Psalm 147

1 Lobet Jehova! Denn es ist gut, unseren Gott zu besingen; denn es ist lieblich, es geziemt sich Lobgesang.

Dicsérjétek az Urat! Hiszen Istenünkről énekelni jó; hiszen őt dicsérni gyönyörűséges és illendő dolog!

2 Jehova baut Jerusalem, die Vertriebenen Israels sammelt er.

Az Úr építi Jeruzsálemet, összegyűjti Izráelnek elűzötteit;

3 Der da heilt, die zerbrochenen Herzens sind, und ihre Wunden verbindet;

Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.

4 der da zählt die Zahl der Sterne, sie alle nennt mit Namen.

Elrendeli a csillagok számát, és mindnyájokat nevéről nevezi.

5 Groß ist unser Herr, und groß an Macht; seiner Einsicht ist kein Maß.

Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, s bölcseségének nincsen határa.

6 Jehova hält aufrecht die Elenden; er erniedrigt bis zur Erde die Gesetzlosen.

Megtartja az Úr a nyomorultakat; a gonoszokat földig megalázza.

7 Stimmet Jehova einen Lobgesang an, singet Psalmen unserem Gott mit der Laute!

Énekeljetek az Úrnak hálaadással, pengessetek hárfát a mi Istenünknek!

8 Ihm, der die Himmel mit Wolken bedeckt, der Regen bereitet für die Erde, der Gras sprossen läßt auf den Bergen;

A ki beborítja az eget felhővel, esőt készít a föld számára, és füvet sarjaszt a hegyeken;

9 der dem Vieh sein Futter gibt, den jungen Raben, die da rufen.

A ki megadja táplálékát a baromnak, a holló-fiaknak, a melyek kárognak.

10 Er hat nicht Lust an der Stärke des Rosses, noch Gefallen an den Beinen des Mannes;

Nem paripák erejében telik kedve, nem is a férfi lábszáraiban gyönyörködik;

11 Jehova hat Gefallen an denen, die ihn fürchten, an denen, die auf seine Güte harren.

Az őt félőkben gyönyörködik az Úr, a kik kegyelmében reménykednek.

12 Rühme, Jerusalem, Jehova! Lobe, Zion, deinen Gott!

Dicsőitsd Jeruzsálem az Urat! Dicsérd, oh Sion, a te Istenedet!

13 Denn er hat befestigt die Riegel deiner Tore, hat deine Kinder gesegnet in deiner Mitte;

Mert erősekké teszi kapuid zárait, s megáldja benned a te fiaidat.

14 Er, der Frieden stellt in deine Grenzen, dich sättigt mit dem Fette des Weizens;

Békességet ád határaidnak, megelégít téged a legjobb búzával.

15 der seinen Befehl auf die Erde sendet: sehr schnell läuft sein Wort;

Leküldi parancsolatát a földre, nagy hirtelen lefut az ő rendelete!

16 der Schnee gibt wie Wolle, Reif wie Asche streut;

Olyan havat ád, mint a gyapjú, és szórja a deret, mint a port.

17 der sein Eis wirft wie Brocken: wer kann bestehen vor seinem Frost?

Darabokban szórja le jegét: ki állhatna meg az ő fagya előtt?

18 Er sendet sein Wort und schmelzt sie; er läßt seinen Wind wehen: es rieseln die Wasser.

Kibocsátja szavát s szétolvasztja őket; megindítja szelét s vizek folydogálnak.

19 Er verkündet Jakob sein Wort, Israel seine Satzungen und seine Rechte.

Közli igéit Jákóbbal, törvényeit s végzéseit Izráellel.

20 Keiner Nation hat er also getan; und die Rechte, sie haben sie nicht gekannt. Lobet Jehova!

Nem tesz így egyetlen néppel sem; végzéseit sem tudatja velök. Dicsérjétek az Urat!