Job 13
1 Siehe, das alles hat mein Auge gesehen, mein Ohr gehört und sich gemerkt.
Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.
2 So viel ihr wisset, weiß auch ich; ich stehe nicht hinter euch zurück.
A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.
3 Doch zu dem Allmächtigen will ich reden, und vor Gott mich zu rechtfertigen begehre ich;
Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kivánom védeni ügyemet.
4 ihr hingegen seid Lügenschmiede, nichtige Ärzte, ihr alle!
Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.
5 O daß ihr doch stille schwieget! Das würde euch zur Weisheit gereichen.
Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.
6 Höret doch meine Rechtfertigung, und horchet auf die Beweisgründe meiner Lippen!
Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.
7 Wollt ihr für Gott Unrecht reden, und für ihn Trug reden?
Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és ő érette szóltok-é csalárdságot?
8 Wollt ihr für ihn Partei nehmen? Oder wollt ihr für Gott rechten?
Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?
9 Ist es gut für euch, daß er euch erforsche? Oder werdet ihr ihn täuschen, wie man einen Menschen täuscht?
Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é őt, a mint megcsalható az ember?
10 Strafen wird er euch, wenn ihr im Geheimen die Person ansehet.
Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.
11 Wird nicht seine Hoheit euch bestürzen, und sein Schrecken auf euch fallen?
Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem nem száll-é rátok?
12 Eure Denksprüche sind Sprüche von Asche, eure Schutzwehren erweisen sich als Schutzwehren von Lehm.
A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.
13 Schweiget, laßt mich, und ich will reden, was auch über mich ergehen möge.
Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.
14 Warum sollte ich mein Fleisch zwischen meine Zähne nehmen, und mein Leben meiner Hand anvertrauen?
Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?
15 Siehe, tötet er mich, ich werde auf ihn warten, nur will ich meine Wege ihm ins Angesicht rechtfertigen.
Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte!
16 Auch das wird mir zur Rettung sein, daß ein Ruchloser nicht vor sein Angesicht kommen darf.
Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.
17 Höret, höret meine Rede, und meine Erklärung dringe in eure Ohren!
Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.
18 Siehe doch, ich habe die Rechtssache gerüstet! Ich weiß, daß ich Recht behalten werde.
Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.
19 Wer ist es, der mit mir rechten könnte? Denn dann wollte ich schweigen und verscheiden.
Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.
20 Nur zweierlei tue mir nicht; dann werde ich mich nicht vor deinem Angesicht verbergen.
Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el.
21 Deine Hand entferne von mir, und dein Schrecken ängstige mich nicht.
Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.
22 So rufe denn, und ich will antworten, oder ich will reden, und erwidere mir!
Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.
23 Wie viele Missetaten und Sünden habe ich? Laß mich meine Übertretung und meine Sünde wissen!
Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!
24 Warum verbirgst du dein Angesicht, und hältst mich für deinen Feind?
Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?
25 Willst du ein verwehtes Blatt hinwegschrecken, und die dürre Stoppel verfolgen?
A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?
26 Denn Bitteres verhängst du über mich, und lässest mich erben die Missetaten meiner Jugend;
Hogy ily sok keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!
27 und meine Füße legst du in den Stock, und beobachtest alle meine Pfade, grenzest dir ein die Sohlen meiner Füße;
Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?
28 da ich doch zerfalle wie Moder, wie ein Kleid, das die Motte zerfressen hat.
Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.
