Apocalypse 10

1 Je vis un autre ange fort, qui descendait du ciel, revêtu d’une nuée, et ayant un arc-en-ciel sur la tête; son visage était comme le soleil, et ses pieds comme des colonnes de feu.

És láték egy másik, erős angyalt az égből leszállani, a ki felhőbe vala öltözve; és a fején szivárvány vala, és az orczája olyan vala, mint a nap, és a lábai mint a tűzoszlopok;

2 Il avait en sa main un petit livre ouvert; et il posa son pied droit sur la mer, et le gauche sur la terre.

És a kezében egy nyitott könyvecske vala; és tevé a jobb lábát a tengerre, a bal lábát pedig a földre;

3 Puis il cria d’une voix forte, comme quand un lion rugit. Et lorsqu’il eut crié, sept tonnerres firent entendre leurs voix.

És kiálta nagy szóval, mint mikor az oroszlán ordít; és mikor kiálta, megszólaltatá a hét mennydörgés az ő szavát.

4 Et quand les tonnerres eurent fait entendre leurs voix, moi j’allais écrire; mais j’entendis une voix du ciel qui me dit: Scelle ce qu’ont dit les sept tonnerres et ne l’écris pas.

És mikor a hét mennydörgés megszólaltatta az ő szavát, le akarám írni; és az égből szózatot hallék, a mely ezt mondá nékem: Pecsételd be, a miket a hét mennydörgés szóla, és azokat meg ne írd.

5 Alors l’ange que j’avais vu se tenant debout sur la mer et sur la terre, leva sa main au ciel,

És az angyal, a kit láték állani a tengeren és a földön, felemelé kezét az égre,

6 Et jura par celui qui vit dans les siècles des siècles, qui a créé le ciel et ce qui est dans le ciel, la terre et ce qui est dans la terre, la mer et ce qui est dans la mer, disant: Il n’y aura plus de temps; (aiōn g165)

És megesküvék arra, a ki örökkön örökké él, a ki teremtette az eget és a benne valókat, és a földet és a benne valókat, és a tengert és a benne valókat, hogy idő többé nem lészen: (aiōn g165)

7 Mais aux jours de la voix du septième ange, quand il commencera à sonner de la trompette, se consommera le mystère de Dieu, comme il l’a annoncé par les prophètes ses serviteurs.

Hanem a hetedik angyal szavának napjaiban, mikor trombitálni kezd, akkor elvégeztetik az Istennek titka, a mint megmondotta az ő szolgáinak a prófétáknak.

8 Et j’entendis la voix qui me parla encore du ciel, et me dit: Va et prends le livre ouvert de la main de l’ange qui se tient debout sur la mer et sur la terre.

És a szózat, a melyet hallottam az égből, ismét szóla nékem, és monda: Menj el, és vedd el azt a nyitott könyvecskét, mely a tengeren és a földön álló angyal kezében van.

9 J’allai donc vers l’ange, lui disant qu’il me donnât le livre. Et il me dit: Prends le livre et le dévore, et il te causera de l’amertume dans le ventre, mais dans ta bouche il sera doux comme du miel.

Elmenék azért az angyalhoz, mondván néki: Add nékem a könyvecskét. És monda nékem: Vedd el és edd meg; és megkeseríti a te gyomrodat, de a te szádban édes lesz, mint a méz.

10 Je pris le livre de la main de l’ange, et je le dévorai; il était dans ma bouche doux comme du miel; mais quand je l’eus dévoré, il me causa de l’amertume dans le ventre.

Elvevém azért a könyvecskét az angyal kezéből, és megevém azt; és az én számban olyan édes vala mint a méz; és mikor megettem azt, megkeseredék az én gyomrom.

11 Alors il me dit: Il faut encore que tu prophétises à un grand nombre de nations, de peuples, d’hommes de diverses langues, et de rois.

És monda nékem: Ismét prófétálnod kell néked sok népek és nemzetek, és nyelvek és királyok felől.