5 Mose 2

1 Und wir wandten uns und brachen auf nach der Wüste, des Weges zum Schilfmeere, wie Jehova zu mir geredet hatte; und wir umzogen das Gebirge Seir viele Tage.

Mi megfordultunk és vonultunk a pusztába, a nádastenger felé, amint szólt hozzám az Örökkévaló és megkerültük a Széir hegyét sok ideig.

2 Und Jehova redete zu mir und sprach:

És szólt az Örökkévaló hozzám, mondván:

3 Lange genug habt ihr dieses Gebirge umzogen; wendet euch gegen Norden.

Eleget kerülitek már ezt a hegyet, forduljatok északra,

4 Und gebiete dem Volke und sprich: Ihr werdet nun durch das Gebiet eurer Brüder, der Kinder Esau, ziehen, die in Seir wohnen, und sie werden sich vor euch fürchten; so habet wohl acht!

A népnek pedig, parancsold meg, mondván: Ti átvonultok a ti testvéreitek, Ézsau fiainak határán; akik Széirben laknak, ők félnek tőletek, de ti őrizkedjetek nagyon;

5 Laßt euch nicht in Streit mit ihnen ein, denn ich werde euch von ihrem Lande auch nicht den Tritt einer Fußsohle geben; denn das Gebirge Seir habe ich dem Esau als Besitztum gegeben.

ne támadjátok meg őket, mert nem adok nektek az országukból egy talpalatnyit sem, mert Ézsaunak adtam örökségül a Széir hegységet.

6 Speise sollt ihr um Geld von ihnen kaufen, daß ihr esset, und auch Wasser sollt ihr um Geld von ihnen kaufen, daß ihr trinket.

Eledelt pénzen vegyetek tőlük, hogy ehessetek és vizet is pénzen vegyetek tőlük, hogy ihassatok.

7 Denn Jehova, dein Gott, hat dich gesegnet in allem Werke deiner Hand. Er kannte dein Ziehen durch diese große Wüste: Diese vierzig Jahre ist Jehova, dein Gott, mit dir gewesen; es hat dir an nichts gemangelt.

Mert az Örökkévaló, a te Istened megáldott téged kezed minden munkájában, ismerte jártadat a nagy pusztán át; a negyven éven át az Örökkévaló, a te Istened veled volt, nem hiányzott neked semmi sem.

8 Und wir zogen weiter, an unseren Brüdern, den Kindern Esau, vorüber, die in Seir wohnen, von dem Wege der Ebene, von Elath und von Ezjon-Geber her; und wir wandten uns und zogen des Weges nach der Wüste von Moab.

És mi elvonultunk testvéreinktől, Ézsau fiaitól, akik Széirben laknak; a síkság útja felől, Élásztól és Eczjón-Gevertől. Megfordultunk és vonultunk Móáb pusztája útján.

9 Und Jehova sprach zu mir: Befeinde Moab nicht und laß dich nicht in Streit mit ihnen ein, denn ich werde dir von seinem Lande kein Besitztum geben; denn Ar habe ich den Kindern Lot als Besitztum gegeben. -

És mondta az Örökkévaló nekem: Ne szorongasd Móábot és ne támadd meg háborúval, mert nem adok neked az ő országából örökséget, mert Lót fiainak adtam Őrt örökségül.

10 Die Emim wohnten vordem darin, ein großes und zahlreiches und hohes Volk, wie die Enakim.

Az émiták laktak előbb benne, egy nagy nép, számos és szálas, mint az ánokiták,

11 Auch sie werden für Riesen gehalten, wie die Enakim; und die Moabiter nennen sie Emim.

Óriásoknak tartatnak ők is, mint az ánokiták, a moábiták pedig émitáknak nevezték őket.

12 Und in Seir wohnten vordem die Horiter; aber die Kinder Esau trieben sie aus und vertilgten sie vor sich und wohnten an ihrer Statt, so wie Israel dem Lande seines Besitztums getan, das Jehova ihnen gegeben hat. -

Széirben pedig előbb a chóriták laktak és Ézsau fiai elűzték őket, elpusztították őket maguk elől és laktak az ő helyükben; úgy mint Izrael tett az ő öröksége országával, melyet az Örökkévaló adott nekik.

13 Nun machet euch auf und ziehet über den Bach Sered. Und wir zogen über den Bach Sered.

Most kerekedjetek föl, vonuljatok át a Zered patakján. És mi átvonultunk a Zered patakján.

14 Die Tage aber, die wir von Kades-Barnea gegangen sind, bis wir über den Bach Sered zogen, waren achtunddreißig Jahre, bis das ganze Geschlecht der Kriegsleute aus dem Lager aufgerieben war, so wie Jehova ihnen geschworen hatte.

És az idő, mialatt mentünk Kádes-Bárneától, amíg átvonultunk a Zered patakján, harmincnyolc év volt; amíg nem kiveszett az egész nemzedék, a harcosok a tábor közepéből, amint megesküdött az Örökkévaló felőlük.

15 Und auch war die Hand Jehovas wider sie, um sie aus dem Lager zu vertilgen, bis sie aufgerieben waren.

És az Örökkévaló keze is volt rajtuk, hogy elveszítse őket a tábor közepéből, mígnem kivesztek.

16 Und es geschah, als die Kriegsleute insgesamt aus der Mitte des Volkes weggestorben waren,

És volt, midőn kiveszett mind a harcos, elhalván a nép közül,

17 da redete Jehova zu mir und sprach:

szólt hozzám az Örökkévaló, mondván:

18 Du wirst heute die Grenze von Moab, von Ar, überschreiten,

Te átvonulsz ma Móáb határán, Oron át,

19 und dich nähern gegenüber den Kindern Ammon; du sollst sie nicht befeinden und dich nicht in Streit mit ihnen einlassen, denn ich werde dir von dem Lande der Kinder Ammon kein Besitztum geben; denn ich habe es den Kindern Lot als Besitztum gegeben. -

és közeledsz Ámmón fiai felé, ne szorongasd őket és ne támadd meg őket, mert nem adok Ámmón fiainak országából neked örökséget, mert Lót fiainak adtam azt örökségül.

20 Für ein Land der Riesen wird auch dieses gehalten; Riesen wohnten vordem darin, und die Ammoniter nennen sie Samsummim:

Az óriások országának tartják azt is; óriások laktak benne előbb, és az ámmóniták nevezték őket zámzumitáknak.

21 Ein großes und zahlreiches und hohes Volk, wie die Enakim; und Jehova vertilgte sie vor ihnen, und sie trieben sie aus und wohnten an ihrer Statt;

Nagy nép, számos és szálas, mint az ánokiták; de az Örökkévaló elpusztította őket előlük, és ők elűzték őket és laktak a helyükben.

22 so wie er für die Kinder Esau getan hat, die in Seir wohnen, vor welchen er die Horiter vertilgte; und sie trieben sie aus und wohnten an ihrer Statt bis auf diesen Tag.

Amiképpen cselekedett Ézsau fiaival, akik Széirben laktak, hogy elpusztította a Chórit előlük és ők elűzték azt és laktak a helyükben mind e mai napig.

23 Und die Awim, welche in Dörfern wohnten bis Gasa, die Kaphtorim, die aus Kaphtor kamen, vertilgten dieselben und wohnten an ihrer Statt. -

És az ávviták, akik falvakban laktak Ázzóig – a káftóriták, akik kimentek Káftórból, elpusztították őket és laktak az ő helyükben.

24 Machet euch auf, brechet auf und ziehet über den Fluß Arnon. Siehe, ich habe Sihon, den König von Hesbon, den Amoriter, und sein Land in deine Hand gegeben; beginne, nimm in Besitz und bekriege ihn!

Kerekedjetek föl, induljatok és vonuljatok át az Árnón patakján; lásd, én kezedbe adtam Szichónt, Chesbón királyát, az Emórit és országát, kezdd meg elfoglalni és támadd meg háborúval.

25 An diesem Tage will ich beginnen, deinen Schrecken und deine Furcht auf die Völker unter dem ganzen Himmel zu legen, welche das Gerücht von dir hören und vor dir zittern und beben werden.

Ezen a napon kezdem én bocsátani a tőled való rettegést és félelmet a népekre az egész ég alatt; amint hallani fogják híredet, megremegnek és reszketnek előtted.

26 Und ich sandte Boten aus der Wüste Kedemoth an Sihon, den König von Hesbon, mit Worten des Friedens, und sprach:

És küldtem követeket Kedémósz pusztájából Szichónhoz, Chesbón királyához, békés szavakkal, mondván:

27 Laß mich durch dein Land ziehen! Nur auf der Straße will ich gehen, ich will weder zur Rechten noch zur Linken weichen;

Hadd vonuljak át országodon; csak az országúton fogok menni, nem térek le sem jobbra, sem balra.

28 Speise sollst du mir um Geld verkaufen, daß ich esse, und Wasser sollst du mir um Geld geben, daß ich trinke. Nur mit meinen Füßen will ich durchziehen-

Eledelt pénzért adj el nekem, hogy ehessem, vizet pénzért adj nekem, hogy ihassam, csak hadd vonuljak át gyalog,

29 wie mir die Kinder Esau getan haben, die in Seir wohnen, und die Moabiter, die in Ar wohnen, bis ich über den Jordan in das Land ziehe, das Jehova, unser Gott, uns gibt.

– amint tettek velem Ézsau fiai, akik Széirben laknak és a móábiták, akik Orban laknak, – amíg nem átvonulok a Jordánon abba az országba, melyet az Örökkévaló, a mi Istenünk ad nekünk.

30 Aber Sihon, der König von Hesbon, wollte uns nicht bei sich durchziehen lassen; denn Jehova, dein Gott, hatte seinen Geist verhärtet und sein Herz verstockt, auf daß er ihn in deine Hand gäbe, wie es an diesem Tage ist.

De nem akarta Szichón, Chesbón királya, hogy átvonultasson minket, mert megkeményítette az Örökkévaló, a te Istened a lelkét és makaccsá tette a szívét, hogy kezedbe adja, mint a mai nap van.

31 Und Jehova sprach zu mir: Siehe, ich habe begonnen, Sihon und sein Land vor dir dahinzugeben; beginne, nimm in Besitz, damit du sein Land besitzest.

És mondta az Örökkévaló nekem: Lásd, elkezdtem eléd adni Szichónt és az ő országát, kezdd meg elfoglalni, hogy elfoglald az ő országát.

32 Und Sihon zog aus, uns entgegen, er und all sein Volk, zum Streite nach Jahaz.

És kivonult Szichón elénk, ő és egész népe háborúra Johaczba.

33 Aber Jehova, unser Gott, gab ihn vor uns dahin; und wir schlugen ihn und seine Söhne und all sein Volk.

De az Örökkévaló, a mi Istenünk elénk adta őt, mi megvertük őt és fiait, meg egész népét.

34 Und in selbiger Zeit nahmen wir alle seine Städte ein, und wir verbannten ihre ganze Bevölkerung: Männer und Weiber und Kinder; wir ließen keinen Entronnenen übrig.

És meghódítottuk mind a városait abban az időben és elpusztítottunk minden várost: férfiakat, nőket és gyermekeket, nem hagytunk meg maradékot.

35 Nur das Vieh erbeuteten wir für uns und den Raub der Städte, die wir einnahmen.

Csak a barmot vettük prédául magunknak és a városok zsákmányát, melyeket meghódítottunk.

36 Von Aroer, das am Ufer des Flusses Arnon ist, und zwar von der Stadt, die im Flußtale liegt, bis Gilead war keine Stadt, die uns zu stark gewesen wäre: Alles gab Jehova, unser Gott, vor uns dahin.

Áróértől, mely az Árnón-patak partján van és a várostól, mely a völgyben van egész Gileádig, nem volt város, mely erősebb lett volna nálunk; mindet elénk adta az Örökkévaló, a mi Istenünk.

37 Nur dem Lande der Kinder Ammon, der ganzen Seite des Flusses Jabbok, bist du nicht genaht, noch den Städten des Gebirges, noch allem, was Jehova, unser Gott, verboten hatte.

Csak az Ámmón fiainak országához nem közeledtél, a Jábbók-patak egész partjához, meg a hegység városaihoz és mindahhoz, amit eltiltott az Örökkévaló, a mi Istenünk.