Psalm 44

1 Dem Vorsänger. Von den Söhnen Korahs, ein Maskil. Gott, mit unseren Ohren haben wir gehört, unsere Väter haben uns erzählt die Großtat, die du gewirkt hast in ihren Tagen, in den Tagen vor alters.

Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása. Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.

2 Du, mit deiner Hand hast du Nationen ausgetrieben, und sie hast du gepflanzt, Völkerschaften hast du verderbt, und sie hast du ausgebreitet.

Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.

3 Denn nicht durch ihr Schwert haben sie das Land in Besitz genommen, und nicht ihr Arm hat sie gerettet; sondern deine Rechte und dein Arm und das Licht deines Angesichts, weil du Wohlgefallen an ihnen hattest.

Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.

4 Du selbst bist mein König, o Gott; gebiete die Rettungen Jakobs!

Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!

5 Durch dich werden wir niederstoßen unsere Bedränger; durch deinen Namen werden wir zertreten, die wider uns aufstehen.

Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.

6 Denn nicht auf meinen Bogen vertraue ich, und nicht wird mein Schwert mich retten.

Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;

7 Denn du rettest uns von unseren Bedrängern, und unsere Hasser machst du beschämt.

Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.

8 In Gott rühmen wir uns den ganzen Tag, und deinen Namen werden wir preisen ewiglich. (Sela)

Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. (Szela)

9 Doch du hast uns verworfen und zu Schanden gemacht, und zogest nicht aus mit unseren Heeren.

Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.

10 Du ließest uns zurückweichen vor dem Bedränger, und unsere Hasser haben für sich geraubt.

Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.

11 Du gabst uns hin wie Schlachtschafe, und unter die Nationen hast du uns zerstreut.

Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.

12 Du verkauftest dein Volk um ein Geringes und hast nicht hochgestellt ihren Preis.

Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.

13 Du machtest uns zum Hohne unseren Nachbarn, zum Spott und Schimpf denen, die uns umgeben.

Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.

14 Du machtest uns zum Sprichwort unter den Nationen, zum Kopfschütteln unter den Völkerschaften.

Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.

15 Den ganzen Tag ist vor mir meine Schande, und die Scham meines Angesichts hat mich bedeckt,

Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.

16 wegen der Stimme des Schmähers und Lästerers, wegen des Feindes und des Rachgierigen.

A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.

17 Dieses alles ist über uns gekommen, und wir haben deiner nicht vergessen, noch betrüglich gehandelt wider deinen Bund.

Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.

18 Nicht ist unser Herz zurückgewichen, noch sind unsere Schritte abgebogen von deinem Pfade;

Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:

19 obgleich du uns zermalmt hast am Orte der Schakale, und uns bedeckt mit dem Schatten des Todes.

Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.

20 Wenn wir vergessen hätten den Namen unseres Gottes und unsere Hände ausgestreckt zu einem fremden Gott,

Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:

21 würde Gott das nicht erforschen? Denn er kennt die Geheimnisse des Herzens.

Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.

22 Doch um deinetwillen werden wir getötet den ganzen Tag, wie Schlachtschafe sind wir geachtet.

Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.

23 Erwache! Warum schläfst du, Herr? Wache auf! Verwirf uns nicht auf ewig!

Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké!

24 Warum verbirgst du dein Angesicht, vergissest unser Elend und unsere Bedrückung?

Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?

25 Denn unsere Seele ist in den Staub gebeugt, unser Bauch klebt an der Erde.

Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.

26 Stehe auf, uns zur Hilfe, und erlöse uns um deiner Güte willen!

Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!