Psalm 102
1 Gebet eines Elenden, wenn er verschmachtet und seine Klage vor Jehova ausschüttet. Jehova, höre mein Gebet, und laß zu dir kommen mein Schreien!
A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
2 Verbirg dein Angesicht nicht vor mir am Tage meiner Bedrängnis; neige zu mir dein Ohr; an dem Tage, da ich rufe, erhöre mich eilends!
Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
3 Denn wie Rauch entschwinden meine Tage, und meine Gebeine glühen wie ein Brand.
Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
4 Wie Kraut ist versengt und verdorrt mein Herz, daß ich vergessen habe, mein Brot zu essen.
Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
5 Ob der Stimme meines Seufzens klebt mein Gebein an meinem Fleische.
Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
6 Ich gleiche dem Pelikan der Wüste, bin wie die Eule der Einöden.
Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
7 Ich wache, und bin wie ein einsamer Vogel auf dem Dache.
Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
8 Den ganzen Tag höhnen mich meine Feinde; die wider mich rasen, schwören bei mir.
Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
9 Denn Asche esse ich wie Brot, und meinen Trank vermische ich mit Tränen
Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
10 vor deinem Zorn und deinem Grimm; denn du hast mich emporgehoben und hast mich hingeworfen.
A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
11 Meine Tage sind wie ein gestreckter Schatten, und ich verdorre wie Kraut.
Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
12 Du aber, Jehova, bleibst auf ewig, und dein Gedächtnis ist von Geschlecht zu Geschlecht.
De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.
13 Du wirst aufstehen, wirst dich Zions erbarmen; denn es ist Zeit, es zu begnadigen, denn gekommen ist die bestimmte Zeit;
Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
14 denn deine Knechte haben Gefallen an seinen Steinen und haben Mitleid mit seinem Schutt.
Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
15 Und die Nationen werden den Namen Jehovas fürchten, und alle Könige der Erde deine Herrlichkeit.
És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
16 Denn Jehova wird Zion aufbauen, wird erscheinen in seiner Herrlichkeit;
Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
17 Er wird sich wenden zum Gebete des Entblößten, und ihr Gebet wird er nicht verachten.
Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
18 Das wird aufgeschrieben werden für das künftige Geschlecht; und ein Volk, das erschaffen werden soll, wird Jehova loben.
Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
19 Denn er hat herniedergeblickt von der Höhe seines Heiligtums, Jehova hat herabgeschaut vom Himmel auf die Erde,
Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
20 um zu hören das Seufzen des Gefangenen, um zu lösen die Kinder des Todes;
Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.
21 damit man den Namen Jehovas verkündige in Zion, und in Jerusalem sein Lob,
Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
22 wenn die Völker sich versammeln werden allzumal, und die Königreiche, um Jehova zu dienen.
Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
23 Er hat meine Kraft gebeugt auf dem Wege, hat verkürzt meine Tage.
Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
24 Ich sprach: Mein Gott, nimm mich nicht hinweg in der Hälfte meiner Tage! Von Geschlecht zu Geschlecht sind deine Jahre.
Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.
25 Du hast vormals die Erde gegründet, und die Himmel sind deiner Hände Werk.
Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
26 Sie werden untergehen, du aber bleibst; und sie alle werden veralten wie ein Kleid; wie ein Gewand wirst du sie verwandeln, und sie werden verwandelt werden;
Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
27 Du aber bist derselbe, und deine Jahre enden nicht.
De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
28 Die Söhne deiner Knechte werden wohnen, und ihr Same wird vor dir feststehen.
A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.
