Psalm 77
1 Dem Sangmeister Jedutun zum Vortrag übergeben. Ein Psalm Asafs.
a karmesternek. Jedútún számára. Ászáftól. Zsoltár. Hangommal az Istenhez hadd kiáltok, hangommal az Istenhez, és ő figyel reám.
2 Laut will ich schrein zu Elohim; / Laut ruf ich zu Elohim, daß er mich höre.
Szorultságom napján az Urat kerestem; kezem éjjel kinyújtva van s nem dermed meg, vonakodott lelkem megvigasztalódni.
3 Zur Zeit meiner Not sucht ich Adonái. / Meine Hand hat sich zu ihm ausgestreckt / Und ist nicht erschlafft; / Meine Seele will sich nicht trösten lassen.
Istenre ha emlékezem, sóhajtanom kell; ha gondolkodom, elborul lelkem. Széla.
4 Gedenk ich Elohims, so muß ich seufzen; / Sinne ich nach, so verzagt mein Geist. (Sela)
Tartod szemem őrzőit, nyugtalankodom s nem beszélhetek.
5 Du hast meine Augen wach gehalten; / Ich war zerschlagen und konnte nicht reden.
Elgondolom a hajdankor napjait, az ősidőknek éveit.
6 Da gedachte ich denn der alten Zeit, / Der längst entschwundenen Jahre.
Ha emlékezem éjjel hárfajátékomra, gondolkodnom kell szívemben és fürkész lelkem:
7 Dacht ich des Nachts an mein Saitenspiel, / So klagte ich tief, / Und grübelnd fragte mein Geist:
Örökre elvet-e az Úr és nem fog már többé kedvelni?
8 "Wird denn Adonái auf ewig verstoßen / Und nimmer wieder gnädig sein?
Megszünt-e kegyelme mindenkorra, elfogyott-e az igéret nemzedékre meg nemzedékre?
9 Ist denn seine Huld auf immer dahin, / Ist's mit der Verheißung für allzeit aus?
Elfelejtett-e könyörülni Isten, avagy haragban elzárta-e irgalmát? Széla.
10 Hat Gott vergessen, gnädig zu sein, / Oder sein Erbarmen in Zorn verschlossen?" (Sela)
Azt mondtam: az a szenvedésem, hogy megváltozott a legfelsőnek jobbja.
11 Da dacht ich denn: "Mein Leiden ist dies, / Daß die Rechte des Höchsten sich hat geändert."
Emlékezem Jáh cselekedeteire, midőn emlékezem hajdankori csodádról;
12 Ich gedenke der Taten Jahs, / Ja, ich gedenke, wie du / So wunderbar seit der Vorzeit gewaltet.
elmélkedem minden tettedről és cselekményeiden elgondolkodom.
13 Ich will sinnen über all dein Tun / Und dein herrliches Wirken erwägen.
Isten, szentségben van az utad; ki oly nagy isten, mint az Isten?
14 Elohim, dein Weg ist erhaben! / Wo ist ein Gott, groß wie Elohim?
Te vagy az Isten, ki csodát mível, tudattad a népek közt erődet.
15 Du bist der Gott, der Wunder tut, / Unter den Völkern hast du deine Macht offenbart.
Megváltottad karoddal népedet, Jákób és József fiait. Széla.
16 Du hast mit Kraft dein Volk erlöst, / Die Söhne Jakobs und Josefs. (Sela)
Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak a vizek, megremegtek, meg is reszkettek a mélységek.
17 Die Wasser sahen dich, Elohim, / Die Wasser sahen dich und bebten, / Auch die Tiefen erzitterten.
Vizet ömlesztettek a felhők, dörejt hallattak a fellegek, nyilaid is szerte jártak;
18 Die Wolken ergossen Wasser, / Der Donner krachte aus dem Gewölk, / Und deine Pfeile flogen umher.
hallik dörgésed a forgatagban, megvilágították villámok a világot, megreszketett és megrendült a föld.
19 Dein Donner dröhnte im Wirbelwind; / Blitze erhellten das Erdenrund, / Es wankte und bebte die Erde.
Tengeren át volt utad és ösvényed nagy vizeken, és nyomdokaid nem voltak fölismerhetők.
20 Im Meer ging dein Weg dahin / Und dein Pfad durch mächtige Wasser. / Doch deine Spuren sah man nicht. Wie Schafe hast du dein Volk geleitet / Durch Moses und Aarons Hand.
Vezetted népedet, mint juhokat, Mózes és Áron által.
