Job 37
1 Ja, darüber erzittert mein Herz und bebt auf von seiner Stelle.
Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből.
2 Höret, höret das Getöse seiner Stimme und das Gemurmel, das aus seinem Munde hervorgeht!
Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön!
3 Er sendet es aus unter den ganzen Himmel, und seinen Blitz bis zu den Säumen der Erde.
Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.
4 Nach dem Blitze brüllt eine Stimme; er donnert mit seiner erhabenen Stimme, und hält die Blitze nicht zurück, wenn seine Stimme gehört wird.
Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.
5 Gott donnert wunderbar mit seiner Stimme; er tut große Dinge, die wir nicht begreifen.
Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.
6 Denn zum Schnee spricht er: Falle zur Erde! und zum Regengusse und den Güssen seines gewaltigen Regens.
Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: Szakadjatok.
7 Er lähmt die Hand eines jeden Menschen, damit alle Menschen sein Werk kennen lernen.
Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.
8 Und das Wild geht in sein Versteck und bleibt in seinen Höhlen.
Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.
9 Aus der Kammer des Südens kommt Sturm, und von den Nordwinden Kälte.
Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy.
10 Durch den Odem Gottes entsteht Eis, und die Breite der Wasser zieht sich zusammen.
Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.
11 Auch beladet er mit Wasserfülle das Gewölk, breitet weithin aus seine Blitzwolken.
Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.
12 Und unter seiner Leitung wenden sie sich ringsumher zu ihrem Werke, zu allem, was er ihnen gebietet, über die Fläche des Erdkreises hin,
És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.
13 sei es, daß er sie zur Geißel, oder für seine Erde, oder zur Erweisung seiner Gnade sich entladen läßt.
Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.
14 Nimm dieses zu Ohren, Hiob; stehe und betrachte die Wunder Gottes!
Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.
15 Weißt du, wie Gott sie beladet, und leuchten läßt den Blitz seines Gewölks?
Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?
16 Verstehst du dich auf das Schweben der Wolke, auf die Wundertaten des an Wissen Vollkommenen?
Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, vagy a tökéletes tudásnak csudáit érted-é?
17 Du, dessen Kleider heiß werden, wenn das Land schwül wird von Süden her,
Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől?
18 kannst du, gleich ihm, das Himmelsgewölbe ausbreiten, fest wie ein gegossener Spiegel?
Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?
19 Tue uns kund, was wir ihm sagen sollen! Wir können vor Finsternis nichts vorbringen.
Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.
20 Soll ihm gemeldet werden, daß ich reden wolle? Wenn jemand zu ihm spricht, er wird gewiß verschlungen werden.
Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!
21 Und jetzt sieht man das Licht nicht, welches leuchtet am Himmelsgewölbe; aber ein Wind fährt daher und reinigt dasselbe.
Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át rajta és kiderül.
22 Aus dem Norden kommt Gold: um Gott ist furchtbare Pracht;
Észak felől aranyszínű világosság támad, Isten körül félelmetes dicsőség.
23 den Allmächtigen, den erreichen wir nicht, den Erhabenen an Kraft; und das Recht und der Gerechtigkeit Fülle beugt er nicht.
Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.
24 Darum fürchten ihn die Menschen; er sieht keine an, die weisen Herzens sind.
Azért rettegjék őt az emberek; a kevély bölcsek közül nem lát ő egyet sem.
