Job 21

1 Und Hiob antwortete und sprach:

Felele pedig Jób, és monda:

2 Höret, höret meine Rede! Und dies ersetze eure Tröstungen.

Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok helyett.

3 Ertraget mich, und ich will reden, und nachdem ich geredet habe, magst du spotten.

Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.

4 Richtet sich meine Klage an einen Menschen? Oder warum sollte ich nicht ungeduldig sein?

Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?

5 Wendet euch zu mir und entsetzet euch, und leget die Hand auf den Mund!

Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.

6 Ja, wenn ich daran denke, so bin ich bestürzt, und Schauder erfaßt mein Fleisch.

Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.

7 Warum leben die Gesetzlosen, werden alt, nehmen gar an Macht zu?

Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak?

8 Ihr Same steht fest vor ihnen, mit ihnen, und ihre Sprößlinge vor ihren Augen.

Az ő magvok előttök nő fel ő velök, és az ő sarjadékuk szemeik előtt.

9 Ihre Häuser haben Frieden, ohne Furcht, und Gottes Rute ist nicht über ihnen.

Házok békességes a félelemtől, és az Isten vesszeje nincsen ő rajtok.

10 Sein Stier belegt und befruchtet sicher, seine Kuh kalbt und wirft nicht fehl.

Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.

11 Ihre Buben schicken sie aus gleich einer Herde, und ihre Knaben hüpfen umher.

Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az ő magzataik.

12 Sie erheben die Stimme bei Tamburin und Laute und sind fröhlich beim Klange der Schalmei.

Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.

13 In Wohlfahrt verbringen sie ihre Tage, und in einem Augenblick sinken sie in den Scheol hinab. (Sheol h7585)

Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba; (Sheol h7585)

14 Und doch sprechen sie zu Gott: Weiche von uns! Und nach der Erkenntnis deiner Wege verlangen wir nicht.

Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!

15 Was ist der Allmächtige, daß wir ihm dienen sollten, und was nützt es uns, daß wir ihn angehen? -

Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte?

16 Siehe, ihre Wohlfahrt steht nicht in ihrer Hand. Der Rat der Gesetzlosen sei fern von mir!

Mindazáltal az ő javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!

17 Wie oft geschieht es, daß die Leuchte der Gesetzlosen erlischt und ihr Verderben über sie kommt, daß er ihnen Schlingen zuteilt in seinem Zorn,

Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jő rájok az ő veszedelmök! Hányszor osztogatja részöket haragjában.

18 daß sie wie Stroh werden vor dem Winde, und wie Spreu, die der Sturmwind entführt?

Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.

19 Gott spart, saget ihr, sein Unheil auf für seine Kinder. Er vergelte ihm, daß er es fühle!

Isten az ő fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.

20 Seine Augen sollen sein Verderben sehen, und von dem Grimme des Allmächtigen trinke er!

Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.

21 Denn was liegt ihm an seinem Hause nach ihm, wenn die Zahl seiner Monde durchschnitten ist? -

Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az ő hónapjainak száma letelt?!

22 Kann man Gott Erkenntnis lehren, da er es ja ist, der die Hohen richtet?

Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz ő ítéli meg a magasságban levőket is!

23 Dieser stirbt in seiner Vollkraft, ganz wohlgemut und sorglos.

Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;

24 Seine Gefäße sind voll Milch, und das Mark seiner Gebeine ist getränkt.

Fejőedényei tejjel vannak tele, csontjainak velője nedvességtől árad.

25 Und jener stirbt mit bitterer Seele und hat des Guten nicht genossen.

Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.

26 Zusammen liegen sie im Staube, und Gewürm bedeckt sie.

Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket.

27 Siehe, ich kenne eure Gedanken, und die Anschläge, womit ihr mir Gewalt antut.

Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;

28 Denn ihr saget: Wo ist das Haus des Edlen, und wo das Wohngezelt der Gesetzlosen?

Mert ezt mondjátok: Hol van ama főembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?

29 Habt ihr nicht befragt, die des Weges vorüberziehen? Und erkennet ihr ihre Merkmale nicht:

Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik sokat utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?

30 daß der Böse verschont wird am Tage des Verderbens, daß am Tage der Zornesfluten sie weggeleitet werden?

Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.

31 Wer wird ihm ins Angesicht seinen Weg kundtun? Und hat er gehandelt, wer wird es ihm vergelten?

Kicsoda veti szemére az ő útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?

32 Und er wird zu den Gräbern hingebracht, und auf dem Grabhügel wacht er.

Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.

33 Süß sind ihm die Schollen des Tales. Und hinter ihm her ziehen alle Menschen, und vor ihm her gingen sie ohne Zahl. -

Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok mentek el előtte.

34 Wie tröstet ihr mich nun mit Dunst? Und von euren Antworten bleibt nur Treulosigkeit übrig.

Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.