Psaumes 95

1 Venez, réjouissons-nous au Seigneur; poussons des cris d’allégresse vers Dieu notre salut.

Jőjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának!

2 Prévenons sa présence par notre louange, et dans des psaumes poussons des cris d’allégresse vers lui.

Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.

3 Parce que le Seigneur est le grand Dieu, le grand roi au-dessus de tous les dieux.

Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.

4 Parce que dans sa main sont tous les confins de la terre, et que les cimes des montagnes sont à lui.

A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.

5 Parce qu’à lui est la mer et que c’est lui-même qui l’a faite, et que ses mains ont formé le continent.

A kié a tenger, és ő alkotta is azt, és a szárazföldet is az ő kezei formálták.

6 Venez, adorons, et prosternons-nous, et pleurons devant le Seigneur qui nous a faits.

Jőjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt!

7 Parce que lui-même est le Seigneur notre Dieu, et que nous sommes le peuple de son pâturage, et les brebis de sa main.

Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az ő szavát.

8 Aujourd’hui si vous entendez sa voix, n’endurcissez pas vos cœurs,

Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:

9 Comme dans l’irritation, au jour de la tentation dans le désert, où vos pères me tentèrent, m’éprouvèrent, et virent mes œuvres.

A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.

10 Pendant quarante ans, j’ai été courroucé contre cette génération, et j’ai dit: Toujours ils errent de cœur.

Negyven esztendeig bosszankodtam e nemzetségen, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják ők az én útamat!

11 Et eux, ils n’ont point connu mes voies; ainsi j’ai juré dans ma colère: S’ils entreront dans mon repos.

A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam helyére.