a tengernél.
10 Wenn er verhaftet und versiegelt und hält Gericht, wer wehrt ihm da?
Ha megtapos, elzár és ítéletet tart: ki akadályozhatja meg?
11 Er kennt die Menschen, die so gern sich selber täuschen; er sieht die Bosheit; doch er übersieht sie nicht.
Mert ő jól ismeri a csalárd embereket, látja az álnokságot, még ha nem figyelmez is arra!
12 Und des Verstandes wird der Mann bei Hof beraubt, und der Gemeine wird durch schimpflichen Verkauf gepeinigt.
És értelmessé teheti a bolond embert is, és emberré szülheti a vadszamár csikóját is.
13 Wenn aber du dein Herz in Ordnung bringst, und hebst zu ihm die Hände flehend,
Ha te a te szívedet felkészítenéd, és kezedet felé terjesztenéd;
14 entfernst den Frevel, der an deinen Händen klebt, vergönnst der Sünde keinen Raum bei dir,
Ha a hamisságot, a mely a te kezedben van, távol tartanád magadtól, és nem lakoznék a te hajlékodban gonoszság;
15 dann kannst du makellos dein Antlitz heben, dann stehst du felsenfest und unverzagt.
Akkor a te arczodat fölemelhetnéd szégyen nélkül, erős lennél és nem félnél;
16 Alsdann vergissest du das Leid, du denkst daran wie an vergangene Zeiten,
Sőt a nyomorúságról is elfelejtkeznél, és mint lefutott vizekről, úgy emlékeznél arról.
17 und heller als der Mittag strahlt das Leben, und Dunkelheit ist wie der helle Morgen.
Ragyogóbban kelne időd a déli fénynél, és az éjféli sötétség is olyan lenne, mint a kora reggel.
18 voll Hoffnung schaut dein Blick hinaus; du schaust umher und legst dich sorglos nieder.
Akkor bíznál, mert volna reménységed; és ha széttekintenél, biztonságban aludnál.
19 Du lagerst dich, und niemand schreckt, und viele mühen sich um deine Gunst.
Ha lefeküdnél, senki föl nem rettentene, sőt sokan hizelegnének néked.
20 Jedoch der Frevler Augen schmachten hin; fort schwindet ihnen Zuflucht, und ihre Hoffnung ist Verhauchen."
De a gonoszok szemei elepednek, menedékök eltünik előlök, és reménységök: a lélek kilehellése!
