2 Samuel 22
1 David dichtete für den Herrn die Worte dieses Liedes, zu der Zeit, da ihn der Herr aus der Hand aller seiner Feinde und besonders aus der des Saul befreite.
Dávid pedig ezt az éneket mondotta az Úrnak azon a napon, mikor az Úr megszabadítá őt minden ellenségeinek kezéből, és a Saul kezéből.
2 Er sprach: "Ein Fels ist mir der Herr und eine Rettungsburg,
És monda: Az Úr az én kősziklám és kőváram, és szabadítóm nékem.
3 mein Gott mein Hort, wo ich mich berge, mein Schild, mein sieghaft Horn und meine Feste.
Az Isten az én erősségem, ő benne bízom én. Paizsom nékem ő s idvességemnek szarva, erősségem és oltalmam. Az én idvezítőm, ki megszabadítasz az erőszakosságtól.
4 'Gepriesen sei der Herr!' das einzig rufe ich und bin von meinen Feinden schon erlöst.
Az Úrhoz kiáltok, a ki dícséretreméltó; És megszabadulok ellenségeimtől.
5 Schon hatten Todesfluten mich umgeben; mich schreckten des Verderbens Ströme.
Mert halál hullámai vettek engem körül, Az istentelenség árjai rettentettek engem;
A pokol kötelei vettek körül, S a halál tőrei estek reám. (Sheol h7585)
7 Da rief ich in der Not zum Herrn und schrie zu meinem Gott um Hilfe. Er hört in seinem Tempel meine Stimme, und mein Geschrei dringt ihm zu Ohren.
Szükségemben az Urat hívtam, S az én Istenemhez kiáltottam: És meghallá lakóhelyéről szavamat, S kiáltásom eljutott füleibe.
8 Die Erde schütterte und bebte; des Himmels Festen zitterten und wankten. Er war ergrimmt.
Akkor rengett és remegett a föld, Az égnek fundamentumai inogtak, És megrendülének, mert haragudott Ő.
9 Aufquoll aus seiner Nase Rauch; aus seinem Munde sprühte Feuer, und eine Glut ward von ihm ausgesprüht.
Füst szállt fel orrából, És emésztő tűz szájából, Izzószén gerjedt belőle.
10 Den Himmel neigte er und fuhr herab, tief Dunkel unter seinen Füßen.
Lehajtá az eget és leszállt, És homály volt lábai alatt.
11 Er fuhr auf einem Cherub, flog einher, auf Windesflügeln schwebend.
A Khérubon ment és röpült, És a szelek szárnyain tünt fel.
12 Zur Hülle nahm er Dunkel rings um sich und Wasserflut und dicht Gewölk.
Sötétségből maga körül sátrakat emelt, Esőhullást, sürű felhőket.
13 An seiner Nähe Glanz entzündeten sich Feuerströme.
Az előtte levő fényességből Izzó szenek gerjedének.
14 Der Herr im Himmel donnerte; der Höchste ließ die Stimme dröhnen.
És dörgött az égből az Úr, És a Magasságos hangot adott.
15 Und Pfeile schoß er ab nach allen Seiten und warf die Blitze hin in regelloser Wahl.
Ellövé nyilait és szétszórta azokat, Villámot, és összekeverte azokat.
16 Des Meeres Betten zeigten sich; der Erde Gründe wurden bloßgelegt vor dem Gedroh des Herrn, vor seinem Zornesschnauben.
És meglátszottak a tenger örvényei, S a világ fundamentumai felszínre kerültek, Az Úrnak feddésétől, Orra leheletének fúvásától.
17 Herab griff er und faßte mich und zog mich aus gewaltigen Gewässern,
Lenyúlt a magasságból és felvett engem, S a mélységes vizekből kihúzott engem.
18 entriß mich meinen argen Feinden und meinen überlegnen Hassern,
Hatalmas ellenségimtől megszabadított engem; Gyűlölőimtől, kik hatalmasabbak valának nálam.
19 die mich an meinem Unglückstage überfielen. So wurde mir der Herr zur Stütze.
Reámtörtek nyomorúságom napján, De az Úr gyámolóm volt nékem.
20 Er führte mich hinaus ins Freie, befreite mich, weil er an mir Gefallen fand.
Tágas helyre vitt ki engem, Kiragadott, mert jóakaróm nékem.
21 Der Herr vergalt mir so nach meiner Rechtlichkeit und lohnte mir nach meiner Hände Reinheit.
Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, Kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem.
22 Denn immer halte ich des Herren Wege und frevle nimmer gegen meinen Gott,
Mert megőriztem az Úrnak utait, S gonoszul nem szakadtam el Istenemtől.
23 denn alle seine Rechte habe ich vor Augen und lasse seine Satzungen nicht aus dem Sinn.
Mert ítéletei mind előttem vannak, S rendeléseitől nem távoztam el.
24 Ich habe ihm mich ungeteilt ergeben und mich vor meiner Lieblingssünde wohl gehütet.
Tökéletes voltam előtte, s őrizkedtem rosszaságomtól.
25 Darum vergalt der Herr mir auch nach meiner Rechtlichkeit, nach meiner ihm bekannten Reinheit.
Ezért megfizet nékem az Úr igazságom szerint, Szemei előtt való tisztaságom szerint.
26 Du bist dem Holden hold, dem Treugesinnten treugesinnt,
Az irgalmashoz irgalmas vagy, A tökéletes vitézhez tökéletes vagy.
27 verfährst mit Reinen rein, doch böse mit dem Bösen.
A tisztához tiszta vagy, A visszáshoz pedig visszás.
28 Dem armen Volke stehst Du bei; doch auf den Stolzen senkst Du Deine Augen.
Segítesz a nyomorult népen, Szemeiddel pedig megalázod a felfuvalkodottakat.
29 Du bist mein Licht, Du Herr, Du Herr, mein Gott, der meine Finsternis erhellt.
Mert te vagy az én szövétnekem, Uram, S az Úr megvilágosítja az én sötétségemet.
30 Mit Dir erstürme ich die Wälle; und Mauern überspringe ich mit meinem Gott.
Mert veled harczi seregen is átfutok, Az én Istenemmel kőfalon is átugrom.
31 Truglos ist Gottes Weg; geläutert ist das Wort des Herrn, ein Schild für alle, die zu ihm sich flüchten.
Az Istennek útja tökéletes; Az Úrnak beszéde tiszta; Paizsa ő mindeneknek, a kik ő benne bíznak.
32 Denn wer ist Gott, wenn nicht der Herr? Wer sonst ein Hort als unser Gott?
Mert kicsoda volna Isten az Úron kivül? S kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül?
33 Das ist der Gott, der meine feste Zuflucht ist, der unbehindert seines Weges eilt,
Isten az én erős kőváram, Ki vezérli az igaznak útját.
34 der gleich den Rehen meine Füße macht und mich auf meine Höhen stellt,
Lábait olyanná teszi, mint a szarvasé, S magas helyekre állít engem.
35 der meine Hände kämpfen lehrt und meine Arme eherne Bogen spannen läßt.
Kezeimet harczra tanítja, Hogy az érczív karjaim által törik el.
36 Du reichst mir Deinen Siegesschild, und Deine Rechte stützet mich, und Deine Stärkung macht mich kräftig.
Idvességednek paizsát adtad nékem, S kegyelmed nagygyá tett engem.
37 Und meinen Schritten gibst Du weiten Raum, und meine Knöchel wanken nicht.
Lépéseimet kiszélesítetted alattam. És bokáim meg nem tántorodtak.
38 Ich setze meinen Feinden nach und greife sie und kehre nicht zurück, bis daß ich sie vernichtet habe.
Üldözöm ellenségeimet és elpusztítom őket, Nem térek vissza, míg meg nem semmisítem őket.
39 Ich schlage sie, daß sie sich nimmermehr erheben, und daß sie unter meinen Füßen liegen.
Megsemmisítem, eltiprom őket, hogy fel nem kelhetnek, Lábaim alatt hullanak el.
40 Du gürtest mich mit Kraft zum Kampfe, und meine Gegner beugst Du unter mich.
Mert te erővel öveztél fel engem a harczra, Lenyomtad azokat, kik ellenem támadtak.
41 Und meiner Feinde Rücken zeigst Du mir, daß ich vertilge meine Hasser.
Megadtad, hogy ellenségeim hátat fordítottak nékem, Gyülölőim, a kiket elpusztítottam én,
42 Sie rufen - niemand hilft - zum Herrn; er hört sie nicht.
Felnéztek, de nem volt, ki megszabadítsa, Az Úrhoz, de nem felelt nékik.
43 Und ich zermalme sie wie Staub vorm Winde; zerstampfe sie gleich Gassenkot.
Szétmorzsolom őket, mint a föld porát, Összezúzom, mint az utcza sarát, széttaposom őket.
44 Du rettest mich vor Tausenden von Kriegervölkern; zum Haupt von Heiden machst Du mich; mir unbekannte Leute dienen mir.
Megmentettél népemnek pártoskodásaitól, Népeknek fejéül tartasz fenn engemet, Oly nép szolgál nékem, melyet nem ismertem.
45 Des Auslands Söhne schmeicheln mir; aufs Hörensagen leisten sie mir schon Gehorsam,
Idegen fiak hizelkednek nékem, S egy hallásra engedelmeskednek,
46 und andere Fremdlinge verschwinden und sitzen zitternd in Verstecken.
Idegen fiak elcsüggednek, S váraikból reszketve jőnek elő.
47 Lebendig ist der Herr und hochgepriesen als mein Hort, und als mein hilfereicher Gott steht hoch er da.
Él az Úr és áldott az én kősziklám. Magasztaltassék az Isten, idvességem kősziklája.
48 Gott, der Du mir verhilfst zur Rache und Völker mir zu Füßen legst,
Isten az, ki bosszút áll értem, S alám hajtja a népeket.
49 der Du vor meinen Feinden mich errettest, Du machst mich fürder meinen Gegnern unerreichbar und rettest mich vor Wüterichen.
Ki megment engem ellenségeimtől, Te magasztalsz fel engem az ellenem támadók fölött, S az erőszakos embertől megszabadítasz engem.
50 dafür lobpreise ich Dich bei den Heiden, Herr, und singe also Deinem Namen:
Dícsérlek azért téged, Uram, a pogányok között, S nevednek dícséretet éneklek.
51 'Heilvoller Turm für seinen König, der David, den er salbte, Huld erweist und seinem Stamme ewiglich.'"
Nagy segítséget ad az ő királyának, Irgalmasságot cselekszik felkentjével, Dáviddal és az ő magvával mindörökké!
