Psalm 95

1 Kommet, lasset uns Jehova zujubeln, lasset uns zujauchzen dem Felsen unseres Heils!

Jertek, ujjongjunk az Örökkévalónak, riadjunk üdvünk sziklájának.

2 Lasset uns ihm entgegengehen mit Lob, lasset uns mit Psalmen ihm zujauchzen!

Járuljunk szine elé hálaszóval, dalokkal riadjunk neki!

3 Denn ein großer Gott ist Jehova, und ein großer König über alle Götter;

Mert nagy Isten az Örökkévaló s nagy király mind az istenek fölött;

4 in dessen Hand die Tiefen der Erde, und dessen die Höhen der Berge sind;

kinek kezében vannak a föld mélységei, s övéi a hegyek magasságai;

5 dessen das Meer ist, er hat es ja gemacht; und das Trockene, seine Hände haben es gebildet.

kié a tenger, s ő készítette, s a szárazföldet kezei alkották.

6 Kommet, lasset uns anbeten und uns niederbeugen, lasset uns niederknien vor Jehova, der uns gemacht hat!

Jőjjetek, boruljunk le s hajoljunk meg, térdeljünk az Örökkévaló, a mi teremtőnk előtt.

7 Denn er ist unser Gott, und wir sind das Volk seiner Weide und die Herde seiner Hand. Heute, wenn ihr seine Stimme höret,

Mert Ő a mi Istenünk, s mi legelésének népe és kezének juhai – e napon vajha hallgatnátok szavára.

8 verhärtet euer Herz nicht, wie zu Meriba, wie am Tage von Massa in der Wüste;

Ne keményítsétek meg szíveteket mint Meribánál, mint Massza napján a pusztában,

9 als eure Väter mich versuchten, mich prüften, und sie sahen doch mein Werk!

a hol megkisértettek engem őseitek, próbára tettek, bár látták cselekvésemet.

10 Vierzig Jahre hatte ich Ekel an dem Geschlecht, und ich sprach: Ein Volk irrenden Herzens sind sie. Aber sie haben meine Wege nicht erkannt;

Negyven évig undorodtam a nemzedéktől s mondtam: tévelygő szívűek népe ők, s ők nem ismerik utjaimat;

11 so daß ich schwur in meinem Zorn: Wenn sie in meine Ruhe eingehen werden!

úgy hogy megesküdtem haragomban: nem fognak bemenni nyugvó helyembe!