Psalm 109
1 Dem Vorsänger. Von David, ein Psalm. Gott meines Lobes, schweige nicht!
Az éneklőmesternek, Dávidé; zsoltár. Én dicséretemnek Istene, ne hallgass!
2 Denn der Mund des Gesetzlosen und der Mund des Truges haben sich wider mich geöffnet, mit Lügenzunge haben sie zu mir geredet;
Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem.
3 Und mit Worten des Hasses haben sie mich umgeben und haben wider mich gestritten ohne Ursache.
És körülvesznek engem gyűlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.
4 Für meine Liebe feindeten sie mich an; ich aber bin stets im Gebet.
Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.
5 Und sie haben mir Böses für Gutes erwiesen und Haß für meine Liebe.
Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyűlölséggel az én szeretetemért.
6 Bestelle einen Gesetzlosen über ihn, und ein Widersacher stehe zu seiner Rechten!
Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az ő jobb keze felől.
7 Wenn er gerichtet wird, gehe er schuldig aus, und sein Gebet werde zur Sünde!
Mikor törvénykezik, mint gonosz jőjjön ki; még az imádsága is bűnné legyen.
8 Seiner Tage seien wenige, sein Amt empfange ein anderer!
Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el.
9 Seine Söhne seien Waisen, und sein Weib eine Witwe!
Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.
10 Und mögen seine Söhne umherschweifen und betteln und fern von ihren verwüsteten Wohnungen nach Brot suchen!
És bujdossanak az ő fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktől távol keressenek eledelt.
11 Der Wucherer umgarne alles, was er hat, und Fremde mögen rauben seine Arbeit!
Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.
12 Er habe niemand, der ihm Güte bewahre, und es sei niemand, der seinen Waisen gnädig sei!
Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson iránta, és ne legyen, a ki könyörüljön az ő árváin!
13 Seine Nachkommen mögen ausgerottet werden; im folgenden Geschlecht erlösche ihr Name!
Veszszen ki az ő maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök!
14 Gedacht werde vor Jehova der Ungerechtigkeit seiner Väter, und nicht werde ausgelöscht die Sünde seiner Mutter!
Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr előtt, és anyjának bűne el ne töröltessék!
15 Sie seien beständig vor Jehova, und er rotte ihr Gedächtnis aus von der Erde!
Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földről,
16 Darum daß er nicht gedachte, Güte zu üben, und verfolgte den elenden und armen Mann, und den, der verzagten Herzens war, um ihn zu töten.
A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje.
17 Und er liebte den Fluch, so komme er auf ihn! Und er hatte kein Gefallen an Segen, so sei er fern von ihm!
Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle.
18 Und er zog den Fluch an wie sein Kleid, so dringe er wie Wasser in sein Inneres und wie Öl in seine Gebeine!
Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj.
19 Er sei ihm wie ein Gewand, in das er sich hüllt, und zu einem Gürtel, womit er stets sich gürtet!
Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát.
20 Das sei der Lohn meiner Widersacher von seiten Jehovas, und derer, die Böses reden wider meine Seele!
Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.
21 Du aber, Jehova, Herr, wirke für mich um deines Namens willen; weil deine Güte gut ist, errette mich!
De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!
22 Denn ich, ich bin elend und arm, und mein Herz ist verwundet in meinem Innern.
Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.
23 Wie ein Schatten, wenn er sich streckt, gehe ich dahin, werde hinweggescheucht wie die Heuschrecke.
Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.
24 Meine Knie wanken vom Fasten, und mein Fleisch ist abgemagert.
Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől.
25 Und ich, ich bin ihnen zum Hohn geworden; wenn sie mich sehen, schütteln sie ihren Kopf.
Sőt gyalázatossá lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják.
26 Hilf mir, Jehova, mein Gott! Rette mich nach deiner Güte!
Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint!
27 Damit sie wissen, daß dies deine Hand ist, daß du, Jehova, es getan hast.
Hadd tudják meg, hogy a te kezed munkája ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!
28 Mögen sie fluchen, du aber segne! Stehen sie auf, so laß sie beschämt werden, und deinen Knecht sich freuen!
Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád.
29 Laß meine Widersacher bekleidet werden mit Schande, und in ihre Schmach sich hüllen wie in einen Mantel!
Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe!
30 Ich werde Jehova sehr preisen mit meinem Munde, und inmitten vieler werde ich ihn loben.
Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette!
31 Denn er stand zur Rechten des Armen, um ihn zu retten von denen, die seine Seele richteten.
Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.
