Psalm 44
1 [Dem Vorsänger. Von den Söhnen Korahs, ein Maskil. [S. die Anm. zu Ps. 32, Überschrift] ] Gott, mit unseren Ohren haben wir gehört, unsere Väter haben uns erzählt die Großtat, die du gewirkt hast in ihren Tagen, in den Tagen vor alters.
A karmesternek. Kórach fiaitúl. Oktató dal. Isten, füleinkkel hallottuk, őseink elbeszélték nekünk; művet műveltél napjaik-ban, a hajdan napjaiban.
2 Du, mit deiner Hand hast du Nationen ausgetrieben, und sie [d. h. unsere Väter] hast du gepflanzt, Völkerschaften hast du verderbt, und sie [d. h. unsere Väter] hast du ausgebreitet.
Tenn kezeddel elűztél nemzeteket, és elültetted őket; sújtottál népeket, és kiterjesztetted őket.
3 Denn nicht durch ihr Schwert haben sie das Land in Besitz genommen, und nicht ihr Arm hat sie gerettet; sondern deine Rechte und dein Arm und das Licht deines Angesichts, weil du Wohlgefallen an ihnen hattest.
Mert nem kardjukkal foglaltak el országot és karjuk nem segított nekik; hanem jobbod és karod és arczod világossága, mert kedvelted őket.
4 Du selbst bist [O. viell.: Du bist derselbe; vergl. Ps. 102,27] mein König, o Gott; gebiete die Rettungen Jakobs!
Te vagy királyom, oh Isten, rendeld e1 Jákób segítségét!
5 Durch dich werden wir niederstoßen unsere Bedränger; durch deinen Namen werden wir zertreten, die wider uns aufstehen.
Általad döfjük le szorongatóinkat, neveddel tiporjuk le támadóinkat.
6 Denn nicht auf meinen Bogen vertraue ich, und nicht wird mein Schwert mich retten.
Mert nem íjjamban bízom, és kardom nem segít engem;
7 Denn du rettest uns von unseren Bedrängern, und unsere Hasser machst du beschämt. [O. Du hast gerettet hast beschämt gemacht]
hanem te segítottél meg szorongatóinktól, és gyűlölőinket megszégyenítotted.
8 In Gott rühmen wir uns den ganzen Tag, und deinen Namen werden wir preisen ewiglich. (Sela)
Istennel dicsekszünk egész nap és nevedet örökké magasztaljuk. Széla.
9 Doch du hast uns verworfen und zu Schanden gemacht, und zogest nicht aus mit unseren Heeren.
Ám elvetettél s meggyaláztál minket, és nem vonülsz ki hadainkkal;
10 Du ließest uns zurückweichen vor dem Bedränger, und unsere Hasser haben für sich geraubt.
hátrafordulnunk engedsz szorongató elől, és gyűlölőink kedvükre prédálnak.
11 Du gabst uns hin wie Schlachtschafe, [Eig. Speiseschafe] und unter die Nationen hast du uns zerstreut.
Odaadsz bennünket mint juhokat eledelül, és a nemzetek közé elszórtál minket.
12 Du verkauftest dein Volk um ein Geringes und hast nicht hochgestellt ihren Preis.
Eladod népedet potom díjért, és nem tartottad sokra az ő árukat.
13 Du machtest uns zum Hohne unseren Nachbarn, zum Spott und Schimpf denen, die uns umgeben.
Gyalázattá tettél bennünket szomszédaink előtt, gúnynyá és csúffá a körülöttünk levőknek.
14 Du machtest uns zum Sprichwort unter den Nationen, zum Kopfschütteln unter den Völkerschaften.
Példázattá teszel bennünket a nemzetek közt, fejesóválássá a népek közt.
15 Den ganzen Tag ist vor mir meine Schande, und die Scham meines Angesichts hat mich bedeckt,
Egész nap előttem van gyalázatom, és arczom szégyene elborított engem,
16 Wegen der Stimme des Schmähers und Lästerers, wegen des Feindes und des Rachgierigen.
gyalázónak és káromlónak szavától, ellenség és boszúvágyó miatt.
17 Dieses alles ist über uns gekommen, und wir haben deiner nicht vergessen, noch betrüglich gehandelt wider deinen Bund.
Mindez reánk jött, mégsem felejtkeztünk meg rólad, s nem tagadtuk meg szövetségedet,
18 Nicht ist unser Herz zurückgewichen, noch sind unsere Schritte abgebogen von deinem Pfade;
Meg nem hátrált a mi szívünk, hogy léptünk elhajolt volna ösvényedről,
19 Obgleich [O. daß] du uns zermalmt hast am Orte der Schakale, und uns bedeckt mit dem Schatten des Todes.
úgy hogy összezúztál minket sakálok helyén és homályt borítottál ránk.
20 Wenn wir vergessen hätten den Namen unseres Gottes und unsere Hände ausgestreckt zu einem fremden Gott, [El]
Ha megfelejtkeztünk volna Istenünk nevéről, hogy terjesztettük volna kezeinket idegen istenhez:
21 Würde Gott das nicht erforschen? denn er kennt die Geheimnisse des Herzens.
nemde Isten kutatná ezt, mert ő ismeri a szív rejtelmeit!
22 Doch [O. Denn] um deinetwillen werden wir getötet den ganzen Tag, wie Schlachtschafe sind wir geachtet.
Bizony, miattad öldöstek bennünket egész nap, úgy tekintettek mint vágásra való juhohat.
23 Erwache! warum schläfst du, Herr? Wache auf! Verwirf uns nicht auf ewig!
Ébredj, miért alszol, Uram? Serkenj, ne vess el mindétig!
24 Warum verbirgst du dein Angesicht, vergissest unser Elend und unsere Bedrückung?
Miért rejted el arczodat, megfelejtkezel sanyarúságunkról és elnyomatásunkról.
25 Denn unsere Seele ist in den Staub gebeugt, unser Bauch klebt an der Erde.
Mert legörnyedt a porig lelkünk, földhöz ragadt a mi testünk.
26 Stehe auf, uns zur Hülfe, und erlöse uns um deiner Güte willen!
Kelj föl segítségül nekünk, és válts meg minket szereteted kedvéért!
