Psalm 108

1 [Ein Lied, ein Psalm. [Eig. Ein Psalm-Lied] Von David.] Befestigt [O. Fest; vergl. Ps. 57,7-11] ist mein Herz, o Gott! ich will singen und Psalmen singen; auch meine Seele. [S. die Anm. zu Ps. 16,9]

Ének. Dávid zsoltára. Kész az én szívem, oh Isten, hadd énekeljek és zengedezzek; az én dicsőségem is kész.

2 Wachet auf, Harfe und Laute! ich will aufwecken die Morgenröte.

Serkenj fel te lant és hárfa, hadd keltsem fel a hajnalt!

3 Ich will dich preisen unter den Völkern, Jehova, und dich besingen unter den Völkerschaften;

Hálát adok néked a népek között Uram, és zengedezek néked a nemzetek között!

4 Denn groß ist deine Güte über die Himmel hinaus, und bis zu den Wolken deine Wahrheit.

Mert nagy, egek felett való a te kegyelmed, és a felhőkig ér a te hűséges voltod!

5 Erhebe dich über die Himmel, o Gott! und über der ganzen Erde sei deine Herrlichkeit!

Magasztaltassál fel, oh Isten, az egek felett, és dicsőséged legyen az egész földön!

6 Damit [Vergl. Ps. 60,5-12] befreit werden deine Geliebten, rette durch deine Rechte und erhöre uns!

Hogy megszabaduljanak a te szeretteid, segíts a te jobb kezeddel és hallgass meg engem!

7 Gott hat geredet in seiner Heiligkeit: Frohlocken will ich, will Sichem verteilen, und das Tal Sukkoth ausmessen.

Az ő szentélyében szólott az Isten: Örvendezek, hogy eloszthatom Sikhemet, és felmérhetem Sukkothnak völgyét.

8 Mein ist Gilead, mein Manasse, und Ephraim ist die Wehr meines Hauptes, Juda mein Herrscherstab. [And. üb.: Gesetzgeber]

Enyém Gileád, enyém Manassé; Efraim az én fejemnek védelme, Júda az én törvényrendelőm.

9 Moab ist mein Waschbecken; auf Edom will ich meine Sandale werfen, über Philistäa will ich jauchzen.

Moáb az én mosdómedenczém, Edomra az én saruimat vetem, Filistea felett kaczagok.

10 Wer wird mich führen in die befestigte Stadt, wer wird mich leiten bis nach Edom?

Kicsoda visz el engem a kerített városba? kicsoda vezérel engem Edomig?

11 Nicht du, Gott, der du uns verworfen hast und nicht auszogest, o Gott, mit unseren Heeren?

Nem te vagy-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, hogy ki ne menj, oh Isten, a mi seregeinkkel?

12 Schaffe uns Hülfe aus der Bedrängnis! [O. vom Bedränger] Menschenrettung ist ja eitel.

Adj szabadulást nékünk az ellenségtől, mert hiábavaló az emberi segítség!

13 Mit Gott werden wir mächtige Taten [Eig. Mächtiges] tun; und er, er wird unsere Bedränger zertreten.

Istennel hatalmasan cselekszünk, és ő megtapodja ellenségeinket.