Psalm 102
1 Das Gebet eines Elenden, wenn er verzagt ist / und seine Klage vor Jahwe ergießt.
A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
2 Jahwe, höre doch mein Gebet, / Laß meinen Notschrei zu dir dringen!
Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
3 Verbirg dein Antlitz nicht vor mir, / Wenn ich in Bedrängnis bin! / O neige dein Ohr zu mir, / Wenn ich zu dir rufe. / Erhöre mich eilend!
Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
4 Denn meine Tage sind wie ein Rauch vergangen, / Mein Gebein ist durchglüht wie ein Herd.
Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
5 Mein Herz ist wie Gras, vom Glutwind getroffen: es ist verdorrt; / Denn ich habe sogar vergessen, mein Brot zu genießen.
Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
6 Vor lautem Jammern / Klebt mein Gebein mir am Fleisch.
Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
7 Ich gleiche dem Pelikan in der Wüste, / Ich bin wie ein Käuzlein in Trümmerstätten.
Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
8 Nachts bin ich schlaflos wie ein Vogel, / Der einsam sitzt auf dem Dach.
Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
9 Allzeit schmähen mich meine Feinde; / Die wider mich rasen, schwören bei mir.
Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
10 Denn Asche hab ich als Brot gegessen / Und mein Getränk mit Tränen gemischt.
A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
11 Dein Grimm und Zorn hat das bewirkt: / Du hast mich vom Boden gehoben, dann niedergeschleudert.
Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
12 Meine Tage sind wie ein langer Schatten, / Und ich selbst verdorre wie Gras.
De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.
13 Du aber, Jahwe, wirst ewig thronen, / Dein Gedächtnis währt in allen Geschlechtern.
Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
14 Du wirst dich erheben, dich Zions erbarmen. / Denn Zeit ist's, ihm Gnade zu schenken: die Stunde ist da.
Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
15 Denn deine Knechte lieben seine Steine, / Und sein Schutt erfüllt sie mit Jammer.
És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
16 Dann werden die Heiden Jahwes Namen fürchten / Und alle Könige der Erde deine Herrlichkeit,
Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
17 Wenn Jahwe Zion hat neugebaut, / In seinem Glanze erschienen ist.
Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
18 Er hat ja der Heimatlosen Gebet erhört / Und nicht verachtet ihr Flehen.
Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
19 Dies soll verzeichnet werden für spätre Geschlechter. / Ein Volk, das erst noch ins Dasein tritt, / Soll Jah lobpreisen.
Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
20 Denn er hat herabgeschaut von seiner heiligen Höhe, / Jahwe hat vom Himmel zur Erde geblickt,
Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.
21 Um der Gefangnen Seufzen zu hören, / Die dem Tode Verfallnen freizumachen,
Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
22 Damit man in Zion von Jahwes Namen erzähle, / Von seinem Ruhm in Jerusalem,
Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
23 Wenn die Völker alle zusammenkommen / Und die Königreiche, um Jahwe zu dienen.
Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
24 Auf dem Wege hat er meine Kraft gebrochen, / Er hat meine Tage verkürzt.
Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.
25 Nun ruf ich: "Mein Gott, raffe mich nicht weg / In der Hälfte meiner Tage!" / Deine Jahre währen ja / Bis in die fernsten Geschlechter.
Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
26 Vorzeiten hast du die Erde gegründet, / Und die Himmel sind deiner Hände Werk.
Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
27 Sie werden vergehn, du aber bleibst. / Sie alle veralten wie ein Kleid. / Du wirst sie wechseln wie ein Gewand, / Und sie werden verschwinden.
De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
28 Du aber bleibst immer derselbe, / Und deine Jahre werden nicht enden. Deiner Knechte Kinder werden in Ruhe wohnen, / Und ihre Nachkommen werden vor dir bestehn.
A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.
