Klagelieder 5
1 Gedenke [Das fünfte Lied besteht aus zweizeiligen Strophen, welche bloß ihrer Zahl nach den Buchstaben des Alphabets entsprechen, ] Jehova, dessen, was uns geschehen! schaue her und sieh unsere Schmach!
Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!
2 Unser Erbteil ist Fremden zugefallen, unsere Häuser Ausländern.
A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.
3 Wir sind Waisen, ohne Vater; unsere Mütter sind wie Witwen.
Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.
4 Unser Wasser trinken wir um Geld, unser Holz bekommen wir gegen Zahlung.
Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.
5 Unsere Verfolger sind uns auf dem Nacken; wir ermatten, man läßt uns keine Ruhe.
Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.
6 Ägypten reichen wir die Hand [d. h. unterwerfen wir uns, ] und Assyrien, um mit Brot gesättigt zu werden.
Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
7 Unsere Väter haben gesündigt, sie sind nicht mehr; wir, wir tragen ihre Missetaten.
Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.
8 Knechte herrschen über uns; da ist niemand, der uns aus ihrer Hand reiße.
Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.
9 Wir holen unser Brot mit Gefahr unseres Lebens, wegen des Schwertes der Wüste.
Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.
10 Vor den Gluten des Hungers brennt unsere Haut wie ein Ofen.
Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.
11 Sie haben Weiber geschwächt in Zion, Jungfrauen in den Städten Judas.
Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.
12 Fürsten sind durch ihre Hand aufgehängt, das Angesicht der Alten wird nicht geehrt.
A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.
13 Jünglinge tragen die Handmühle, und Knaben straucheln unter dem Holze.
Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.
14 Die Alten bleiben fern [Eig. feiern] vom Tore, die Jünglinge von ihrem Saitenspiel.
A vének eltüntek a kapuból, megszüntek az ifjak énekelni.
15 Die Freude unseres Herzens hat aufgehört, in Trauer ist unser Reigen verwandelt.
Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.
16 Gefallen ist die Krone unseres Hauptes. Wehe uns! denn wir haben gesündigt.
Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!
17 Darum ist unser Herz siech geworden, um dieser Dinge willen sind unsere Augen verdunkelt:
Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;
18 Wegen des Berges Zion, der verwüstet ist; Füchse streifen auf ihm umher.
A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!
19 Du, Jehova, thronst in Ewigkeit; dein Thron ist von Geschlecht zu Geschlecht.
Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!
20 Warum willst du uns für immer vergessen, uns verlassen auf immerdar [W. auf Länge der Tage?]
Miért feledkezel el örökre mi rólunk? miért hagysz el minket hosszú időre?
21 Jehova, bringe uns zu dir zurück, daß wir umkehren; erneuere unsere Tage wie vor alters!
Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.
22 Oder solltest du uns gänzlich verworfen haben, gar zu sehr auf uns zürnen?
Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!
